2022. október 14. / Nagy Klaudia
A végéhez közeledik a Cziffra György születésének 100. évfordulójára rendezett emlékév. Az országhatárokon átívelő eseménysorozat rangos nemzetközi és hazai fellépőkkel, a zenei élet legjelentősebb koncerttermeiben valósult meg. Cziffra rendhagyó játékmódjának erőssége volt
az improvizáció, amely az emlékév programjai során is előtérbe kerül. November 5-én A zene szabadsága című emlékkoncerten négy fantasztikus művész eltérő műfajok fúziójával hoz létre egy megismételhetetlen estét a Zeneakadémián., A Cziffra Fesztivál és Emlékév művészeti vezetőjével, Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel az elmúlt év eredményeiről beszélgettünk.
Hogyan összegezné az emlékévet?
B. J.: Szerettünk volna egy olyan emlékévet megvalósítani, ami méltó Cziffra György nevéhez, örökségéhez, és amely nemcsak hazánkban, hanem az egész világon ünnepli a mestert, illetve azokat a művészeket és törekvéseket, akik és amelyek a romantikus gondolkodásmódot hivatottak támogatni és újra életre hívni. Online kellett elkezdenünk az emlékévet tavaly februárban, de nagyon hamar vissza tudtuk állítani az eredeti koncertmodellt, a személyes jelenlétet, ebből fakadóan az összes hazai és nemzetközi koncertet és kísérőrendezvényt is nagy sikerrel tudtuk megvalósítani. Nemzetközileg is olyan partnerekre találtunk, amelyek első szóra nyitottak voltak az együttműködésre, mint a londoni Covent Garden, az amszterdami Concertgebouw vagy a genfi Victoria Hall. A legrangosabb zenekarokkal, művészekkel dolgozhattunk együtt partnerként, ami igazán megtisztelő, hiszen a fesztivál eddig felépített többéves híre eljutott a nagy nemzetközi intézmények és koncertrendező szervezetek felé. Nagyon gyümölcsöző együttműködés alakult ki, amit szeretnénk a jövőben is folytatni. Magyarország zeneművészeti kultúrájának hírnevét tudjuk ezzel erősíteni.
Művészeti vezetőként mindig nagy figyelmet szán az olyan programokra, amelyekkel a fiatalokat igyekeznek támogatni.
B. J.: Fontos feladatunk a tehetséggondozás, ezért szerveztünk mesterkurzusokat olyan tanárok jelenlétével, akik a legnagyobb szakmai tapasztalattal bírnak. Az önkormányzatok segítségével díjakat adtunk át, amik komoly anyagi és erkölcsi támogatást jelentenek a pálya elindulásában. Az emlékév folyamán az összes fesztivál díjazottjának rangos hazai és külföldi fesztiválokon, eseménysorozatokon biztosítottunk bemutatkozási lehetőséget, ami egy óriási előrelépés a karrierjükben. Cziffra György sokat tett a fiatalokért, nekünk is követnünk kell a példáját.
A koncerttermeken kívül hogyan próbálja Cziffra György nevét még szélesebb körben ismertebbé tenni?
B. J.: A Batthyány téri HÉV megállóban egy Cziffra-falfestmény volt látható, egy virágoskertet is létrehoztunk az emlékére, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmét bocsátott ki, hamarosan elkészül egy dokumentumfilm is, amelyet az MTVA fog sugározni. Próbálunk minden egyes társadalmi réteget megszólítani, és felkelteni a kíváncsiságukat. Cziffra György sajnos elfeledett volt az elmúlt 20-30 évben, ezért az a célunk, hogy felemeljük arra a magasságra, amely a legnagyobb magyarokat illeti meg, mivel mindenki számára egyértelmű a 20. századi zeneművészeti kultúrára gyakorolt hatása.
Cziffra társadalmi szerepvállalása is követendő minta a művészek számára.
B. J.: Rengeteg nehézségen ment keresztül, de soha nem veszítette el azt a hitet, amit a Jóistentől kapott, azt az erőt, amit ő képviselt, minden ember szakmától függetlenül magáénak tudja tekinteni. Társadalmi szerepvállalása a későbbiekben pedig komoly hatással bírt. Senlisban megvásárolt egy királyi kápolnát, amelyben létrehozta az alapítványát, tanította a fiatalokat, sok magyar és nemzetközi művészt indított el a pályán, akik rám is hatással voltak, például Cziffra György tanársegédje Dráfi Kálmán volt, akinél diplomáztam a Zeneakadémián. A fesztivál és az emlékév egyértelmű küldetése a Liszt Ferenc-i gondolkodásmód képviselése és továbbadása, amely háttérbe szorult az elmúlt évtizedekben. A technikai perfekcionizmus érzelemmentes előadásokat szült, és a minél gyorsabban, tisztábban való zenélés sokkal erősebb a színpadon, mint az érzelemorientált kifejezőerő.
A november 5-ei emlékkoncerten Szakcsi Lakatos Bélával, Lakatos Mónikával és Dresch Mihállyal játszik egy színpadon. Miért őket választotta?
B. J.: Cziffra Györgyöt ugyanúgy érdekelte, motiválta a dzsessz, a cigányzene, a népzene, mint a klasszikus zene. Az 50-es években éjszakai bárokban játszott például Mezey Máriával és még jó pár zenésszel, köztük csellóművész nagypapámmal is, ahol olykor cigányzenészekkel, szalonzenészekkel, dívákkal kellett együtt játszania mindenfajta zenét. Ezért van mindig a fesztiválon egy improvizáció jellegű koncert. Erre a születésnapi koncertre a műfaj legjelesebb képviselőit hívtam meg: Szakcsi Lakatos Béla a dzsesszt képviseli, Lakatos Mónika a cigányzenét, Dresch Mihály a népzenét, a dzsesszt és a világzenét, jómagam pedig a klasszikus zenét fogom megmutatni. Mindenki fog a másikkal játszani, mindenki belebújik a másik által képviselt zenébe, megpróbáljuk megfogalmazni a zenét műfaji besorolás és határok nélkül, amiből egyszeri és megismételhetetlen koncert fog születni. Kizárólag a szépségre, az esztétikára, a katarzisra, a zene örömének kifejezésére próbálunk koncentrálni.
Fontos a műfajok közötti átjárás?
B. J.: Szeretném, hogy a zeneművészek nyissanak egymás felé, és ne csak a saját műfajukat próbálják magas színvonalon képviselni. Klasszikus zeneművészként mindig gazdagodik a zenei tudásom, ha más műfajok jeles képviselőivel együtt játszom, színesíti a gondolkodásmódomat és a zenéhez való viszonyomat. Az elmúlt 100-200 évben folyamatosan fuzionáltak, vibráltak a művészek egymással. Most beszűkültünk, és úgy érzem, a mi fesztiválunk hivatott arra, hogy megmutassuk a színpadon, hogy a műfajok közti különbség nem ellentétet, távolságot jelent, hanem közelséget és eggyé válást.
az improvizáció, amely az emlékév programjai során is előtérbe kerül. November 5-én A zene szabadsága című emlékkoncerten négy fantasztikus művész eltérő műfajok fúziójával hoz létre egy megismételhetetlen estét a Zeneakadémián., A Cziffra Fesztivál és Emlékév művészeti vezetőjével, Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel az elmúlt év eredményeiről beszélgettünk.
Hogyan összegezné az emlékévet?
B. J.: Szerettünk volna egy olyan emlékévet megvalósítani, ami méltó Cziffra György nevéhez, örökségéhez, és amely nemcsak hazánkban, hanem az egész világon ünnepli a mestert, illetve azokat a művészeket és törekvéseket, akik és amelyek a romantikus gondolkodásmódot hivatottak támogatni és újra életre hívni. Online kellett elkezdenünk az emlékévet tavaly februárban, de nagyon hamar vissza tudtuk állítani az eredeti koncertmodellt, a személyes jelenlétet, ebből fakadóan az összes hazai és nemzetközi koncertet és kísérőrendezvényt is nagy sikerrel tudtuk megvalósítani. Nemzetközileg is olyan partnerekre találtunk, amelyek első szóra nyitottak voltak az együttműködésre, mint a londoni Covent Garden, az amszterdami Concertgebouw vagy a genfi Victoria Hall. A legrangosabb zenekarokkal, művészekkel dolgozhattunk együtt partnerként, ami igazán megtisztelő, hiszen a fesztivál eddig felépített többéves híre eljutott a nagy nemzetközi intézmények és koncertrendező szervezetek felé. Nagyon gyümölcsöző együttműködés alakult ki, amit szeretnénk a jövőben is folytatni. Magyarország zeneművészeti kultúrájának hírnevét tudjuk ezzel erősíteni.
Művészeti vezetőként mindig nagy figyelmet szán az olyan programokra, amelyekkel a fiatalokat igyekeznek támogatni.
B. J.: Fontos feladatunk a tehetséggondozás, ezért szerveztünk mesterkurzusokat olyan tanárok jelenlétével, akik a legnagyobb szakmai tapasztalattal bírnak. Az önkormányzatok segítségével díjakat adtunk át, amik komoly anyagi és erkölcsi támogatást jelentenek a pálya elindulásában. Az emlékév folyamán az összes fesztivál díjazottjának rangos hazai és külföldi fesztiválokon, eseménysorozatokon biztosítottunk bemutatkozási lehetőséget, ami egy óriási előrelépés a karrierjükben. Cziffra György sokat tett a fiatalokért, nekünk is követnünk kell a példáját.
A koncerttermeken kívül hogyan próbálja Cziffra György nevét még szélesebb körben ismertebbé tenni?
B. J.: A Batthyány téri HÉV megállóban egy Cziffra-falfestmény volt látható, egy virágoskertet is létrehoztunk az emlékére, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmét bocsátott ki, hamarosan elkészül egy dokumentumfilm is, amelyet az MTVA fog sugározni. Próbálunk minden egyes társadalmi réteget megszólítani, és felkelteni a kíváncsiságukat. Cziffra György sajnos elfeledett volt az elmúlt 20-30 évben, ezért az a célunk, hogy felemeljük arra a magasságra, amely a legnagyobb magyarokat illeti meg, mivel mindenki számára egyértelmű a 20. századi zeneművészeti kultúrára gyakorolt hatása.
Cziffra társadalmi szerepvállalása is követendő minta a művészek számára.
B. J.: Rengeteg nehézségen ment keresztül, de soha nem veszítette el azt a hitet, amit a Jóistentől kapott, azt az erőt, amit ő képviselt, minden ember szakmától függetlenül magáénak tudja tekinteni. Társadalmi szerepvállalása a későbbiekben pedig komoly hatással bírt. Senlisban megvásárolt egy királyi kápolnát, amelyben létrehozta az alapítványát, tanította a fiatalokat, sok magyar és nemzetközi művészt indított el a pályán, akik rám is hatással voltak, például Cziffra György tanársegédje Dráfi Kálmán volt, akinél diplomáztam a Zeneakadémián. A fesztivál és az emlékév egyértelmű küldetése a Liszt Ferenc-i gondolkodásmód képviselése és továbbadása, amely háttérbe szorult az elmúlt évtizedekben. A technikai perfekcionizmus érzelemmentes előadásokat szült, és a minél gyorsabban, tisztábban való zenélés sokkal erősebb a színpadon, mint az érzelemorientált kifejezőerő.
A november 5-ei emlékkoncerten Szakcsi Lakatos Bélával, Lakatos Mónikával és Dresch Mihállyal játszik egy színpadon. Miért őket választotta?
B. J.: Cziffra Györgyöt ugyanúgy érdekelte, motiválta a dzsessz, a cigányzene, a népzene, mint a klasszikus zene. Az 50-es években éjszakai bárokban játszott például Mezey Máriával és még jó pár zenésszel, köztük csellóművész nagypapámmal is, ahol olykor cigányzenészekkel, szalonzenészekkel, dívákkal kellett együtt játszania mindenfajta zenét. Ezért van mindig a fesztiválon egy improvizáció jellegű koncert. Erre a születésnapi koncertre a műfaj legjelesebb képviselőit hívtam meg: Szakcsi Lakatos Béla a dzsesszt képviseli, Lakatos Mónika a cigányzenét, Dresch Mihály a népzenét, a dzsesszt és a világzenét, jómagam pedig a klasszikus zenét fogom megmutatni. Mindenki fog a másikkal játszani, mindenki belebújik a másik által képviselt zenébe, megpróbáljuk megfogalmazni a zenét műfaji besorolás és határok nélkül, amiből egyszeri és megismételhetetlen koncert fog születni. Kizárólag a szépségre, az esztétikára, a katarzisra, a zene örömének kifejezésére próbálunk koncentrálni.
Fontos a műfajok közötti átjárás?
B. J.: Szeretném, hogy a zeneművészek nyissanak egymás felé, és ne csak a saját műfajukat próbálják magas színvonalon képviselni. Klasszikus zeneművészként mindig gazdagodik a zenei tudásom, ha más műfajok jeles képviselőivel együtt játszom, színesíti a gondolkodásmódomat és a zenéhez való viszonyomat. Az elmúlt 100-200 évben folyamatosan fuzionáltak, vibráltak a művészek egymással. Most beszűkültünk, és úgy érzem, a mi fesztiválunk hivatott arra, hogy megmutassuk a színpadon, hogy a műfajok közti különbség nem ellentétet, távolságot jelent, hanem közelséget és eggyé válást.