2022. június 14. /
Nehéz időszakon van túl a Vidám Színpad. Az igazgató, Böröndi Tamás tragikus elvesztése, a covidjárvány okozta leállás és állandó játszóhelyük teljes rekonstrukciója hatalmas nehézségek elé állította a teátrumot, amelynek életében új korszak kezdődött 2021 őszén. Az újraindulás
művészeti vezetőjének kérték fel Tasnádi Csaba rendezőt, aki 16 évig vezette a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat, és létrehozta a VIDOR Fesztivált. A Szeress, ha bírsz! című kortárs darab és az Egy kis furfang című, gyerekeknek szóló vásári komédia után a Tanulmány a nőkről című zenés vígjátékot rendezi meg, melynek premierjét május 7-én tartják az újjászületett EuroCenterben, új nevén GOBUDA Mall Bevásárlóközpontban. Új előadásairól és művészi terveiről Tasnádi Csaba Jászai Mari-díjas rendezővel beszélgettünk.
Milyen szakmai tervek mentén képzeli el a Vidám Színpad újraindulását?
T. Cs.: A színház vezetésével a darabválasztás és a művészi megvalósítás terén is szerettük volna jelezni a szakma és a közönség felé, hogy Böröndi Tamás sajnálatos elvesztésével valami megszűnt, amit nem lehet egy az egyben újraéleszteni, hanem az ő szellemi hagyatékának ápolásával, művészi végakaratának tiszteletben tartásával tovább lehet vinni és megújítani. Ahogy állandó játszóhelyünk megújul, úgy a színház repertoárja, stábja is változik. Törekszünk a frissítésre, a változatosságra, az újdonságra. Nyitódarabunk magyarországi ősbemutató volt, a második, felkérésünkre írt, gyerekeknek szóló előadás is ősbemutató, és a jelenleg folyó próbafolyamat végeredménye egy megújuló zenei köntösben színpadra állított vígjáték lesz.
A Szeress, ha bírsz! kortárs darab, 2011-ben elnyerte a Moliére-díjat, amely Franciaországban a legnagyobb irodalmi elismerés. Úgy döntött, ezt a művet viszi színre elsőnek az újraindulás után. Mi fogta meg benne?
T. Cs.: A többszörösen díjazott szerző, Eric Assous profi munkát végzett. Hamar felvázolja az igen érdekes alaphelyzetet, melynek lehetséges végkifejletei izgalmas szellemi kalandra hívnak. Természetesen a vígjáték műfajának kötelező kliséit nagyon ügyesen variálja, úgy, hogy közben újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. Nem öncélú, felszínes mulattatás, hanem a színvonalas szórakoztatáson kívül gondolkodásra is késztet. Bizony jelentős létszámmal bír az a generáció, melynek tagjai számára a szerelemre rátalálni nem automatikus, hétköznapi rutin, hanem már csodaszámba megy, és mely bizony küzd az elmagányosodás lehetséges rémével.
Ezután az Egy kis furfang következett, amely kifejezetten a gyerekeket szólítja meg.
T. Cs.: Nem lehet elég korán megfertőzni a gyerekeket a színház varázsával. Erre tudatosan kell figyelni. Amikor színházvezetői pozícióban voltam, nagy hangsúlyt fektettem a gyerekelőadások méltó kiállítására. A színházba járó felnőtteket meg kell tartani, de a gyerekeket be kell csábítani, ami sokkal nehezebb feladat. A gyermek hamar és bátran véleményt mond, egyből hangot ad annak, mi az, ami tetszik, és mi az, ami nem. Fontos üzenet a nézőinknek és a szakmának is, hogy nem egy agyonjátszott, poros mesejátékkal rukkolunk elő, hanem egy magyar ősbemutatóval, amit direkt gyerekek számára írt Jeli Viktória a színház kezdeményezésére és konkrét elképzelése szerint. Nagyon jól működik kicsiknek és nagyoknak egyaránt pergő, közérthető történetével, harsány színeivel, kacagtatóan szélsőséges figuráival. Végeredményben, ha úgy tetszik, a vígjáték-nézés élvezetére szoktató színházi gesztus, indirekt beavató színházi foglalkozás a vásári komédia műfajába, előszoba Goldoni, Moliére birodalmába.
2004-ben rendezte meg először a Tanulmány a nőkről című zenés darabot Nyíregyházán, majd 2018-ban Kaposváron is színpadra állította. Ezúttal milyen újdonságokat fedezett fel benne?
T. Cs.: Az idők folyamán én is változom mint alkotó, az adott műből mást-mást tartok hangsúlyosnak. Amikor először foglalkoztam ezzel a darabbal, az újdonság erejével hatott, és az ősbemutató létrehozásának láza hevített. Utána sok idő eltelt, mire másodszor is találkoztam vele. Ajándék volt az élettől, hogy eljutottam Kaposvárra, és megismerkedhettem az ottani színházzal, társulattal és a közönséggel. Akkor a teljesen új alkotói közeg jelentett kihívást, az motivált. A mostani munka azért tér el lényegesen a korábbiaktól, mert új zenei szövet burkolja a színpadi testet. Emiatt sok minden más és új feladatot jelent: a szituációk módosulása, a számok felfuttatása és lecsengetése, a megváltozó koreográfiai közelítés. Az is új motiváció, hogy egy szereplőt, aki eddig létező figuraként jelent meg a műben, most egy sajátos megoldással szeretnénk helyettesíteni, kérdés, milyen sikerrel.
Pazar szereposztást sikerült összeverbuválni.
T. Cs.: Örömteli büszkeséggel tölt el, hogy ez a csapat az újrainduló Vidám Színpad mellé állt. Komoly művészi gesztus a részükről, hogy hisznek ebben a megújulásban. Olyan színészek játszanak az előadásban, mint Császár Angela, Puskás Tivadar, Bartha Alexandra, Gazdag Tibor, Görgényi Fruzsina, Blahó Gergő, Venczli Zóra, és nem utolsósorban Gálvölgyi János is megjelenik egy sajátos módon, ami legyen egyelőre a mi titkunk.
művészeti vezetőjének kérték fel Tasnádi Csaba rendezőt, aki 16 évig vezette a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat, és létrehozta a VIDOR Fesztivált. A Szeress, ha bírsz! című kortárs darab és az Egy kis furfang című, gyerekeknek szóló vásári komédia után a Tanulmány a nőkről című zenés vígjátékot rendezi meg, melynek premierjét május 7-én tartják az újjászületett EuroCenterben, új nevén GOBUDA Mall Bevásárlóközpontban. Új előadásairól és művészi terveiről Tasnádi Csaba Jászai Mari-díjas rendezővel beszélgettünk.
Milyen szakmai tervek mentén képzeli el a Vidám Színpad újraindulását?
T. Cs.: A színház vezetésével a darabválasztás és a művészi megvalósítás terén is szerettük volna jelezni a szakma és a közönség felé, hogy Böröndi Tamás sajnálatos elvesztésével valami megszűnt, amit nem lehet egy az egyben újraéleszteni, hanem az ő szellemi hagyatékának ápolásával, művészi végakaratának tiszteletben tartásával tovább lehet vinni és megújítani. Ahogy állandó játszóhelyünk megújul, úgy a színház repertoárja, stábja is változik. Törekszünk a frissítésre, a változatosságra, az újdonságra. Nyitódarabunk magyarországi ősbemutató volt, a második, felkérésünkre írt, gyerekeknek szóló előadás is ősbemutató, és a jelenleg folyó próbafolyamat végeredménye egy megújuló zenei köntösben színpadra állított vígjáték lesz.
A Szeress, ha bírsz! kortárs darab, 2011-ben elnyerte a Moliére-díjat, amely Franciaországban a legnagyobb irodalmi elismerés. Úgy döntött, ezt a művet viszi színre elsőnek az újraindulás után. Mi fogta meg benne?
T. Cs.: A többszörösen díjazott szerző, Eric Assous profi munkát végzett. Hamar felvázolja az igen érdekes alaphelyzetet, melynek lehetséges végkifejletei izgalmas szellemi kalandra hívnak. Természetesen a vígjáték műfajának kötelező kliséit nagyon ügyesen variálja, úgy, hogy közben újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. Nem öncélú, felszínes mulattatás, hanem a színvonalas szórakoztatáson kívül gondolkodásra is késztet. Bizony jelentős létszámmal bír az a generáció, melynek tagjai számára a szerelemre rátalálni nem automatikus, hétköznapi rutin, hanem már csodaszámba megy, és mely bizony küzd az elmagányosodás lehetséges rémével.
Ezután az Egy kis furfang következett, amely kifejezetten a gyerekeket szólítja meg.
T. Cs.: Nem lehet elég korán megfertőzni a gyerekeket a színház varázsával. Erre tudatosan kell figyelni. Amikor színházvezetői pozícióban voltam, nagy hangsúlyt fektettem a gyerekelőadások méltó kiállítására. A színházba járó felnőtteket meg kell tartani, de a gyerekeket be kell csábítani, ami sokkal nehezebb feladat. A gyermek hamar és bátran véleményt mond, egyből hangot ad annak, mi az, ami tetszik, és mi az, ami nem. Fontos üzenet a nézőinknek és a szakmának is, hogy nem egy agyonjátszott, poros mesejátékkal rukkolunk elő, hanem egy magyar ősbemutatóval, amit direkt gyerekek számára írt Jeli Viktória a színház kezdeményezésére és konkrét elképzelése szerint. Nagyon jól működik kicsiknek és nagyoknak egyaránt pergő, közérthető történetével, harsány színeivel, kacagtatóan szélsőséges figuráival. Végeredményben, ha úgy tetszik, a vígjáték-nézés élvezetére szoktató színházi gesztus, indirekt beavató színházi foglalkozás a vásári komédia műfajába, előszoba Goldoni, Moliére birodalmába.
2004-ben rendezte meg először a Tanulmány a nőkről című zenés darabot Nyíregyházán, majd 2018-ban Kaposváron is színpadra állította. Ezúttal milyen újdonságokat fedezett fel benne?
T. Cs.: Az idők folyamán én is változom mint alkotó, az adott műből mást-mást tartok hangsúlyosnak. Amikor először foglalkoztam ezzel a darabbal, az újdonság erejével hatott, és az ősbemutató létrehozásának láza hevített. Utána sok idő eltelt, mire másodszor is találkoztam vele. Ajándék volt az élettől, hogy eljutottam Kaposvárra, és megismerkedhettem az ottani színházzal, társulattal és a közönséggel. Akkor a teljesen új alkotói közeg jelentett kihívást, az motivált. A mostani munka azért tér el lényegesen a korábbiaktól, mert új zenei szövet burkolja a színpadi testet. Emiatt sok minden más és új feladatot jelent: a szituációk módosulása, a számok felfuttatása és lecsengetése, a megváltozó koreográfiai közelítés. Az is új motiváció, hogy egy szereplőt, aki eddig létező figuraként jelent meg a műben, most egy sajátos megoldással szeretnénk helyettesíteni, kérdés, milyen sikerrel.
Pazar szereposztást sikerült összeverbuválni.
T. Cs.: Örömteli büszkeséggel tölt el, hogy ez a csapat az újrainduló Vidám Színpad mellé állt. Komoly művészi gesztus a részükről, hogy hisznek ebben a megújulásban. Olyan színészek játszanak az előadásban, mint Császár Angela, Puskás Tivadar, Bartha Alexandra, Gazdag Tibor, Görgényi Fruzsina, Blahó Gergő, Venczli Zóra, és nem utolsósorban Gálvölgyi János is megjelenik egy sajátos módon, ami legyen egyelőre a mi titkunk.