2022. szeptember 16. / Gámán Zsuzsa
A Nemzeti Színház 2022-23-as évadának két előadásában is személyes hangvételű, belső utazásra invitálja a nézőket a Kossuth-díjas Blaskó Péter, akivel ősztől Rátóti Zoltán rendezésében Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című drámájában találkozhatunk, Udvaros Dorottya oldalán,
valamint bemutatásra kerül „családi előadásuk” is, a GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán, amelyet lánya, Blaskó Borbála rendezett, főszerepben édesapjával, aki mellett öccse, Blaskó Bence is szerepel.
Sokan nagyon várjuk már az Ők tudják, mi a szerelem előadását, és nem csupán a pandémia miatt elhúzódott bemutató okán, hanem mert egy igazi posztromantikus játék, témáját Hubay Miklós a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette.
B. P.: Idén tavasszal elkezdtük Rátóti Zoltánnal a próbafolyamatot, melynek során számtalan izgalmas dolog jutott eszünkbe, most alakul igazán az előadás. Sokat gondolkoztam azon, hova kellene tenni a szerep hangsúlyait. A megjelent kötetben a cím alá Hubay azt írta: burleszk és tragédia. A történet valahol a kettő között igaz. Mert az emberi lélek nem öregszik. Újra és újra rá tudunk csodálkozni az emberi természetre. Csak a test öregszik, a lélek fiatal marad. Erről a fiatal lélekről szól ez a darab. Két idős ember fiatalkori emlékeiről és máig tartó szerelméről. Berlioz a maga művészi szenvedélyével nem átlagos ember, sokkal öntörvényűbb, zabolátlanabb. Ellenállhatatlansága, időskori szenvedélye néha mosolyt fakaszt, ugyanakkor megható!
Hubay 1959-ben írta meg Tolnay Klári ihletésére a darabot, amit az akkor jóval fiatalabb Sinkovits Imrével játszott a művésznő. Az évek során aztán szép lassan hozzákorosodtak a szerepekhez, melyeket közel negyven évig sikerrel játszottak együtt. Mennyire találtak egymásra Udvaros Dorottyával ebben a szerepben?
B. P.: Dorottyával hosszú idő óta játszunk együtt kisebb-nagyobb megszakításokkal férj-feleséget. A Megy-gyeskertben testvéreket, a most is futó Macskajátékban szerelmeseket – nagyon szeretek vele játszani! Különös, fantasztikus színésznő, mert egy tragika és egy clown keveredik benne. Hihetetlen érzékkel és elevenséggel használja ezeket a színészi eszközöket a színpadon. Nagyon szeretek próbálni, a próbafolyamat alatt az ember önfeledten keresgeti elő az emlékeit, amikből puzzle-szerűen rakja össze a szerepet. Minden szerep megfogalmazása egy belső utazás.
A novemberben bemutatni tervezett GRANE – Peer Gynt variációk című előadás különlegessége, hogy a rendező, Balaskó Borbála az ön lánya, valamint fia, Blaskó Bence is szerepel benne. Ebben a feldolgozásban egy már idős Peer Gynt tekint vissza hosszú, kalandos életére.
B. P.: Ibsen eredeti művében egy fiatalember indul el az életbe, jár be különböző kalandokat, történeteket, nagy amplitúdóval éli meg az életét. Végül, idős korában kerül vissza oda, ahonnan elindult. Ebben a Peer Gynt variációban ez pont fordítva történik. Egy idős ember visszaemlékezései közben felidéződnek életének epizódjai, visszafiatalodva újraéli életének történeteit. Az előadás a híres hagymamonológgal kezdődik, ami Ibsen regényének a végén van, így a hagyma rétegeit lehántva tárja fel az életét Peer, ez indítja el a történetet. Sokszor ismétlődő gondolat a darabban, hogy mit jelent önmagunkhoz hűnek lenni.
Mit jelent ön szerint?
B. P.: A középszerűségtől való félelem és menekülés Peer Gynt lényege. Én azt gondolom, minden ember szeretne nyomot hagyni maga után a világban. Peer Gyntnek az a drámai vétsége, hogy az álmait nem tudja realizálni. Ez egy nagyon is élő probléma. Egy idős ember az útja végén nehezen vallja be, hogy „ő nem volt önmaga”. Fiatalok, középkorúak és idősebbek az előadás során átgondolhatják, mit jelent nekik az önmegvalósítás. Ez egy nagyon erős és komplex filozófiai kérdés. Ennek a megfejtésére ad okot a mi előadásunk. Peer Gyntök vagyunk mindannyian. 1983-ban Miskolcon, Csiszár Imre rendezésében játszottam még fiatalon Peer Gyntöt. Nagyon más most ahhoz képest ezt az utat visszafelé megjárni. Reflektál az ember a saját életére.
És felteszi a kérdést: hol van Blaskó Péter belső magja, önmaga?
B. P.: A válaszom, hogy a szerepeimben és az eltelt életemben. Ezt a magot viszi tovább minden néző magával, amikor az előadást követően azt mondja: láttam a Blaskót a Peer Gyntben!
valamint bemutatásra kerül „családi előadásuk” is, a GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán, amelyet lánya, Blaskó Borbála rendezett, főszerepben édesapjával, aki mellett öccse, Blaskó Bence is szerepel.
Sokan nagyon várjuk már az Ők tudják, mi a szerelem előadását, és nem csupán a pandémia miatt elhúzódott bemutató okán, hanem mert egy igazi posztromantikus játék, témáját Hubay Miklós a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette.
B. P.: Idén tavasszal elkezdtük Rátóti Zoltánnal a próbafolyamatot, melynek során számtalan izgalmas dolog jutott eszünkbe, most alakul igazán az előadás. Sokat gondolkoztam azon, hova kellene tenni a szerep hangsúlyait. A megjelent kötetben a cím alá Hubay azt írta: burleszk és tragédia. A történet valahol a kettő között igaz. Mert az emberi lélek nem öregszik. Újra és újra rá tudunk csodálkozni az emberi természetre. Csak a test öregszik, a lélek fiatal marad. Erről a fiatal lélekről szól ez a darab. Két idős ember fiatalkori emlékeiről és máig tartó szerelméről. Berlioz a maga művészi szenvedélyével nem átlagos ember, sokkal öntörvényűbb, zabolátlanabb. Ellenállhatatlansága, időskori szenvedélye néha mosolyt fakaszt, ugyanakkor megható!
Hubay 1959-ben írta meg Tolnay Klári ihletésére a darabot, amit az akkor jóval fiatalabb Sinkovits Imrével játszott a művésznő. Az évek során aztán szép lassan hozzákorosodtak a szerepekhez, melyeket közel negyven évig sikerrel játszottak együtt. Mennyire találtak egymásra Udvaros Dorottyával ebben a szerepben?
B. P.: Dorottyával hosszú idő óta játszunk együtt kisebb-nagyobb megszakításokkal férj-feleséget. A Megy-gyeskertben testvéreket, a most is futó Macskajátékban szerelmeseket – nagyon szeretek vele játszani! Különös, fantasztikus színésznő, mert egy tragika és egy clown keveredik benne. Hihetetlen érzékkel és elevenséggel használja ezeket a színészi eszközöket a színpadon. Nagyon szeretek próbálni, a próbafolyamat alatt az ember önfeledten keresgeti elő az emlékeit, amikből puzzle-szerűen rakja össze a szerepet. Minden szerep megfogalmazása egy belső utazás.
A novemberben bemutatni tervezett GRANE – Peer Gynt variációk című előadás különlegessége, hogy a rendező, Balaskó Borbála az ön lánya, valamint fia, Blaskó Bence is szerepel benne. Ebben a feldolgozásban egy már idős Peer Gynt tekint vissza hosszú, kalandos életére.
B. P.: Ibsen eredeti művében egy fiatalember indul el az életbe, jár be különböző kalandokat, történeteket, nagy amplitúdóval éli meg az életét. Végül, idős korában kerül vissza oda, ahonnan elindult. Ebben a Peer Gynt variációban ez pont fordítva történik. Egy idős ember visszaemlékezései közben felidéződnek életének epizódjai, visszafiatalodva újraéli életének történeteit. Az előadás a híres hagymamonológgal kezdődik, ami Ibsen regényének a végén van, így a hagyma rétegeit lehántva tárja fel az életét Peer, ez indítja el a történetet. Sokszor ismétlődő gondolat a darabban, hogy mit jelent önmagunkhoz hűnek lenni.
Mit jelent ön szerint?
B. P.: A középszerűségtől való félelem és menekülés Peer Gynt lényege. Én azt gondolom, minden ember szeretne nyomot hagyni maga után a világban. Peer Gyntnek az a drámai vétsége, hogy az álmait nem tudja realizálni. Ez egy nagyon is élő probléma. Egy idős ember az útja végén nehezen vallja be, hogy „ő nem volt önmaga”. Fiatalok, középkorúak és idősebbek az előadás során átgondolhatják, mit jelent nekik az önmegvalósítás. Ez egy nagyon erős és komplex filozófiai kérdés. Ennek a megfejtésére ad okot a mi előadásunk. Peer Gyntök vagyunk mindannyian. 1983-ban Miskolcon, Csiszár Imre rendezésében játszottam még fiatalon Peer Gyntöt. Nagyon más most ahhoz képest ezt az utat visszafelé megjárni. Reflektál az ember a saját életére.
És felteszi a kérdést: hol van Blaskó Péter belső magja, önmaga?
B. P.: A válaszom, hogy a szerepeimben és az eltelt életemben. Ezt a magot viszi tovább minden néző magával, amikor az előadást követően azt mondja: láttam a Blaskót a Peer Gyntben!