2022. június 22. / Ungvári Judit
A tavaszi Színházi Olimpia a legmeghatározóbb eseménye lesz a Nemzeti Színház 2022/2023-as évadának. Emellett több bemutatójával is az alkotók közötti párbeszéd elősegítésére, illetve a magyar és európai értékek megjelenítésére törekszik a teátrum a következő szezonban. A tervekről Vidnyánszky Attila beszélt.
A következő szezonban a Színházi Olimpia az egész szakma ünnepének ígérkezik.
V. A.: Nagyon fontos esemény a X. Színházi Olimpia megrendezése, amiből az egész magyar színházi szakma profitálhat. A világ színházainak színe-java érkezik majd Magyarországra a találkozó három hónapjában, ez szám szerint is nagyon komoly erő, hiszen mintegy kétszáz külföldi társulatot látunk majd vendégül. A hatalmas programsorozat áprilistól júniusig tart majd.
Az évad „hétköznapjai” mit tartogatnak?
V. A.: Most kezdjük kiheverni a pandémia időszakát, nagyon sok tervünk csúszott emiatt. A következő évadra is tolódott bemutatónk, ilyen például Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című darabja, amit a jövő szezon elején mutatunk majd be. Mindenféle szempontból szép évadnak ígérkezik a következő. Hamarosan elkezdődnek a próbái a Gyulai Várszínházzal szokásos közös produkciónknak, amely ezúttal a Tamási Áron-emlékévhez kapcsolódik, a Tündöklő Jeromost visszük színre. A Kodály-emlékévhez is csatlakozunk, mégpedig a Székelyfonó különleges előadásával, amelyben a Kodály Zeneiskola 180 növendéke is részt vesz. Nagy sikerrel játszottuk éveken át a Bánk bán című előadásunkat, ebből most új, nagyszínpadi változatot készítek, főleg a fiatalokra építve. A magyar program mellett több egyedülálló produkciót ígérnek a nemzetközi együttműködésre és a külföldi klasszikusokra alapozó előadások is. Rögtön kiemelném, hogy szimbolikusan is különös jelentősége van annak, hogy egy ukrán és egy orosz rendező is dolgozik majd nálunk, mindkét esetben ősbemutatóra készülünk. Vlad Troickij ukrán alkotó egy kortárs darabot rendez, amely a Borisz Godunov-történetet dolgozza fel. Szintén kortárs szövegből dolgozik Valerij Fokin orosz rendező is, aki egy elképzelt egyesült világrendben játszódó sci-fiből készít előadást. Úgy gondolom, az, hogy mindkét alkotó lehetőséget kap nálunk, egyúttal a művészeten keresztül megvalósuló párbeszédet is előmozdítja. Természetesen lesz más külföldi vendégünk is, például a macedón Alekszandar Popovszki, aki a nagy sikerű A Mester és Margarita-rendezése után ezúttal a Don Juant viszi színre. A kaukázusi krétakört egy grúz vendégrendező állítja színpadra, Avtandil Varzimasvili, aki a tbiliszi Gribojedov Állami Színház művészeti vezetője. Úgyhogy mind a magyar, mind a külföldi klasszikusokat nézve szép programunk lesz, és fontos, hogy két ősbemutató formájában kortárs szövegek is helyet kapnak a Nemzeti Színház színpadán.
A Színházi Olimpia jelentőségéről már esett szó. Mit jelent viszont ez a gyakorlatban?
V. A.: Az egész színházi szakmát kapcsolatok építésére buzdítja, hiszen minden magyar színház meghívhat külföldi és határon túli partnereket. Ugyanakkor nemcsak a földrajzi nyitásra van lehetőség, hanem a műfaji határok tágítására is, ezt a 2022-es MITEM esetében már igyekeztünk az olimpiára készülve megvalósítani, így került idén a programba a vietnámi A O Show vagy a Bozsik Yvette Társulat Bohóc kerestetik című előadása, a Kaleidoszkóp táncprodukciója, de vendégül láttunk egy nagyszerű cseh bábszínházat is. A bábos műfaj az olimpián is képviselteti magát, együttműködünk a Magyar Bábművészek Szövetségével, de megszólítottuk a szabadtéri színházakat és a vidéki teátrumokat is. Együttműködünk például Debrecennel, ahol hamarosan új színházat adnak át, és megújult a régi színházépület is. Kapcsolódunk Veszprémhez az Európa Kulturális Fővárosa projekt égisze alatt. Része lesz a programnak az is, hogy Győr először szervezi meg a Duna menti városok színházi találkozóját, amelyből valószínűleg hagyományt teremtenek majd. Több jeles évforduló is egybeesik ebben az időszakban, így például a Miskolci Nemzeti Színház jövőre 200 éves lesz, a Budapesti Operettszínház 100 éves, ezek a jubileumok is erősítik a Színházi Olimpia igazi színházünnepjellegét.
A következő szezonban a Színházi Olimpia az egész szakma ünnepének ígérkezik.
V. A.: Nagyon fontos esemény a X. Színházi Olimpia megrendezése, amiből az egész magyar színházi szakma profitálhat. A világ színházainak színe-java érkezik majd Magyarországra a találkozó három hónapjában, ez szám szerint is nagyon komoly erő, hiszen mintegy kétszáz külföldi társulatot látunk majd vendégül. A hatalmas programsorozat áprilistól júniusig tart majd.
Az évad „hétköznapjai” mit tartogatnak?
V. A.: Most kezdjük kiheverni a pandémia időszakát, nagyon sok tervünk csúszott emiatt. A következő évadra is tolódott bemutatónk, ilyen például Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című darabja, amit a jövő szezon elején mutatunk majd be. Mindenféle szempontból szép évadnak ígérkezik a következő. Hamarosan elkezdődnek a próbái a Gyulai Várszínházzal szokásos közös produkciónknak, amely ezúttal a Tamási Áron-emlékévhez kapcsolódik, a Tündöklő Jeromost visszük színre. A Kodály-emlékévhez is csatlakozunk, mégpedig a Székelyfonó különleges előadásával, amelyben a Kodály Zeneiskola 180 növendéke is részt vesz. Nagy sikerrel játszottuk éveken át a Bánk bán című előadásunkat, ebből most új, nagyszínpadi változatot készítek, főleg a fiatalokra építve. A magyar program mellett több egyedülálló produkciót ígérnek a nemzetközi együttműködésre és a külföldi klasszikusokra alapozó előadások is. Rögtön kiemelném, hogy szimbolikusan is különös jelentősége van annak, hogy egy ukrán és egy orosz rendező is dolgozik majd nálunk, mindkét esetben ősbemutatóra készülünk. Vlad Troickij ukrán alkotó egy kortárs darabot rendez, amely a Borisz Godunov-történetet dolgozza fel. Szintén kortárs szövegből dolgozik Valerij Fokin orosz rendező is, aki egy elképzelt egyesült világrendben játszódó sci-fiből készít előadást. Úgy gondolom, az, hogy mindkét alkotó lehetőséget kap nálunk, egyúttal a művészeten keresztül megvalósuló párbeszédet is előmozdítja. Természetesen lesz más külföldi vendégünk is, például a macedón Alekszandar Popovszki, aki a nagy sikerű A Mester és Margarita-rendezése után ezúttal a Don Juant viszi színre. A kaukázusi krétakört egy grúz vendégrendező állítja színpadra, Avtandil Varzimasvili, aki a tbiliszi Gribojedov Állami Színház művészeti vezetője. Úgyhogy mind a magyar, mind a külföldi klasszikusokat nézve szép programunk lesz, és fontos, hogy két ősbemutató formájában kortárs szövegek is helyet kapnak a Nemzeti Színház színpadán.
A Színházi Olimpia jelentőségéről már esett szó. Mit jelent viszont ez a gyakorlatban?
V. A.: Az egész színházi szakmát kapcsolatok építésére buzdítja, hiszen minden magyar színház meghívhat külföldi és határon túli partnereket. Ugyanakkor nemcsak a földrajzi nyitásra van lehetőség, hanem a műfaji határok tágítására is, ezt a 2022-es MITEM esetében már igyekeztünk az olimpiára készülve megvalósítani, így került idén a programba a vietnámi A O Show vagy a Bozsik Yvette Társulat Bohóc kerestetik című előadása, a Kaleidoszkóp táncprodukciója, de vendégül láttunk egy nagyszerű cseh bábszínházat is. A bábos műfaj az olimpián is képviselteti magát, együttműködünk a Magyar Bábművészek Szövetségével, de megszólítottuk a szabadtéri színházakat és a vidéki teátrumokat is. Együttműködünk például Debrecennel, ahol hamarosan új színházat adnak át, és megújult a régi színházépület is. Kapcsolódunk Veszprémhez az Európa Kulturális Fővárosa projekt égisze alatt. Része lesz a programnak az is, hogy Győr először szervezi meg a Duna menti városok színházi találkozóját, amelyből valószínűleg hagyományt teremtenek majd. Több jeles évforduló is egybeesik ebben az időszakban, így például a Miskolci Nemzeti Színház jövőre 200 éves lesz, a Budapesti Operettszínház 100 éves, ezek a jubileumok is erősítik a Színházi Olimpia igazi színházünnepjellegét.