2022. június 14. /
Hagyd érni magadban! A kiváló ízeket is karakteres fűszerek és minőségi alapanyagok finom kölcsönhatásából nyerik a mesterszakácsok. A színházi élmény is éppen ilyen összetett: a látvánnyal kezdődik, majd gondolattá érik, érzelmeket erősít fel, és sokáig nem hagy nyugodni még. Az igazán jó színházi előadás valójában benned érik egésszé.
Több ez puszta hatásvadászatnál. Az igazán nagy rendezők terepe nem a szív, hanem az elme: csakis az értelemnek szánt kihívások képesek tartós érzelmi hatást kifejteni. Mesteri titok és egyre kevesebbek csodafegyvere. Talán ezért válik ki élesen a magyar színházi mezőnyből a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház (MKUK) alapítójának, Andrássy Attila Jászai Mari-díjas rendezőnek merész és egyedi koncepciója. A mi történelmünket kell hitelesen színpadra állítani ahhoz, hogy értékítéleteink, társadalomkritikánk józan és helyénvaló legyen, és ne pillanatnyi élmények és érzelmek hullámain vergődjünk a bizonytalan jövő felé.
Nehéz műfaj, rengeteg buktatóval. Miközben egyre több információ áll rendelkezésünkre, úgy tűnik, egyre kevesebbet tudunk saját múltunkról, sőt: történelmünk fehér foltjai csak szaporodnak. A mindenkori színpadi művészet képes úgy feltenni a kritikus kérdéseket, hogy csakis a tudásunk bővítésével, látókörünk szélesítésével és értékeink mindenkori mezsgyéjén maradva kelljen válaszolnunk rájuk. Ez a fő feladata, és ha jól csinálja, nem kell csalódnunk benne. A történelmi színház, amelynek perspektívája a múlt, valósága pedig a jelenbe érő tapasztalat és tanulság, veretes ajándék. Hosszan tartó élményt ígér és betartja ígéretét: sokáig gondolkodunk még az eseményeken, a megidézett jellemeken, a korhű párbeszédek logikáján és azokon az intelmeken, melyeket a rendezés szakmai trükkjei felerősítenek egy-egy darabban.
A legfrissebb, egyben leglátványosabb Andrássy Attila-dráma az Anjou – A liliom útvesztői, melynek ősbemutatója idén márciusban volt az Udvari Kamaraszínházban. Mágnesként szegezi oda tekintetünket, figyelmünket a trónteremszerű színpadra, melyen mi, nézők a nápolyi udvartartás részeként kísérhetjük végig, hogyan próbál egy hataloméhes, mindenre elszánt fiatal nő elbánni a 14. századi Európa egyik legerősebb uralkodóházának fiával. Nápolyi Johanna ereje tetteinek hatásában mérhető és nem bölcsességében. A fiatal Nagy Lajos király tudása, jelleme és stratégiai érzéke olyan erények, amelyekre ma is szükségünk van. Gyógyszer lehet ez a darab minden útkeresőnek, és tanulság minden magyarnak, aki meg szeretné érteni Magyarország, a Magyar Királyság történelmi szerepét Európában. Tananyag ez is, akárcsak az első világháború utáni időszakot feldolgozó Tizennyolc és Tizenkilenc, hiszen a történelemkönyvek nem feltétlenül bővelkednek az Andrássy Attila által színpadra vitt igazságokban. Aki igazán pazar kivitelű látványra vágyik, ebben a darabban biztosan talál gyönyörködni valót: Papp Janó jelmezei Zsoldos Béla zeneszerző zenéjére kelnek életre, e korrupt világ káprázatosan színeit idézve.
Tizennyolc – ez a címe az Udvari Kamaraszínház egyik legizgalmasabb és legtanulságosabb darabjának. Érettségire készülő fiataloknak akár kötelezővé is lehet tenni, akárcsak folytatását, a Tizenkilenc című Andrássy Attila-drámát. Mi történik pontosan az I. világháború végnapjaiban, a béke első pillanataiban? Milyen intrikák szövevényeként cserélődnek fel látszólag a hivatalos államrendtartás által hitelesített szerepek? Kin és kiken múlik, hogy anarchia vagy rend dönti el a következő lépést? Ki volt Lenin szeretője, és a felesége miért tűrte meg őt maguk mellett? Mit ér a jellem hatalom nélkül, és mivé lesz a hatalom jellemtelenek kezében? Kérdések sorozata késztet állandó figyelemre ebben a két rendkívüli darabban. Andrássy Attila rendezői védjegye, hogy csakis hiteles forráskutatások alapján fogalmaz üzeneteket a színpadra. Ezért is érezhetjük úgy magunkat az előadásain, mintha mi magunk is valamilyen történelmi kulisszatitok részesei lennénk, mely titkot még sokáig fogjuk boncolgatni a színházi esték után.
Történelmi kalandtúrákra hív az Udvari Kamaraszínház, de előadásaikon a kaland a végszóval nem zárul, hanem kezdődik. Nyughatatlan sihedereknek való történelmi akciófilmeket rendez Andrássy Attila, lenyűgöző közelséget engedve minden nézőnek. Légy része a válogatott stábnak! Ne hagyd ki a májusi előadásokat!
Soron következő Anjou előadások:
Május 9., 19.00, Altemplom – Anjou
Június 15., 19.00, Altemplom – Anjou
Több ez puszta hatásvadászatnál. Az igazán nagy rendezők terepe nem a szív, hanem az elme: csakis az értelemnek szánt kihívások képesek tartós érzelmi hatást kifejteni. Mesteri titok és egyre kevesebbek csodafegyvere. Talán ezért válik ki élesen a magyar színházi mezőnyből a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház (MKUK) alapítójának, Andrássy Attila Jászai Mari-díjas rendezőnek merész és egyedi koncepciója. A mi történelmünket kell hitelesen színpadra állítani ahhoz, hogy értékítéleteink, társadalomkritikánk józan és helyénvaló legyen, és ne pillanatnyi élmények és érzelmek hullámain vergődjünk a bizonytalan jövő felé.
Nehéz műfaj, rengeteg buktatóval. Miközben egyre több információ áll rendelkezésünkre, úgy tűnik, egyre kevesebbet tudunk saját múltunkról, sőt: történelmünk fehér foltjai csak szaporodnak. A mindenkori színpadi művészet képes úgy feltenni a kritikus kérdéseket, hogy csakis a tudásunk bővítésével, látókörünk szélesítésével és értékeink mindenkori mezsgyéjén maradva kelljen válaszolnunk rájuk. Ez a fő feladata, és ha jól csinálja, nem kell csalódnunk benne. A történelmi színház, amelynek perspektívája a múlt, valósága pedig a jelenbe érő tapasztalat és tanulság, veretes ajándék. Hosszan tartó élményt ígér és betartja ígéretét: sokáig gondolkodunk még az eseményeken, a megidézett jellemeken, a korhű párbeszédek logikáján és azokon az intelmeken, melyeket a rendezés szakmai trükkjei felerősítenek egy-egy darabban.
A legfrissebb, egyben leglátványosabb Andrássy Attila-dráma az Anjou – A liliom útvesztői, melynek ősbemutatója idén márciusban volt az Udvari Kamaraszínházban. Mágnesként szegezi oda tekintetünket, figyelmünket a trónteremszerű színpadra, melyen mi, nézők a nápolyi udvartartás részeként kísérhetjük végig, hogyan próbál egy hataloméhes, mindenre elszánt fiatal nő elbánni a 14. századi Európa egyik legerősebb uralkodóházának fiával. Nápolyi Johanna ereje tetteinek hatásában mérhető és nem bölcsességében. A fiatal Nagy Lajos király tudása, jelleme és stratégiai érzéke olyan erények, amelyekre ma is szükségünk van. Gyógyszer lehet ez a darab minden útkeresőnek, és tanulság minden magyarnak, aki meg szeretné érteni Magyarország, a Magyar Királyság történelmi szerepét Európában. Tananyag ez is, akárcsak az első világháború utáni időszakot feldolgozó Tizennyolc és Tizenkilenc, hiszen a történelemkönyvek nem feltétlenül bővelkednek az Andrássy Attila által színpadra vitt igazságokban. Aki igazán pazar kivitelű látványra vágyik, ebben a darabban biztosan talál gyönyörködni valót: Papp Janó jelmezei Zsoldos Béla zeneszerző zenéjére kelnek életre, e korrupt világ káprázatosan színeit idézve.
Tizennyolc – ez a címe az Udvari Kamaraszínház egyik legizgalmasabb és legtanulságosabb darabjának. Érettségire készülő fiataloknak akár kötelezővé is lehet tenni, akárcsak folytatását, a Tizenkilenc című Andrássy Attila-drámát. Mi történik pontosan az I. világháború végnapjaiban, a béke első pillanataiban? Milyen intrikák szövevényeként cserélődnek fel látszólag a hivatalos államrendtartás által hitelesített szerepek? Kin és kiken múlik, hogy anarchia vagy rend dönti el a következő lépést? Ki volt Lenin szeretője, és a felesége miért tűrte meg őt maguk mellett? Mit ér a jellem hatalom nélkül, és mivé lesz a hatalom jellemtelenek kezében? Kérdések sorozata késztet állandó figyelemre ebben a két rendkívüli darabban. Andrássy Attila rendezői védjegye, hogy csakis hiteles forráskutatások alapján fogalmaz üzeneteket a színpadra. Ezért is érezhetjük úgy magunkat az előadásain, mintha mi magunk is valamilyen történelmi kulisszatitok részesei lennénk, mely titkot még sokáig fogjuk boncolgatni a színházi esték után.
Történelmi kalandtúrákra hív az Udvari Kamaraszínház, de előadásaikon a kaland a végszóval nem zárul, hanem kezdődik. Nyughatatlan sihedereknek való történelmi akciófilmeket rendez Andrássy Attila, lenyűgöző közelséget engedve minden nézőnek. Légy része a válogatott stábnak! Ne hagyd ki a májusi előadásokat!
Soron következő Anjou előadások:
Május 9., 19.00, Altemplom – Anjou
Június 15., 19.00, Altemplom – Anjou