2022. július 11. / Nagy Klaudia
A pandémia még ebben az évadban is éreztette hatását, megbetegedések nehezítették az előadások megtartását, sokszor bravúros beugrások mentettek meg egy-egy estét. A Centrál Színház sikeresen vette az akadályokat, telt házzal játssza az előadásait, és új bemutatójuk, a Network
komoly szakmai és közönségsikert aratott. Júliusban a Centrál Nyár keretében Szigligeten találkozhatunk előadásaikkal, a 2022/23-as évadra pedig újabb izgalmas premierekkel készülnek. Puskás Tamással, a Centrál Színház igazgatójával a Network fergeteges sikeréről és az új évad terveiről beszélgettünk.
Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával a My Fair Ladyt nevezte annak, az idén januárban bemutatott Networkkel viszont úgy tűnik, új zászlóshajót avattak. A darab forgatókönyvéül szolgáló film a televízió hatalmáról szól. Gondolhatnánk, a közösségi média uralta világban ez már érdektelen téma, az előadás azonban rácáfol erre. Bizonyítja, hogy a darab nagyon is aktuális, milyen intenzíven képes megszólítani az embereket.
P. T.: A tévének már valóban nincs komoly szerepe az életünkben, a színház azonban metaforákkal él, és a televízió bízvást metaforája az online médiának, mely állandóan hangzatos, figyelemfelhívó címekkel próbál minket fogyasztásra kényszeríteni, miközben hamis tartalmakat kínálva manipulál. Engem azonban nem ez érdekelt a legjobban, hanem a demokrácia helyzete, hogy van-e még hitünk a megszólalásban, az önálló véleményformálásban, hogy őrizzük-e még méltóságunk maradékát, van-e lehetőségünk még arra, hogy embernek való életet éljünk. A színház már régóta próbálgatja, hogyan tudja a mozgóképet bevonni a hatóelemei közé, tehát hogy ne csak a díszlet, a zene, a jelmez, hanem a mozgókép is segítse az előadást. Ivo van Hove, a Network angliai rendezője egész munkásságával azt bizonyítja, hogy lehet nagyon sikeresen vegyíteni a kettőt: a színház filmmel kombinálva akár sokkal érdekesebb is lehet, mint a színház vagy a film önmagában. A mi előadásunk is, mint a londoni, a nagyszerű Lee Hall adaptációja alapján készült, és Ivo van Hove előadása inspirálta, de attól jelentékeny mértékben különbözik. Megfizetjük a jogdíjat, de önálló előadást készítettünk, mely akkora sikerrel megy, hogy most valóban a Networköt mondanám zászlóshajónknak.
Egy komplett tévéstúdiót építettek fel az előadáshoz, ami elképesztően bátor vállalás volt, nemcsak technikailag, hanem anyagilag is.
P. T.: A covidzárás után nem voltunk könnyű helyzetben. A Centrál saját magáért felel, nem kap komoly támogatást. Nagyon meg kell gondolnunk, mennyit költünk egy-egy bemutatóra, és az mennyi idő alatt térül meg. Ezért sokkal drágábbak vagyunk, mint a budapesti színházak, a jegyáraink az Operáéhoz közelítenek. Nekünk annyit kell elkérnünk egy jegyért, hogy megéljünk belőle, vagyis a piaci árát. Azonban mindig figyeltünk rá, hogy a hátsó sorokban legyenek olyan jegyek is, amelyek sokak számára megfizethetők. Mindenesetre a Network állandó telt házaival már hamarosan behozza a ráfordított költségeket.
Július 21. és 30. között a Centrál Nyár keretében várják a közönséget Szigligeten. Milyen előadásokkal mutatkoznak be a Várudvaron?
P. T.: Tavaly épült fel ott az új színpad, mi egy este játszottunk ott, szerettek minket, mi is őket, ezért idén tíz estére szerződtünk. A Házassági leckék középhaladóknak első és második részét játsszuk majd, mindkettőből öt-öt előadást. Mind a két darab fergeteges élmény, remek szereposztással, a négy főszereplő Balsai Móni, Kovács Patrícia, Schmied Zoltán és Stohl András.
Milyen bemutatókat tervez a 2022/23-as évadra?
P. T.: Mindenekelőtt felújítjuk A nevem Mary Page Marlowe című darabot, és újra műsorra tűzzük. Eredetileg Básti Julira és Borbély Alexandrára hangszereltük az előadást, de most visszatérünk az író eredeti elgondolásához, jövőre Mary Page Marlowe-t hat színésznő alakítja. Fontos hangsúlyozni, hogy a terveim nagyon frissek, a legtöbb esetben még a jogkérés is folyamatban van. Három bemutatót tervezünk. Az első a 2:22 című kísértettörténet, amely tavaly elnyerte a legjobb dráma díját Londonban. A második David Eldridge Middle című darabja, egy házasság válságának története, a harmadik pedig, mely éppen most óriási sikerrel fut Londonban, a Prima Facie, Suzie Miller ausztrál író monodrámája. A darab középpontjában egy sikeres ügyvédnő áll, aki remekül végzi a munkáját, főleg szexuális erőszakkal vádoltakat véd. Mikor azonban ő válik áldozattá, a saját ügyében kell bíróság elé állnia. Iszonyú erős történet, amiről utána napokig lehet vitatkozni. A színház bizony abban is segít, hogy eldöntsük, mit tekintsünk jónak vagy rossznak. Többnyire úgy tartjuk, a jó és a rossz öröktől adott, pedig valójában társadalmi egyezmény kérdése, a színház pedig segít az egyezkedésben. Szóval ezek a terveink. 2023 januárjában újra műsorra tűzzük a néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel játszott Nem félünk a farkastól-t Básti Julival és Rudolf Péterrel. Tárgyalunk egy vendégelőadásról a Budaörsi Latinovits Színházzal, amely a Kisszínpadon lesz majd állandó vendég. Olyan szuperprodukciót, amilyen a Network vagy a My Fair Lady, jövőre nem tervezünk, most a gyűjtögetés ideje jön, de reméljük, a 2023/24-es évadban megint jelentkezhetünk majd valami nagyszabásúval.
komoly szakmai és közönségsikert aratott. Júliusban a Centrál Nyár keretében Szigligeten találkozhatunk előadásaikkal, a 2022/23-as évadra pedig újabb izgalmas premierekkel készülnek. Puskás Tamással, a Centrál Színház igazgatójával a Network fergeteges sikeréről és az új évad terveiről beszélgettünk.
Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával a My Fair Ladyt nevezte annak, az idén januárban bemutatott Networkkel viszont úgy tűnik, új zászlóshajót avattak. A darab forgatókönyvéül szolgáló film a televízió hatalmáról szól. Gondolhatnánk, a közösségi média uralta világban ez már érdektelen téma, az előadás azonban rácáfol erre. Bizonyítja, hogy a darab nagyon is aktuális, milyen intenzíven képes megszólítani az embereket.
P. T.: A tévének már valóban nincs komoly szerepe az életünkben, a színház azonban metaforákkal él, és a televízió bízvást metaforája az online médiának, mely állandóan hangzatos, figyelemfelhívó címekkel próbál minket fogyasztásra kényszeríteni, miközben hamis tartalmakat kínálva manipulál. Engem azonban nem ez érdekelt a legjobban, hanem a demokrácia helyzete, hogy van-e még hitünk a megszólalásban, az önálló véleményformálásban, hogy őrizzük-e még méltóságunk maradékát, van-e lehetőségünk még arra, hogy embernek való életet éljünk. A színház már régóta próbálgatja, hogyan tudja a mozgóképet bevonni a hatóelemei közé, tehát hogy ne csak a díszlet, a zene, a jelmez, hanem a mozgókép is segítse az előadást. Ivo van Hove, a Network angliai rendezője egész munkásságával azt bizonyítja, hogy lehet nagyon sikeresen vegyíteni a kettőt: a színház filmmel kombinálva akár sokkal érdekesebb is lehet, mint a színház vagy a film önmagában. A mi előadásunk is, mint a londoni, a nagyszerű Lee Hall adaptációja alapján készült, és Ivo van Hove előadása inspirálta, de attól jelentékeny mértékben különbözik. Megfizetjük a jogdíjat, de önálló előadást készítettünk, mely akkora sikerrel megy, hogy most valóban a Networköt mondanám zászlóshajónknak.
Egy komplett tévéstúdiót építettek fel az előadáshoz, ami elképesztően bátor vállalás volt, nemcsak technikailag, hanem anyagilag is.
P. T.: A covidzárás után nem voltunk könnyű helyzetben. A Centrál saját magáért felel, nem kap komoly támogatást. Nagyon meg kell gondolnunk, mennyit költünk egy-egy bemutatóra, és az mennyi idő alatt térül meg. Ezért sokkal drágábbak vagyunk, mint a budapesti színházak, a jegyáraink az Operáéhoz közelítenek. Nekünk annyit kell elkérnünk egy jegyért, hogy megéljünk belőle, vagyis a piaci árát. Azonban mindig figyeltünk rá, hogy a hátsó sorokban legyenek olyan jegyek is, amelyek sokak számára megfizethetők. Mindenesetre a Network állandó telt házaival már hamarosan behozza a ráfordított költségeket.
Július 21. és 30. között a Centrál Nyár keretében várják a közönséget Szigligeten. Milyen előadásokkal mutatkoznak be a Várudvaron?
P. T.: Tavaly épült fel ott az új színpad, mi egy este játszottunk ott, szerettek minket, mi is őket, ezért idén tíz estére szerződtünk. A Házassági leckék középhaladóknak első és második részét játsszuk majd, mindkettőből öt-öt előadást. Mind a két darab fergeteges élmény, remek szereposztással, a négy főszereplő Balsai Móni, Kovács Patrícia, Schmied Zoltán és Stohl András.
Milyen bemutatókat tervez a 2022/23-as évadra?
P. T.: Mindenekelőtt felújítjuk A nevem Mary Page Marlowe című darabot, és újra műsorra tűzzük. Eredetileg Básti Julira és Borbély Alexandrára hangszereltük az előadást, de most visszatérünk az író eredeti elgondolásához, jövőre Mary Page Marlowe-t hat színésznő alakítja. Fontos hangsúlyozni, hogy a terveim nagyon frissek, a legtöbb esetben még a jogkérés is folyamatban van. Három bemutatót tervezünk. Az első a 2:22 című kísértettörténet, amely tavaly elnyerte a legjobb dráma díját Londonban. A második David Eldridge Middle című darabja, egy házasság válságának története, a harmadik pedig, mely éppen most óriási sikerrel fut Londonban, a Prima Facie, Suzie Miller ausztrál író monodrámája. A darab középpontjában egy sikeres ügyvédnő áll, aki remekül végzi a munkáját, főleg szexuális erőszakkal vádoltakat véd. Mikor azonban ő válik áldozattá, a saját ügyében kell bíróság elé állnia. Iszonyú erős történet, amiről utána napokig lehet vitatkozni. A színház bizony abban is segít, hogy eldöntsük, mit tekintsünk jónak vagy rossznak. Többnyire úgy tartjuk, a jó és a rossz öröktől adott, pedig valójában társadalmi egyezmény kérdése, a színház pedig segít az egyezkedésben. Szóval ezek a terveink. 2023 januárjában újra műsorra tűzzük a néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel játszott Nem félünk a farkastól-t Básti Julival és Rudolf Péterrel. Tárgyalunk egy vendégelőadásról a Budaörsi Latinovits Színházzal, amely a Kisszínpadon lesz majd állandó vendég. Olyan szuperprodukciót, amilyen a Network vagy a My Fair Lady, jövőre nem tervezünk, most a gyűjtögetés ideje jön, de reméljük, a 2023/24-es évadban megint jelentkezhetünk majd valami nagyszabásúval.