2022. november 14. / Nagy Klaudia
Eötvös József 2014-ben hívta életre a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál és Versenyt, amely háromévente nagy nemzetközi gitárversennyel, a köztes két évben pedig fesztivállal jelentkezik. A klasszikus gitár szerelmesei a hangszer legrangosabb művelőinek produkcióit tekinthetik meg,
idén olyan nemzetközi hírű művészek vesznek részt a rendezvényen, mint a Grammy-díjas David Russell, Zoran Dukic és a Montenegrin Gitárduó. A mesterkurzusokkal kiegészített eseményt 2022. november 4. és 6. között rendezik meg a Zeneakadémián. Eötvös József Artisjus- és Liszt Ferenc-díjas gitárművésszel, a Zeneakadémia tanszékvezető egyetemi tanárával az idei Gitárfesztiválról és a hangszer iránti szeretetéről beszélgettünk.
2002-ben az ön vezetésével indult el a Zeneakadémia klasszikus gitár osztálya. Sikerült elérni, hogy egyre több fiatal vegye kézbe a hangszert?
E. J.: Amikor elindult a gitár szak, Európában csak három helyen nem volt szólistaképzés, Romániában, Albániában és Magyarországon. Három nagyszerű fiatal muzsikussal kezdhettem el a szakot, közülük az egyik most már kollégám, Csáki András gitárművész, ketten vezetjük most már a gitár tanszakot 2007 óta. 2002-ben kezdte a tanulmányait, öt év múlva végzett, én pedig itt tartottam magam mellett. Mindig nagyon sokan jelentkeztek, amikor egyedül tanítottam, akkor maximum három embert vehettem fel, miközben negyvenen jelentkeztek. Az utóbbi időben kicsit visszaesett a jelentkezők száma, biztosan a pandémia miatt, talán jobban átgondolják az utóbbi nehéz évek miatt a fiatalok, hogy milyen pályát válasszanak. De még most is bőven túljelentkezésben vagyunk, tehát még mindig van merítési lehetőség, hogy a legjobbak közül is a legeslegjobbakat vegyük fel.
Miért A gitár színei mottót kapta az idei fesztivál?
E. J.: A színeket a kontrasztjaikban lehet igazán a legjobban érzékelni, például amikor a Montenegrin Gitárduó és Zoran Dukic Bach után Piazzollát játszik. A legjobban a fehér-feketéhez tudnám hasonlítani: a fehér akkor igazán fehér, ha fekete van mellette, a fekete akkor igazán fekete, ha mellé tesszük a fehéret. Piazzolla akkor mutatja meg magát legjobban, ha Bach van mellette, és ez fordítva is igaz. Én hiszek ebben, és remélem, ha a közönség eljön a koncertre, ugyanígy fogja gondolni. A Grammy-díjas David Russell a saját átirataiból fog játszani, hogy milyen műveket, az legyen meglepetés. Amikor megláttam, hogy ilyen színes programot küldtek a fellépő művészek, úgy gondoltam, hogy ez a színek fesztiválja lesz.
Hogyan dönti el, kiket hív meg a nemzetközileg ismert gitárművészek közül?
E. J.: Azok közül válogatok, akiket én magam is nagyon szívesen meghallgatnék. Nagyon sokan vannak, ennyi embert nem lehet meghívni, mert akkor 365 napig tartana a fesztivál, és még mindig hiányérzetem lenne. Az általam legjobban kedvelt muzsikusok közül is próbálom azokat kiválasztani, akik éppen a legizgalmasabb repertoárral rendelkeznek. Ebben az évben rögtön találtam három olyan művészt, akiknek a műsora egyből meggyőzött. A Montenegrin Gitárduó olyan fantasztikusan játssza az angol szviteket a lemezén, amit meg kell mutatni a közönségnek, meg kell nézni őket élőben, hogy valóban ilyen jók-e. David Russell másodszorra lép fel itt rövid időn belül, 2019-ben egyszer már játszott nálunk a Nagyteremben, akkor sokan nem fértek be, nem volt annyi hely, ahányan szerettek volna jönni, úgy gondoltam, megpróbálom rávenni, jöjjön el még egyszer Magyarországra, hogy azok is meghallgathassák, akiknek eddig nem sikerült. Nem kellett sokat győzködnöm, mert a 2019-es koncertje után szuperlatívuszokban beszélt a Zeneakadémia Nagyterméről. Ezt nekünk, magyaroknak azért is érdemes tudni, mert David tényleg a világ legnagyobb koncerttermeiben játszott, és aki ennyi mindent látott már életében, nem olyan könnyen lelkesedik egy koncertteremért. Legyünk büszkék, hogy így rajong a mi Zeneakadémiánk Nagyterméért. Különleges épületben vagyunk, a zene templomában. Hogy itt megszólalhat a gitár, hogy ide meghívhatom azokat a barátaimat, nemzetközi művészeket, akiket én tényleg nagyra tartok, és itt bemutathatom a közönségnek, ennél nagyobb öröm nem is kell.
A fellépő művészek mesterkurzusokat is tartanak mindhárom nap délelőtt és délután. Kiknek ajánlja elsősorban?
E. J.: Mindenkinek, hiszen a zeneszerető közönség olyan műhelymunkába pillanthat bele, amibe különben soha. Ez nem egy zenés gitáróra vagy konzervatóriumi gitáróra, ide a fiatalok kész műsorral jönnek, ami már eleve egy magas szint. Majd jön a mester, és mond hozzá néhány olyan instrukciót, javaslatot, mutat részletet belőle ő maga is a gitáron, amitől átalakul a mű, és a mesterkurzus végére egy még sokkal jobb produkció születik, mint ami előtte megszólalt. Ezt a csodát mi muzsikusok már sokszor megéltük egy-egy mesterkurzuson, de talán a zeneszerető közönség még nem, ami mindenképp hatalmas élmény lehet számukra.
Nem lehet nem észrevenni, mennyire imádja a munkáját, annyira szenvedélyesen beszél a zenéről. Mi táplálja ezt a lelkesedést?
E. J.: A gitár és a zene iránti rajongás. Azok a pillanatok, amikor az ember a növendékeinek át tudja adni a tudását, tud segíteni nekik, amitől jobbak lesznek még nálam is, mert néha ilyen is megtörténik. Ezek olyan emelkedett pillanatok és hajtóerők, amik után nem is kérdés, hogy folytatja az ember. Számomra ez nem egy foglalkozás, olyan érzés, mintha a lényem része lenne, mint a levegővétel. Ettől élek. Ráadásul abban a kiváltságos helyzetben lehet részem, hogy azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek.
idén olyan nemzetközi hírű művészek vesznek részt a rendezvényen, mint a Grammy-díjas David Russell, Zoran Dukic és a Montenegrin Gitárduó. A mesterkurzusokkal kiegészített eseményt 2022. november 4. és 6. között rendezik meg a Zeneakadémián. Eötvös József Artisjus- és Liszt Ferenc-díjas gitárművésszel, a Zeneakadémia tanszékvezető egyetemi tanárával az idei Gitárfesztiválról és a hangszer iránti szeretetéről beszélgettünk.
2002-ben az ön vezetésével indult el a Zeneakadémia klasszikus gitár osztálya. Sikerült elérni, hogy egyre több fiatal vegye kézbe a hangszert?
E. J.: Amikor elindult a gitár szak, Európában csak három helyen nem volt szólistaképzés, Romániában, Albániában és Magyarországon. Három nagyszerű fiatal muzsikussal kezdhettem el a szakot, közülük az egyik most már kollégám, Csáki András gitárművész, ketten vezetjük most már a gitár tanszakot 2007 óta. 2002-ben kezdte a tanulmányait, öt év múlva végzett, én pedig itt tartottam magam mellett. Mindig nagyon sokan jelentkeztek, amikor egyedül tanítottam, akkor maximum három embert vehettem fel, miközben negyvenen jelentkeztek. Az utóbbi időben kicsit visszaesett a jelentkezők száma, biztosan a pandémia miatt, talán jobban átgondolják az utóbbi nehéz évek miatt a fiatalok, hogy milyen pályát válasszanak. De még most is bőven túljelentkezésben vagyunk, tehát még mindig van merítési lehetőség, hogy a legjobbak közül is a legeslegjobbakat vegyük fel.Miért A gitár színei mottót kapta az idei fesztivál?
E. J.: A színeket a kontrasztjaikban lehet igazán a legjobban érzékelni, például amikor a Montenegrin Gitárduó és Zoran Dukic Bach után Piazzollát játszik. A legjobban a fehér-feketéhez tudnám hasonlítani: a fehér akkor igazán fehér, ha fekete van mellette, a fekete akkor igazán fekete, ha mellé tesszük a fehéret. Piazzolla akkor mutatja meg magát legjobban, ha Bach van mellette, és ez fordítva is igaz. Én hiszek ebben, és remélem, ha a közönség eljön a koncertre, ugyanígy fogja gondolni. A Grammy-díjas David Russell a saját átirataiból fog játszani, hogy milyen műveket, az legyen meglepetés. Amikor megláttam, hogy ilyen színes programot küldtek a fellépő művészek, úgy gondoltam, hogy ez a színek fesztiválja lesz.
Hogyan dönti el, kiket hív meg a nemzetközileg ismert gitárművészek közül?
E. J.: Azok közül válogatok, akiket én magam is nagyon szívesen meghallgatnék. Nagyon sokan vannak, ennyi embert nem lehet meghívni, mert akkor 365 napig tartana a fesztivál, és még mindig hiányérzetem lenne. Az általam legjobban kedvelt muzsikusok közül is próbálom azokat kiválasztani, akik éppen a legizgalmasabb repertoárral rendelkeznek. Ebben az évben rögtön találtam három olyan művészt, akiknek a műsora egyből meggyőzött. A Montenegrin Gitárduó olyan fantasztikusan játssza az angol szviteket a lemezén, amit meg kell mutatni a közönségnek, meg kell nézni őket élőben, hogy valóban ilyen jók-e. David Russell másodszorra lép fel itt rövid időn belül, 2019-ben egyszer már játszott nálunk a Nagyteremben, akkor sokan nem fértek be, nem volt annyi hely, ahányan szerettek volna jönni, úgy gondoltam, megpróbálom rávenni, jöjjön el még egyszer Magyarországra, hogy azok is meghallgathassák, akiknek eddig nem sikerült. Nem kellett sokat győzködnöm, mert a 2019-es koncertje után szuperlatívuszokban beszélt a Zeneakadémia Nagyterméről. Ezt nekünk, magyaroknak azért is érdemes tudni, mert David tényleg a világ legnagyobb koncerttermeiben játszott, és aki ennyi mindent látott már életében, nem olyan könnyen lelkesedik egy koncertteremért. Legyünk büszkék, hogy így rajong a mi Zeneakadémiánk Nagyterméért. Különleges épületben vagyunk, a zene templomában. Hogy itt megszólalhat a gitár, hogy ide meghívhatom azokat a barátaimat, nemzetközi művészeket, akiket én tényleg nagyra tartok, és itt bemutathatom a közönségnek, ennél nagyobb öröm nem is kell.
A fellépő művészek mesterkurzusokat is tartanak mindhárom nap délelőtt és délután. Kiknek ajánlja elsősorban?
E. J.: Mindenkinek, hiszen a zeneszerető közönség olyan műhelymunkába pillanthat bele, amibe különben soha. Ez nem egy zenés gitáróra vagy konzervatóriumi gitáróra, ide a fiatalok kész műsorral jönnek, ami már eleve egy magas szint. Majd jön a mester, és mond hozzá néhány olyan instrukciót, javaslatot, mutat részletet belőle ő maga is a gitáron, amitől átalakul a mű, és a mesterkurzus végére egy még sokkal jobb produkció születik, mint ami előtte megszólalt. Ezt a csodát mi muzsikusok már sokszor megéltük egy-egy mesterkurzuson, de talán a zeneszerető közönség még nem, ami mindenképp hatalmas élmény lehet számukra.
Nem lehet nem észrevenni, mennyire imádja a munkáját, annyira szenvedélyesen beszél a zenéről. Mi táplálja ezt a lelkesedést?
E. J.: A gitár és a zene iránti rajongás. Azok a pillanatok, amikor az ember a növendékeinek át tudja adni a tudását, tud segíteni nekik, amitől jobbak lesznek még nálam is, mert néha ilyen is megtörténik. Ezek olyan emelkedett pillanatok és hajtóerők, amik után nem is kérdés, hogy folytatja az ember. Számomra ez nem egy foglalkozás, olyan érzés, mintha a lényem része lenne, mint a levegővétel. Ettől élek. Ráadásul abban a kiváltságos helyzetben lehet részem, hogy azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek.