2022. október 27. / PM
10 éves a Játékszín. A titokzatos ünnepi évad kezdetén Bank Tamás igazgatóval beszélgettünk sikerről, tervezésről, energiaválságról és művészi vonalvezetésről.
Ha egy mondatban kéne összefoglalni a Játékszín 10 évét, hogyan fogalmazna?
B. T.: Bebizonyosodott: a szórakoztató műfajra akkor is igényt tart az ember, ha a feje tetejére áll a világ – a közönségbázisunk szépen növekedett egy évtized alatt, a nézőink pontosan tudják, mit kínál és mit nyújt a Játékszín, és úgy gondolom, a szakma is tisztában van ezzel, ezt a művészgárdánk igazolja.
Hány színészt foglalkoztat jelenleg a Játékszín?
B. T.: Nálunk nincs társulati tagság, jelenleg 69 szabadúszó művész játszik a produkcióinkban, sokak közt Kern András, Nagy Sándor, Hernádi Judit, Kovács Patrícia.
Mi az oka annak, hogy a 2022/2023-as évadukról semmit nem tudunk? Épp az ünnepi szezonban nem hirdették ki a bemutatókat.
B. T.: Nem véletlen. Az elmúlt két év nem szólt másról, csak az előre menekülésről. Hosszas zárlatok után új intézkedések sorát kellett bevezetni a fertőtlenítőkapus beléptetéstől az extra takarításig, ezzel párhuzamosan folyamatos gazdasági tervezésben voltunk, csökkentett bérekkel sakkoztunk, hogy ne széledjen szét a felkészült művészeti háttér, ezután a látogatottsági adatokat kellett bevárnunk, csak ennek fényében tervezhetünk bemutatószámot.
De az évad már javában dübörög.
B. T.: A bemutatók bejelentésével megvárjuk most már a Játékszín újranyitásának 10. évfordulóját, ami közel van az évadkezdéshez. A hivatalos dátum október 30. – ekkortájt hirdetjük ki, milyen produkciókkal készülünk. Az alkotók között lesz olyan, aki most debütál nálunk, és lesz olyan művész is, akinek a csatlakozása nagy figyelmet fog kelteni.
A tervezés még mindig tart?
B. T.: Boldogan mondanám, hogy igen. Jelenleg azonban sokkal fontosabb tervezési manővereket kell végrehajtanunk: a várható energiaszámlák határozzák meg most minden lépésünket. Amennyiben háromszorosára emelkedik az épület rezsiköltsége, a még ki sem hirdetett bemutatókból kell elhagynunk. Ezért nem kapkodtunk az évadhirdetéssel. Talán végleges műsort jelenhetünk be, ha elkészül az újabb rendhagyó financiális terv. Lassan minden színház úgy működik, mint egy gazdasági cég – pontosan ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, mint bármelyik magánszínház. Rezsicsökkentő szabályokkal alszom el. Talán majd új dress code lesz érvényben nálunk: a kötött kardigán.
2012-ben egy „bedőlt” színházat vettek magánkézbe. Most belevágna?
B. T.: Nem biztos, hogy lenne merszem. A világjárvány és a globális energiaválság minden szektort érint, s bár igaz: a művészetre mindenkor szükség van, színes álmodozásra nem lehet vállalkozást építeni. Nem biztos, hogy időszerűnek tartanék most színházat indítani. 2020 óta szinte minden évad újraindulás, de nem kérdés, hogy a nehézségek ellenére a tőlünk megszokott minőséget szeretnénk tartani. Nem kis cél, és tény, persze, hogy megváltoztak a kultúrafogyasztási szokások. Ám a látogatottsági adatokat összevetve más színházakéval, azt kell mondjam, jól állunk. Hogy a szervezési osztály milyen napi izgalmak árán tud mérleget vonni, az másik kérdés.
Ez mit jelent?
B. T.: Azt, hogy míg az elmúlt években hetekkel előre látszott az esték telítettsége, a járvány óta sok esetben csak napokkal az előadás előtt látnak megnyugtató képet. Az emberek másként költekeznek, kevesebb az elővételes jegy, mert volt idő, amikor teljes havi műsorokat töröltek a játszóhelyek, azután meg betegség miatt maradtak el előadások. A jegyvásárlási szokások természetes módon átalakultak – nincs ezzel semmi baj, nekünk kell ezt átlátnunk, és váltanunk.
Melyek a húzó produkciók?
B. T.: Soroljam? Tizenhatféle előadást tartunk repertoáron. Van köztük az agyeldobásig szórakoztató, ilyen a Legénybúcsú, vannak lélekbevágó produkciók, mint az Életrevalók, a Virágot Algernonnak és a Teljesen idegenek, és van egészen unikális, fekete-fehér, néma előadásunk: Chaplin színpadon, amelyben emberfeletti teljesítményt nyújtanak a színészek. És persze krimik, A vád tanúja például.
Ha egy mondatban kéne összefoglalni a Játékszín 10 évét, hogyan fogalmazna?
B. T.: Bebizonyosodott: a szórakoztató műfajra akkor is igényt tart az ember, ha a feje tetejére áll a világ – a közönségbázisunk szépen növekedett egy évtized alatt, a nézőink pontosan tudják, mit kínál és mit nyújt a Játékszín, és úgy gondolom, a szakma is tisztában van ezzel, ezt a művészgárdánk igazolja.
Hány színészt foglalkoztat jelenleg a Játékszín?
B. T.: Nálunk nincs társulati tagság, jelenleg 69 szabadúszó művész játszik a produkcióinkban, sokak közt Kern András, Nagy Sándor, Hernádi Judit, Kovács Patrícia.
Mi az oka annak, hogy a 2022/2023-as évadukról semmit nem tudunk? Épp az ünnepi szezonban nem hirdették ki a bemutatókat.
B. T.: Nem véletlen. Az elmúlt két év nem szólt másról, csak az előre menekülésről. Hosszas zárlatok után új intézkedések sorát kellett bevezetni a fertőtlenítőkapus beléptetéstől az extra takarításig, ezzel párhuzamosan folyamatos gazdasági tervezésben voltunk, csökkentett bérekkel sakkoztunk, hogy ne széledjen szét a felkészült művészeti háttér, ezután a látogatottsági adatokat kellett bevárnunk, csak ennek fényében tervezhetünk bemutatószámot.
De az évad már javában dübörög.
B. T.: A bemutatók bejelentésével megvárjuk most már a Játékszín újranyitásának 10. évfordulóját, ami közel van az évadkezdéshez. A hivatalos dátum október 30. – ekkortájt hirdetjük ki, milyen produkciókkal készülünk. Az alkotók között lesz olyan, aki most debütál nálunk, és lesz olyan művész is, akinek a csatlakozása nagy figyelmet fog kelteni.
A tervezés még mindig tart?
B. T.: Boldogan mondanám, hogy igen. Jelenleg azonban sokkal fontosabb tervezési manővereket kell végrehajtanunk: a várható energiaszámlák határozzák meg most minden lépésünket. Amennyiben háromszorosára emelkedik az épület rezsiköltsége, a még ki sem hirdetett bemutatókból kell elhagynunk. Ezért nem kapkodtunk az évadhirdetéssel. Talán végleges műsort jelenhetünk be, ha elkészül az újabb rendhagyó financiális terv. Lassan minden színház úgy működik, mint egy gazdasági cég – pontosan ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, mint bármelyik magánszínház. Rezsicsökkentő szabályokkal alszom el. Talán majd új dress code lesz érvényben nálunk: a kötött kardigán.
2012-ben egy „bedőlt” színházat vettek magánkézbe. Most belevágna?
B. T.: Nem biztos, hogy lenne merszem. A világjárvány és a globális energiaválság minden szektort érint, s bár igaz: a művészetre mindenkor szükség van, színes álmodozásra nem lehet vállalkozást építeni. Nem biztos, hogy időszerűnek tartanék most színházat indítani. 2020 óta szinte minden évad újraindulás, de nem kérdés, hogy a nehézségek ellenére a tőlünk megszokott minőséget szeretnénk tartani. Nem kis cél, és tény, persze, hogy megváltoztak a kultúrafogyasztási szokások. Ám a látogatottsági adatokat összevetve más színházakéval, azt kell mondjam, jól állunk. Hogy a szervezési osztály milyen napi izgalmak árán tud mérleget vonni, az másik kérdés.
Ez mit jelent?
B. T.: Azt, hogy míg az elmúlt években hetekkel előre látszott az esték telítettsége, a járvány óta sok esetben csak napokkal az előadás előtt látnak megnyugtató képet. Az emberek másként költekeznek, kevesebb az elővételes jegy, mert volt idő, amikor teljes havi műsorokat töröltek a játszóhelyek, azután meg betegség miatt maradtak el előadások. A jegyvásárlási szokások természetes módon átalakultak – nincs ezzel semmi baj, nekünk kell ezt átlátnunk, és váltanunk.
Melyek a húzó produkciók?
B. T.: Soroljam? Tizenhatféle előadást tartunk repertoáron. Van köztük az agyeldobásig szórakoztató, ilyen a Legénybúcsú, vannak lélekbevágó produkciók, mint az Életrevalók, a Virágot Algernonnak és a Teljesen idegenek, és van egészen unikális, fekete-fehér, néma előadásunk: Chaplin színpadon, amelyben emberfeletti teljesítményt nyújtanak a színészek. És persze krimik, A vád tanúja például.