2022. július 11. /
Az idén 100 éves Városmajori Szabadtéri Színpad ezen a nyáron a megszokottnál is különlegesebb színházi élményt ígérő előadásokkal várja a közönséget, ezekből szemezgettünk.
Moliére nyomán szabadon: Tartuffe
Moliére klasszikusa, felejthetetlen, örök érvényű kérdéseket felvető vígjátéka szünet nélkül látható július 6-án a Miskolci Nemzeti Színház előadásában a Városmajori Szabadtéri Színpadon Rusznyák Gábor rendezésében.
Az élet rövid és jelenleg nagyobb a bizonyítottsága annak, hogy egy egyszeri kaland. Valószínűleg szeretnénk mindnyájan tartalmasan végigélni azt az időt, ami nekünk jut. Emberi léptékkel e rövid időn belül túl sok a lehetőség, az irány, az információ ahhoz, hogy magunk döntsünk arról, hogy mit is kezdünk ezzel a „nekünk jutó idővel”. Sokunk ezért is kapaszkodik egy eszmébe, egy vezetőbe, a hitbe, hogy ne tévedjen el, ne sodródjon le az általa igaznak vélt ösvényről. Igen, szeretnénk hinni, hogy vannak igaz emberek. De mi van, ha ezek az „igaz” emberek kóklerek? Ha a tehetségük nem más, mint az, hogy képesek a bennünk lévő hiányt kitölteni, a kérdéseinkre választ adni, de közben csak arra használnak bennünket és a bizonytalanságunkat, a gyengeségeinket, az eltévelyedettségünket, hogy a saját önző céljaikat elérjék?
Egy csepp méz
Shelagh Delaney 1958-ban született darabja hamar meghódította a Broadwayt és a West Endet, július 7-én pedig egyenes a Radnóti Miklós Színházból érkezik a Városmajori Szabadtéri Színpadra Valló Péter színrevitelében.
Az angolszász színházi közegben rendkívül népszerű színdarab fókuszában egy anya-lánya kapcsolat áll. Két erős nő, akik szabadulni akarnak a másiktól, de képtelenek elengedni egymást. Nem kívánt terhesség, előítéletek, szenvedélybetegség, szerelem és csalódás, vágyak, szenvedély és egy sor, a társadalom peremére sodródott ember találkozása egy szuterénben. A darab hősei a szegénység, a másság, a kirekesztett lét fojtogató közegében próbálnak boldogulni – ki hogyan tud. Jo fiatalsága minden erejével és romlatlanságával élni akar, alkotni, szeretni. Anyja, Helen cinikus és kiábrándult; ő már elrontotta az életét, de kétségbeesetten kapkod a boldogság illúziója után. Mindenki hajt valamit, mindenki menekül valami elől. És közben mindenki tudja: lehet álmodni és álmodozni, megízlelni a mézet, de a társadalom kereteit szétfeszíteni lehetetlen – az ötvenes évek Angliájában éppúgy, mint ma Magyarországon. Az Egy csepp méz humorral, részvéttel és indulattal megírt, pontos és érzékeny látlelet.
Irodalmi időutazás Nyáry Krisztiánnal
a Városmajorban
Talán nem köztudott, de a Városmajor volt a főváros első közparkja, ahova kirándulni, üdülni, feltöltődni és a színház élményéért jártak az emberek. Emellett művészek, írók és költők otthona volt az elmúlt évszázadban. A Városmajori Szabadtéri Színpad Nyáry Krisztián író-irodalomtörténészt kérte fel, hogy az intézmény fennállásának 100 évfordulójára ezekből a majori történetekből kiindulva írjon egy darabot, amely az ő történeteiknek állít emléket.
Nyáry Krisztián darabja Horváth János Antal rendezővel együtt formálódott végleges történetté, és egy rendkívüli városmajori utazásra invitál, amelyen a színház elmúlt száz évének eddig nem ismert részletei is feltárulnak a július 29-i bemutatón. A SZÁZ ÉV MAJOR, avagy az eszméimet nem cserélem című „titkos irodalmi mulatság és kesergés” során a Városmajor környékén élt és alkotott híres írók és költők elevenednek meg mindenki szeme előtt: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Szerb Antal, Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós, Polcz Alaine és még sokan mások...
Moliére nyomán szabadon: Tartuffe
Moliére klasszikusa, felejthetetlen, örök érvényű kérdéseket felvető vígjátéka szünet nélkül látható július 6-án a Miskolci Nemzeti Színház előadásában a Városmajori Szabadtéri Színpadon Rusznyák Gábor rendezésében.
Az élet rövid és jelenleg nagyobb a bizonyítottsága annak, hogy egy egyszeri kaland. Valószínűleg szeretnénk mindnyájan tartalmasan végigélni azt az időt, ami nekünk jut. Emberi léptékkel e rövid időn belül túl sok a lehetőség, az irány, az információ ahhoz, hogy magunk döntsünk arról, hogy mit is kezdünk ezzel a „nekünk jutó idővel”. Sokunk ezért is kapaszkodik egy eszmébe, egy vezetőbe, a hitbe, hogy ne tévedjen el, ne sodródjon le az általa igaznak vélt ösvényről. Igen, szeretnénk hinni, hogy vannak igaz emberek. De mi van, ha ezek az „igaz” emberek kóklerek? Ha a tehetségük nem más, mint az, hogy képesek a bennünk lévő hiányt kitölteni, a kérdéseinkre választ adni, de közben csak arra használnak bennünket és a bizonytalanságunkat, a gyengeségeinket, az eltévelyedettségünket, hogy a saját önző céljaikat elérjék?
Egy csepp mézShelagh Delaney 1958-ban született darabja hamar meghódította a Broadwayt és a West Endet, július 7-én pedig egyenes a Radnóti Miklós Színházból érkezik a Városmajori Szabadtéri Színpadra Valló Péter színrevitelében.
Az angolszász színházi közegben rendkívül népszerű színdarab fókuszában egy anya-lánya kapcsolat áll. Két erős nő, akik szabadulni akarnak a másiktól, de képtelenek elengedni egymást. Nem kívánt terhesség, előítéletek, szenvedélybetegség, szerelem és csalódás, vágyak, szenvedély és egy sor, a társadalom peremére sodródott ember találkozása egy szuterénben. A darab hősei a szegénység, a másság, a kirekesztett lét fojtogató közegében próbálnak boldogulni – ki hogyan tud. Jo fiatalsága minden erejével és romlatlanságával élni akar, alkotni, szeretni. Anyja, Helen cinikus és kiábrándult; ő már elrontotta az életét, de kétségbeesetten kapkod a boldogság illúziója után. Mindenki hajt valamit, mindenki menekül valami elől. És közben mindenki tudja: lehet álmodni és álmodozni, megízlelni a mézet, de a társadalom kereteit szétfeszíteni lehetetlen – az ötvenes évek Angliájában éppúgy, mint ma Magyarországon. Az Egy csepp méz humorral, részvéttel és indulattal megírt, pontos és érzékeny látlelet.
Irodalmi időutazás Nyáry Krisztiánnal
a Városmajorban
Talán nem köztudott, de a Városmajor volt a főváros első közparkja, ahova kirándulni, üdülni, feltöltődni és a színház élményéért jártak az emberek. Emellett művészek, írók és költők otthona volt az elmúlt évszázadban. A Városmajori Szabadtéri Színpad Nyáry Krisztián író-irodalomtörténészt kérte fel, hogy az intézmény fennállásának 100 évfordulójára ezekből a majori történetekből kiindulva írjon egy darabot, amely az ő történeteiknek állít emléket.
Nyáry Krisztián darabja Horváth János Antal rendezővel együtt formálódott végleges történetté, és egy rendkívüli városmajori utazásra invitál, amelyen a színház elmúlt száz évének eddig nem ismert részletei is feltárulnak a július 29-i bemutatón. A SZÁZ ÉV MAJOR, avagy az eszméimet nem cserélem című „titkos irodalmi mulatság és kesergés” során a Városmajor környékén élt és alkotott híres írók és költők elevenednek meg mindenki szeme előtt: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Szerb Antal, Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós, Polcz Alaine és még sokan mások...