Híd ősbemutató: A hagyaték 2022. szeptember 16. / Újszászy László Az 1964 óta létező és az elmúlt évtizedekben számtalanszor megújult szolnoki Híd Színház vezetőjének a felkérésére írta Bajnai Zsolt A hagyaték című egyfelvonásost, amit szeptember 16-án mutatnak be. A társulatról és az új darabról Rigó József rendezővel beszélgettünk, aki négy év­ti­zede nemcsak vezetője, de motorja is a Hídnak. [kep3] Szolnok kulturális életének évtizedek óta megkerülhetetlen szereplője a folyamatosan megújuló Híd Színház. Felkutathatók a gyökerei? R. J.: Sokan megírták már a Híd Színház 1964-ben indult történetét. A gyökereket az akkor nagyon nép­sze­rű, szer­kesz­tett irodalmi műsorokat bemutató, amatőr irodalmi színpadoknál, illetve Szolnok iparosításában kell keresni. Ez utóbbi miatt ugyanis rengeteg fiatal értelmiségi került a hatvanas években a városba, akik valami hasznos és értelmes elfoglaltságot kerestek a szabadidejükben. Így jött létre a Tiszamenti Vegyi­művek égisze alatt a Híd Színház, de ugyanígy alakult meg annak idején a helyi kőolajos cégek segítségével a Kőtövis együttes is. A Híd a hetvenes évek végéig klasszikus, szerkesztett irodalmi műsorokkal je­lent­kezett. Én a nyolcvanas évek elején kerültem Szolnokra, akkor kapcsolódtam be a Híd munkájába, és onnantól már a színdarabok, drámák bemutatása jellemezte a társulatot. Hány premier fért bele az elmúlt évtizedekbe? R. J.: Abban az értelemben mindig amatőr társulat voltunk, hogy a tagjaink, a szereplőink munka mellett foglalkoztak színjátszással, ami behatárolta a lehetőségeinket. A legjobb esetben két bemutatót tudtunk egy évadban tartani, de a jellemző inkább az egy volt. Nemrégiben próbáltam összeszámolni a rendezéseimet, ami valahol hetven körül van, köztük néhány olyan, ami nem a Hídhoz köthető. Milyen körülmények között dolgozik most a Híd? R. J.: Egy ilyen társulat életét nagyban befolyásolja, hogy a tagok időnként kicserélődnek. Akikkel most dolgozunk, ők az elmúlt évtizedben csatlakoztak. Sajnos be kell látnunk, hogy fiatalabbakat egyre nehezebb toborozni, részben talán azért is, mert a jelenlegi helyünkön leginkább délelőtt tudunk próbálni. Márpedig egy előadáshoz harminc-negyven próba kell, amit egyre kevesebben tudnak vállalni. Idén tavasszal mégis belevágtak egy új darab próbájába. Hogyan történt a darabválasztás? R. J.: Az elmúlt évek sikeres előadásai után – a Bögre, az Übü a király, az Aiszkhülosz-adaptációnk vagy a Benedek Elek-mesejáték – a koronavírus idején kezdett a társulat saját tapasztalataiból, élményeiből darabot írni, amiből 2020 őszére született meg a Karanténban. Ez azóta is műsoron van, most júniusban a Magyar Szín-Játékos Szövetség találkozóján arany minősítést és dramaturgiai különdíjat kaptunk érte. Tulajdonképpen ez az előadás erősített meg bennünket abban, hogy a különböző adaptációk és átiratok után kifejezetten nekünk írt drámával is jelentkezhetnénk. Így kerestem meg a Szolnokon élő és író Bajnai Zsoltot azzal, hogy a három aktív szereplőnkre, két hölgyre és egy úrra írjon egy drámát, még a fényképüket is elküldtem neki. Három hónappal később a kezünkbe volt A hagyaték. Azon kívül, hogy a Hídnak írták, mi szólt A hagyaték bemutatása mellett? R. J.: Megtetszett benne az az Ibsenre emlékeztető analitikus dráma, amikor a múlt kísért a jelenben, egy régi dologra, történésre fény derül, ami mozgatja a történetet. Sokan azt hiszik, hogy ami mások számára ismeretlen, az örökre úgy is marad. De aztán jön az életben egy váratlan fordulat, ami miatt előkerülnek ezek a titkok. Ráadásul A hagyaték egyik szereplője, a feleség az elképesztő jóindulatával folyamatosan dominál, és csapdákat állít a többieknek, amikbe bele is sétálnak. Sok humorral, és ahogy haladunk előre, egyre kegyetlenebbül rajzolódik ki a történet. A történet három idős emberről szól. Fontos, hogy a szereplők is szépkorúak? R. J.: Nem szeretek célközönségben gondolkodni, azt azonban fontosnak tartom, hogy a nézők valamilyen viszonyt tudjanak kialakítani a szereplőkkel. Az baj lenne, ha ezt a darabot csak az idősebbek értenék, értékelnék, mert látszólag róluk szól. Az a jó A hagyatékban, hogy az idősek által felvetett problémák évtizedes titkokból adódnak, tehát sokak számára lesznek majd ismerősek. Március vége óta folynak a próbák. Mikor és hol lesz a bemutató, és aztán hány előadást érhet meg a darab? R. J.: Augusztus végén folytatódnak a próbák, immár díszletek között, jelmezekben, és szeptember 16-án az „otthonunkban”, a VOKE Csomóponti Művelődési Központban lesz a premier, majd további két előadás. Egy NKA pályázatnak köszönhetően öt kistelepülésre is elvisszük még ősszel a darabot, és van egy debreceni meghívásunk is. De mivel a díszlet és a világítás is úgy készül, hogy könnyen mozgatható legyen az előadás, reméljük, hogy sokfelé eljuthatunk vele, és akár még jövő ilyenkor is a Híd Színház műsorán lesz A hagyaték.