2022. szeptember 07. /
Sülyi Pétert sokan az Omega szövegírójaként ismerik, mások úgy találkozhattak vele, mint az őrségi Hétrétország köztivál megálmodója és gondos gazdája több mint 20 éve. Az idén ez a két „élet-vonal” egybefut: augusztusban OMEGA-60, háromnapos koncertsorozat lesz az Őrségben; ezzel indul a Hétrétország.
A 60 évnyi Omegából mennyi jutott Önnek?
S. P.: Legalább 50. Ez persze nem folyamatos idő, voltak benne megszakítások, sőt, szakadások, pangás és lanyhulás – és voltak benne csodásan ívelő, szárnyaló időszakok. 60 év már túlnő a személyes időszámításon, befoghatatlan egyben, ez már történelem.
Mi a történelmi szerepe az Omegának, ha van ilyen?
S. P.: Az a jó ebben, hogy ilyen öregek lettünk, hogy megadatik – akinek megadatik – a visszatekintés lehetősége. Visszafelé mást lát az ember, mint amikor benne van. Akkoriban ösztönös erő vitte előre a bandát, amit táplált a becsvágy és az az érzés, hogy „nem vagy egyedül”. Együtt vagyunk sokakkal, egy húron pendülünk, és megmutatjuk, hogy itt vagyunk, ez a generáció megjött! – mondhatni: „új időknek új dalaival”. Az Omegának sikerült megmutatnia, hogy van remény, hogy igenis: lehetséges! Minden szorító és visszahúzó körülmény dacára ki lehet lépni a porondra, lehet akár magyarnak lenni (magyarkodás nélkül is) a világ színpadán, a horizonton túl is új horizontok nyílnak, a szabadság üzenete közös üzenet, és bárhol megértik. Volt néhány mozgalmas és dicsőséges év, amikor a fiúk bevették Európát, kicsit a világot, még ha nem is tiporták a lábuk alá… Ez, akkor – főleg itthonról – nem látszott. Most azt mondom: ez volt a „történelmi szerep”.
Megkapták érte a méltó elismerést?
S. P.: Mindenki megkapta a magáét. A popzene világa különleges territórium. Annyira már polgárjogot nyert, hogy a hivatalos elismerést megkapják a sztárok, díjak és csillogó elismerések formájában. Emellett ott vannak az eladási listák. A két értékítélet nem mindig esik egybe. Ez a legnagyobb hatású kulturális jelenség a világon – úgy jó 60-70 éve –, szinte mindenkit elér, ha akarja, ha nem. A tömegességéből fakad a felszínesség. Talán nem akad ember Közép-Kelet-Európában, aki ne hallott volna az Omegáról, de az „üzenetet” csak kevesen fogták – még a rajongók közül is.
Kötelező, hogy a popdalnak legyen üzenete?
S. P.: Nem kötelező (sőt, néha hátrány) – de elvárható. Minden műnek csak akkor van értelme, ha é r t e l m e van. Nem csak célja – például a siker.
Melyik volt az Omega legsikeresebb korszaka?
S. P.: Az a tíz-tizenöt év, amikor 1971 után a padlóról felállva újjászületett a banda, és egymásba kapaszkodva összeállt a klasszikus ötösfogat: Benkő, Debreczeni, Kóbor, Mihály, Molnár. Az Időrabló / Time Robber albummal az Omega megütötte a világszínvonalat.
Ebben Önnek is volt szerepe.
S. P.: Nem véletlenül dicséri a kofa a saját portékáját…
Mit jelent Kóbor János halála az együttesnek?
S. P.: A végét. Ez az együttes nincs többé. Benkő Laci és Mihály Tamás után Mecky is elment – egyikük sem pótolható. De valami másnak a kezdetét jelentheti, ami idáig nem volt aktuális. A „mű” keresi a helyét. Érdekes tapasztalat volt régi Omegásokkal beszélgetve, hogy az értés igénye idővel egyre inkább előtérbe kerül. Ahogy eltűnnek az élő ikonok a színpadról, szerepüket átveszi a mű. Élő marad – ha van mondandója a mai kor vagy a jövő embere számára. Ennek a próbája az idei OMEGA-60, ahol a „60 év – 60 dalát” az előadók több generációja szólaltatja meg, a kortársaktól a legfiatalabbakig.
Hogy jött az OMEGA-60 ötlete, és miért pont Őriszentpéter a helyszín?
S. P.: Trunkos Andrással (Omega-menedzser és szövegíró) egymásra néztünk Mecky búcsúztatója után, és egyszerre mondtuk ki (na jó, ez irodalmi fordulat), de tényleg, ugyanarra gondoltunk mind a ketten: kell OMEGA-60, és a mi dolgunk, hogy legyen. Abban is megegyeztünk, hogy nem lehengerlő, stadionos rendezvényt akarunk, hanem egy helyet, ahol családiasabb az együttlét, és a későbbiekben is összejöhetünk majd. Ez a hely lesz reményeink szerint az őriszentpéteri Omega Park.
A 60 évnyi Omegából mennyi jutott Önnek?
S. P.: Legalább 50. Ez persze nem folyamatos idő, voltak benne megszakítások, sőt, szakadások, pangás és lanyhulás – és voltak benne csodásan ívelő, szárnyaló időszakok. 60 év már túlnő a személyes időszámításon, befoghatatlan egyben, ez már történelem.
Mi a történelmi szerepe az Omegának, ha van ilyen?
S. P.: Az a jó ebben, hogy ilyen öregek lettünk, hogy megadatik – akinek megadatik – a visszatekintés lehetősége. Visszafelé mást lát az ember, mint amikor benne van. Akkoriban ösztönös erő vitte előre a bandát, amit táplált a becsvágy és az az érzés, hogy „nem vagy egyedül”. Együtt vagyunk sokakkal, egy húron pendülünk, és megmutatjuk, hogy itt vagyunk, ez a generáció megjött! – mondhatni: „új időknek új dalaival”. Az Omegának sikerült megmutatnia, hogy van remény, hogy igenis: lehetséges! Minden szorító és visszahúzó körülmény dacára ki lehet lépni a porondra, lehet akár magyarnak lenni (magyarkodás nélkül is) a világ színpadán, a horizonton túl is új horizontok nyílnak, a szabadság üzenete közös üzenet, és bárhol megértik. Volt néhány mozgalmas és dicsőséges év, amikor a fiúk bevették Európát, kicsit a világot, még ha nem is tiporták a lábuk alá… Ez, akkor – főleg itthonról – nem látszott. Most azt mondom: ez volt a „történelmi szerep”.
Megkapták érte a méltó elismerést?
S. P.: Mindenki megkapta a magáét. A popzene világa különleges territórium. Annyira már polgárjogot nyert, hogy a hivatalos elismerést megkapják a sztárok, díjak és csillogó elismerések formájában. Emellett ott vannak az eladási listák. A két értékítélet nem mindig esik egybe. Ez a legnagyobb hatású kulturális jelenség a világon – úgy jó 60-70 éve –, szinte mindenkit elér, ha akarja, ha nem. A tömegességéből fakad a felszínesség. Talán nem akad ember Közép-Kelet-Európában, aki ne hallott volna az Omegáról, de az „üzenetet” csak kevesen fogták – még a rajongók közül is.
Kötelező, hogy a popdalnak legyen üzenete?
S. P.: Nem kötelező (sőt, néha hátrány) – de elvárható. Minden műnek csak akkor van értelme, ha é r t e l m e van. Nem csak célja – például a siker.
Melyik volt az Omega legsikeresebb korszaka?
S. P.: Az a tíz-tizenöt év, amikor 1971 után a padlóról felállva újjászületett a banda, és egymásba kapaszkodva összeállt a klasszikus ötösfogat: Benkő, Debreczeni, Kóbor, Mihály, Molnár. Az Időrabló / Time Robber albummal az Omega megütötte a világszínvonalat.
Ebben Önnek is volt szerepe.
S. P.: Nem véletlenül dicséri a kofa a saját portékáját…
Mit jelent Kóbor János halála az együttesnek?
S. P.: A végét. Ez az együttes nincs többé. Benkő Laci és Mihály Tamás után Mecky is elment – egyikük sem pótolható. De valami másnak a kezdetét jelentheti, ami idáig nem volt aktuális. A „mű” keresi a helyét. Érdekes tapasztalat volt régi Omegásokkal beszélgetve, hogy az értés igénye idővel egyre inkább előtérbe kerül. Ahogy eltűnnek az élő ikonok a színpadról, szerepüket átveszi a mű. Élő marad – ha van mondandója a mai kor vagy a jövő embere számára. Ennek a próbája az idei OMEGA-60, ahol a „60 év – 60 dalát” az előadók több generációja szólaltatja meg, a kortársaktól a legfiatalabbakig.
Hogy jött az OMEGA-60 ötlete, és miért pont Őriszentpéter a helyszín?
S. P.: Trunkos Andrással (Omega-menedzser és szövegíró) egymásra néztünk Mecky búcsúztatója után, és egyszerre mondtuk ki (na jó, ez irodalmi fordulat), de tényleg, ugyanarra gondoltunk mind a ketten: kell OMEGA-60, és a mi dolgunk, hogy legyen. Abban is megegyeztünk, hogy nem lehengerlő, stadionos rendezvényt akarunk, hanem egy helyet, ahol családiasabb az együttlét, és a későbbiekben is összejöhetünk majd. Ez a hely lesz reményeink szerint az őriszentpéteri Omega Park.