2022. augusztus 11. /
Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotógráfus és L. Péterfi Csaba, Pécsi Ildikó fogadott fia munkakapcsolata a Kossuth-díjas színésznő halála után kezdődött, és tart mind a mai napig. A munkakapcsolatból mára személyes barátság született, erről és egy hamarosan nyíló kiállításról
a Gödöllői Polgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatójával, kabinetvezetőjével beszélgettünk
Pontosan hogyan kezdődött az Önök kapcsolata?
L. P. Cs: Ildikó halálával. És mondhatom, hogy kissé földöntúlinak és hihetetlennek is mondható mindez. Miután Ildikó a szellemi örökségét rám hagyta, így kötelességemnek éreztem, hogy a születésnapjára egy fotókiállítással emlékezzünk meg róla. Több ezer fotó állt rendelkezésre, de nem találtam meg a koncepciót. Ekkor történt meg szó szerint a csoda. Ugyanis álmomban üzent. Tudni kell, hogy Ildikó soha semmit nem dobott ki, és a padlás volt az ő birodalma. Ott őrizte a „kincseit”. Pontosabban ő mindig úgy mondta, ez másnak szemét lenne, de nekem az életem. Szóval el lehet képzelni, mi minden volt ott fent. Tehát egyik éjjel álmomban Ildikó annyit mondott, hogy menjek fel a padlásra, nyúljak be az egyik szekrénybe, annak a közepén lesz egy narancssárga szatyor, és abban megtalálom, amit keresek. Másnap pontosan úgy tettem, ahogy az az álmomban elhangzott. És megtaláltam egy narancssárga, régi centrumos szatyrot. Félve nyúltam bele, és a kezembe került több mint száz fotó, amiket egykor Keleti Éva készített Ildikóról. Ők nagyon jó barátnők voltak, Ildikó sokat mesélt nekem róla. Tudtam, hogy ezekből a fotókból szeretném a kiállítást elkészíteni, de hogy jövök én ahhoz, hogy egy ekkora művészt, mint Keleti Éva, csak egyszerűen felhívjak telefonon. Két hétig gyűjtöttem a bátorságot, felhívtam, és a vonal végén az egyik legkedvesebb ember szólt vissza. Felhívott a legendás körúti lakásukra, ahol a magyar művészélet színe-java megfordult, és megfordul mind a mai napig. És azóta is feljárok. A kiállítást Ildikó 81. születésnapján nyitottuk meg Pécsi Ildikó Keleti Éva szemével címen.
Hogy jött az új kiállítás ötlete?
L. P. Cs: Felvetettem Évának, hogy szeretnék a fotóiból egy kiállítást Gödöllőn. Ő pedig azonnal igent mondott. De ismét azt történt, hogy én mást akartam, mint ami eddig volt. Néztem a képeket, hetek teltek el, de nem találtam, mit is szeretnék igazán. Aztán egyszer csak a kezembe akadt egy fotó, amin Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán látható a Rómeó és Júlia utolsó jelenetében, amikor Rómeó haldoklik. Megfogott ez a kép, ahogy Ruttkai Éva nézi élete szerelmét. És egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy itt ő mint Júlia vagy mint Ruttkai Éva nézi így a férfit, akihez az életét kötötte hozzá. Ebben a nézésben minden benne van. A szerelem, a szenvedély, a féltés, a vágy, a félelem a másik elvesztésétől. Ekkor határoztam el, hogy egy teljesen új koncepció lesz. A címe: Párban. Elmondtam Évának, aki megörült ennek, és ő vetette fel, mi lenne, ha készülne pár új fotó is. Nem is remélhettem ennél jobbat. És elkezdtük újra a közös munkát.
Mit takar a cím, kikből lettek a Párok?
L. P. Cs: A fogalom több annál, mintsem hogy kizárólag szerelmespárokra építsük fel a kiálltást. Vannak benne kollégák, testvérek, anya a lányával, apja a fiával, de feltűnnek a házikedvencek is.
Mondana példákat, konkrétan kik a Párok?
L. P. Cs: Többek között Éva legjobb barátai, Béres Ilona és Halász Judit, akiket pont a Pécsi Ildikó-emlékdíj ünnepeségen örökített meg. Gálvölgyi János és felesége, Gálvölgyi Judit. Hernádi Judit és a lánya, Tarján Zsófi. Trokán Anna és Trokán Nóra, de hogy mondjak egy apa-fia kapcsolatot is: Lukács Sándor és fia, Lukács Máté egykori modell is a kiállítás képei közt szerepelnek. De lett például egy „gödöllői blokk” is. Most is vannak házikedvencek, de személyek és különleges tárgyak is, így alkotnak majd egy párt. Különleges és érdekes kiállítás lesz. Már nagyon várom a megnyitót, ami dupla ünnep, hiszen a kiállítás augusztus 20-án nyílik, ami az államunk születésének ünnepe, és mindössze csak két nappal van Éva 91. születésnapja után.
a Gödöllői Polgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatójával, kabinetvezetőjével beszélgettünk
Pontosan hogyan kezdődött az Önök kapcsolata?
L. P. Cs: Ildikó halálával. És mondhatom, hogy kissé földöntúlinak és hihetetlennek is mondható mindez. Miután Ildikó a szellemi örökségét rám hagyta, így kötelességemnek éreztem, hogy a születésnapjára egy fotókiállítással emlékezzünk meg róla. Több ezer fotó állt rendelkezésre, de nem találtam meg a koncepciót. Ekkor történt meg szó szerint a csoda. Ugyanis álmomban üzent. Tudni kell, hogy Ildikó soha semmit nem dobott ki, és a padlás volt az ő birodalma. Ott őrizte a „kincseit”. Pontosabban ő mindig úgy mondta, ez másnak szemét lenne, de nekem az életem. Szóval el lehet képzelni, mi minden volt ott fent. Tehát egyik éjjel álmomban Ildikó annyit mondott, hogy menjek fel a padlásra, nyúljak be az egyik szekrénybe, annak a közepén lesz egy narancssárga szatyor, és abban megtalálom, amit keresek. Másnap pontosan úgy tettem, ahogy az az álmomban elhangzott. És megtaláltam egy narancssárga, régi centrumos szatyrot. Félve nyúltam bele, és a kezembe került több mint száz fotó, amiket egykor Keleti Éva készített Ildikóról. Ők nagyon jó barátnők voltak, Ildikó sokat mesélt nekem róla. Tudtam, hogy ezekből a fotókból szeretném a kiállítást elkészíteni, de hogy jövök én ahhoz, hogy egy ekkora művészt, mint Keleti Éva, csak egyszerűen felhívjak telefonon. Két hétig gyűjtöttem a bátorságot, felhívtam, és a vonal végén az egyik legkedvesebb ember szólt vissza. Felhívott a legendás körúti lakásukra, ahol a magyar művészélet színe-java megfordult, és megfordul mind a mai napig. És azóta is feljárok. A kiállítást Ildikó 81. születésnapján nyitottuk meg Pécsi Ildikó Keleti Éva szemével címen.
Hogy jött az új kiállítás ötlete?
L. P. Cs: Felvetettem Évának, hogy szeretnék a fotóiból egy kiállítást Gödöllőn. Ő pedig azonnal igent mondott. De ismét azt történt, hogy én mást akartam, mint ami eddig volt. Néztem a képeket, hetek teltek el, de nem találtam, mit is szeretnék igazán. Aztán egyszer csak a kezembe akadt egy fotó, amin Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán látható a Rómeó és Júlia utolsó jelenetében, amikor Rómeó haldoklik. Megfogott ez a kép, ahogy Ruttkai Éva nézi élete szerelmét. És egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy itt ő mint Júlia vagy mint Ruttkai Éva nézi így a férfit, akihez az életét kötötte hozzá. Ebben a nézésben minden benne van. A szerelem, a szenvedély, a féltés, a vágy, a félelem a másik elvesztésétől. Ekkor határoztam el, hogy egy teljesen új koncepció lesz. A címe: Párban. Elmondtam Évának, aki megörült ennek, és ő vetette fel, mi lenne, ha készülne pár új fotó is. Nem is remélhettem ennél jobbat. És elkezdtük újra a közös munkát.
Mit takar a cím, kikből lettek a Párok?
L. P. Cs: A fogalom több annál, mintsem hogy kizárólag szerelmespárokra építsük fel a kiálltást. Vannak benne kollégák, testvérek, anya a lányával, apja a fiával, de feltűnnek a házikedvencek is.
Mondana példákat, konkrétan kik a Párok?
L. P. Cs: Többek között Éva legjobb barátai, Béres Ilona és Halász Judit, akiket pont a Pécsi Ildikó-emlékdíj ünnepeségen örökített meg. Gálvölgyi János és felesége, Gálvölgyi Judit. Hernádi Judit és a lánya, Tarján Zsófi. Trokán Anna és Trokán Nóra, de hogy mondjak egy apa-fia kapcsolatot is: Lukács Sándor és fia, Lukács Máté egykori modell is a kiállítás képei közt szerepelnek. De lett például egy „gödöllői blokk” is. Most is vannak házikedvencek, de személyek és különleges tárgyak is, így alkotnak majd egy párt. Különleges és érdekes kiállítás lesz. Már nagyon várom a megnyitót, ami dupla ünnep, hiszen a kiállítás augusztus 20-án nyílik, ami az államunk születésének ünnepe, és mindössze csak két nappal van Éva 91. születésnapja után.