2022. július 09. / Nagy Klaudia
1983-ban alapította testvérével, Szarka Tamással a Gyhmes zenekart. Első szólóalbuma 2004-ben jelent meg Alku címmel, amelyet a Bor és a lányka, a Toldi és az Ének a konyhából követett. Július 13-án 60. Születésnapi életműkoncertjére készül a Kobuci Kertben, ahol nem nosztalgiázni
szeretne, hanem jókedvűen, mosolyogva örömzenét játszani. Az est során felcsendülnek kedvenc dalai, és két vendégművész, Dolák-Saly Róbert és Kisfaludy Zsófia is fellép egy-egy produkció erejéig. Az egyedülálló koncerten hamarosan megjelenő Petőfi-albumáról is hallhatunk majd szerzeményeket. Szarka Gyula Kossuth-díjas előadóművésszel, zeneszerzővel születésnapi koncertjéről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Milyen koncepció mentén állította össze a születésnapi koncert műsorát?
Sz. Gy.: Először arra gondoltam, hogy szeretnék egy visszatekintést, egy
nosztalgiakoncertet a régi dalokból. Végül inkább azokat a dalokat válogattam ki, amelyek most sokat jelentenek számomra. Azt szeretném, hogy dinamikus, jókedvű koncert legyen, igazi örömzene. A Bor és a lányka ugyan 15 éve jelent meg, de nagyon népszerű, megjelenésekor 2007-ben egy hónap alatt aranylemez lett. A tavaly megjelent Ének a konyhából című legújabb lemezemmel manapság sokat koncertezem, amely a gasztronómiáról szól. Mind a két album vidám és felhőtlen. A Bor és a lánykán Balassi, Petőfi, Csokonai verseit zenésítettem meg, az Ének a konyhából című lemezhez költő barátaimat kértem meg, Dolák-Saly Róbertet, Zalán Tibort, Lackfi Jánost, Szőcs Gézát – aki már sajnos nincs közöttünk –, hogy írjanak nekem néhány vidám verset a gasztronómiáról, mivel szomorúan ugye nem lehet a békéscsabai vastag kolbászról vagy a miskolci kocsonyáról énekelni. Felcsendülnek a Bennünk van a kutyavér című Ghymes-album dalai is. Ha már el kell viselni, hogy az ember 60 éves lesz, akkor mosolygós, vidám koncerttel ünnepeljük meg. Három koncertet tervezek, az elsőt Felvidéken tartottuk, mindenki jókedvűen, csillogó szemmel ment ki a koncertteremből, remélem, a Kobuci Kert közönsége is ilyen jól fogja érezni magát. Fontos, hogy ebben a nehéz időszakban egy-egy koncert erejéig felejtsük el a körülöttünk lévő rossz impulzusokat, mert manapság sajnos jut belőlük elég.
A koncerten két vendégművész is fellép, Dolák-Saly Róbert és Kisfaludy Zsófia. Színházi munkáiból is elhangzanak dalok?
Sz. Gy.: Dolák-Saly Róbert az előbb emlegetett Bor és a lányka című lemezemen működött közre néhány dalban, és azóta folyamatosan kapcsolatban vagyunk, remek humorával biztosan emelni fogja az est fényét. Kisfaludy Zsófia nagyon tehetséges színésznő, szerepel a Zenta, 1697 című rockoperában, most pedig az Ördögölő Józsiásban dolgozunk együtt, mindkettőnek én szereztem a zenéjét. Szívesen játszok ezekből a darabokból is. Az utóbbi 10 évben nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a színház, sokat dolgozom a Soproni Petőfi Színházzal és annak igazgatójával, Pataki Andrással. Teljesen más műfaj, nagyon inspiráló, amikor létrehozunk valamit a semmiből, hiszen minden ősbemutató, amit írtam. Éppen most készül az Isten komédiása – A Fény gyermekei című darab, amely Assisi Szent Ferenc életéről szól.
Ennyi idő után szokott még lámpalázas lenni a fellépések előtt?
Sz. Gy.: Természetesen igen. Szomorú lenne, ha nem lennék az. Nem olyan értelemben vagyok lámpalázas, hogy szorongok, és félek kimenni a színpadra, szó sincs erről, de minél többet játszik az ember, annál nagyobb az izgalom. Ha valakiben nincs meg a drukk, nem megy fel benne az adrenalin, amikor színpadra lép, akkor csak rutinból játszik, ami nem jó. Mindenkiben van izgalom, aki szeret muzsikálni, és felelősséget érez a közönség iránt, ez pedig segíti a produkciót.
Hogy lehet elkerülni a rutint?
Sz. Gy.: Nem nehéz elkerülni. A színpadon meg kell teremteni az élményt, nemcsak magunknak, hanem a közönségnek is. Ha látom, hogy tele van a nézőtér, rengetegen eljöttek, hogy hallgassanak minket, akkor nem lehet rutinból zenélni, mert nem lennék hiteles. Új kihívás minden koncert. Akárhány évesek vagyunk, mindig elölről kezdjük, mert mindig meg kell győzni saját magunkat és a közönséget, hogy ez egy felejthetetlen előadás lesz.
Tervei között szerepel egy Petőfi-album elkészítése. Mit tudhatunk az új lemezről?
Sz. Gy.: 20 éve újra felfedeztem magamnak Petőfit. Valamiért elkezdtem újraolvasni, mert úgy éreztem, zseniális költő, egyszerűen utánozhatatlan, hogy valaki 26 évesen ilyen életművet hagyjon maga után. Néha az az érzésem, úgy írt, mintha tudta volna, hogy csak ennyi időt kapott a sorstól. Csodálatos műveket hagyott ránk. Többet kellene tanítani Petőfit, hiszen többek között azért is vagyunk magyarok, mert ilyen állócsillagaink vannak az égbolton, mint Petőfi Sándor, József Attila, Arany János, Balassi Bálint, Kodály Zoltán, Bartók Béla, az ő örökségüket visszük tovább. A magyar kormány is Petőfi-emlékévet hirdetett, aminek nagyon örvendtem. A Gyhmes-lemezeken és a szólólemezeimen is szerepelnek Petőfi-versek, most egy összefoglaló zenei albumot készítek Petőfi dalaiból, sőt, megjelenik egy dal Petőfi dicsérete címmel, amiből klipet is forgatunk. Az a tervem, hogy végigjárom vele a Kárpát-medencét, mert fel kell eleveníteni Petőfi emlékét. Az örökségünket használnunk kell, tovább kell vinnünk, és a mai világunkba illeszteni, így tudjuk életben tartani.
szeretne, hanem jókedvűen, mosolyogva örömzenét játszani. Az est során felcsendülnek kedvenc dalai, és két vendégművész, Dolák-Saly Róbert és Kisfaludy Zsófia is fellép egy-egy produkció erejéig. Az egyedülálló koncerten hamarosan megjelenő Petőfi-albumáról is hallhatunk majd szerzeményeket. Szarka Gyula Kossuth-díjas előadóművésszel, zeneszerzővel születésnapi koncertjéről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Milyen koncepció mentén állította össze a születésnapi koncert műsorát?
Sz. Gy.: Először arra gondoltam, hogy szeretnék egy visszatekintést, egy
nosztalgiakoncertet a régi dalokból. Végül inkább azokat a dalokat válogattam ki, amelyek most sokat jelentenek számomra. Azt szeretném, hogy dinamikus, jókedvű koncert legyen, igazi örömzene. A Bor és a lányka ugyan 15 éve jelent meg, de nagyon népszerű, megjelenésekor 2007-ben egy hónap alatt aranylemez lett. A tavaly megjelent Ének a konyhából című legújabb lemezemmel manapság sokat koncertezem, amely a gasztronómiáról szól. Mind a két album vidám és felhőtlen. A Bor és a lánykán Balassi, Petőfi, Csokonai verseit zenésítettem meg, az Ének a konyhából című lemezhez költő barátaimat kértem meg, Dolák-Saly Róbertet, Zalán Tibort, Lackfi Jánost, Szőcs Gézát – aki már sajnos nincs közöttünk –, hogy írjanak nekem néhány vidám verset a gasztronómiáról, mivel szomorúan ugye nem lehet a békéscsabai vastag kolbászról vagy a miskolci kocsonyáról énekelni. Felcsendülnek a Bennünk van a kutyavér című Ghymes-album dalai is. Ha már el kell viselni, hogy az ember 60 éves lesz, akkor mosolygós, vidám koncerttel ünnepeljük meg. Három koncertet tervezek, az elsőt Felvidéken tartottuk, mindenki jókedvűen, csillogó szemmel ment ki a koncertteremből, remélem, a Kobuci Kert közönsége is ilyen jól fogja érezni magát. Fontos, hogy ebben a nehéz időszakban egy-egy koncert erejéig felejtsük el a körülöttünk lévő rossz impulzusokat, mert manapság sajnos jut belőlük elég.A koncerten két vendégművész is fellép, Dolák-Saly Róbert és Kisfaludy Zsófia. Színházi munkáiból is elhangzanak dalok?
Sz. Gy.: Dolák-Saly Róbert az előbb emlegetett Bor és a lányka című lemezemen működött közre néhány dalban, és azóta folyamatosan kapcsolatban vagyunk, remek humorával biztosan emelni fogja az est fényét. Kisfaludy Zsófia nagyon tehetséges színésznő, szerepel a Zenta, 1697 című rockoperában, most pedig az Ördögölő Józsiásban dolgozunk együtt, mindkettőnek én szereztem a zenéjét. Szívesen játszok ezekből a darabokból is. Az utóbbi 10 évben nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a színház, sokat dolgozom a Soproni Petőfi Színházzal és annak igazgatójával, Pataki Andrással. Teljesen más műfaj, nagyon inspiráló, amikor létrehozunk valamit a semmiből, hiszen minden ősbemutató, amit írtam. Éppen most készül az Isten komédiása – A Fény gyermekei című darab, amely Assisi Szent Ferenc életéről szól.
Ennyi idő után szokott még lámpalázas lenni a fellépések előtt?
Sz. Gy.: Természetesen igen. Szomorú lenne, ha nem lennék az. Nem olyan értelemben vagyok lámpalázas, hogy szorongok, és félek kimenni a színpadra, szó sincs erről, de minél többet játszik az ember, annál nagyobb az izgalom. Ha valakiben nincs meg a drukk, nem megy fel benne az adrenalin, amikor színpadra lép, akkor csak rutinból játszik, ami nem jó. Mindenkiben van izgalom, aki szeret muzsikálni, és felelősséget érez a közönség iránt, ez pedig segíti a produkciót.
Hogy lehet elkerülni a rutint?
Sz. Gy.: Nem nehéz elkerülni. A színpadon meg kell teremteni az élményt, nemcsak magunknak, hanem a közönségnek is. Ha látom, hogy tele van a nézőtér, rengetegen eljöttek, hogy hallgassanak minket, akkor nem lehet rutinból zenélni, mert nem lennék hiteles. Új kihívás minden koncert. Akárhány évesek vagyunk, mindig elölről kezdjük, mert mindig meg kell győzni saját magunkat és a közönséget, hogy ez egy felejthetetlen előadás lesz.
Tervei között szerepel egy Petőfi-album elkészítése. Mit tudhatunk az új lemezről?
Sz. Gy.: 20 éve újra felfedeztem magamnak Petőfit. Valamiért elkezdtem újraolvasni, mert úgy éreztem, zseniális költő, egyszerűen utánozhatatlan, hogy valaki 26 évesen ilyen életművet hagyjon maga után. Néha az az érzésem, úgy írt, mintha tudta volna, hogy csak ennyi időt kapott a sorstól. Csodálatos műveket hagyott ránk. Többet kellene tanítani Petőfit, hiszen többek között azért is vagyunk magyarok, mert ilyen állócsillagaink vannak az égbolton, mint Petőfi Sándor, József Attila, Arany János, Balassi Bálint, Kodály Zoltán, Bartók Béla, az ő örökségüket visszük tovább. A magyar kormány is Petőfi-emlékévet hirdetett, aminek nagyon örvendtem. A Gyhmes-lemezeken és a szólólemezeimen is szerepelnek Petőfi-versek, most egy összefoglaló zenei albumot készítek Petőfi dalaiból, sőt, megjelenik egy dal Petőfi dicsérete címmel, amiből klipet is forgatunk. Az a tervem, hogy végigjárom vele a Kárpát-medencét, mert fel kell eleveníteni Petőfi emlékét. Az örökségünket használnunk kell, tovább kell vinnünk, és a mai világunkba illeszteni, így tudjuk életben tartani.