2022. december 07. / Nagy Klaudia
Joe DiPietro és Jimmy Roberts klasszikus off-Broadway musical-revüje, a Te édes, de jó vagy, légy más! 1996-ban indult hódító útjára New Yorkból, a világ számos országában bemutatták, egyike a leghosszabb ideje játszott zenés daraboknak. A musical a párkapcsolatok útvesztőjébe
kalauzolja el a nézőket remek zenékkel és jó humorral megfűszerezve. A zenés vígjátékot a tatabányai Jászai Mari Színház tűzte műsorára november 19-én, amelyet a társulat színművésze, Mikola Gergő állított színpadra. A nemcsak a zenés, hanem prózai előadásokban is remeklő ifjú tehetséget a bemutató előtt kérdeztük első rendezéséről.
Crespo Rodrigo igazgató úr kért fel, hogy rendezd meg a darabot. Régóta érik már benned a gondolat, hogy rendezőként is megmutatkozhass?
M. G.: Öt-hat évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy kipróbálnám magam, majd úgy alakult az élet, hogy hirtelen olyan munkáim lettek, amik komoly odafigyelést igényeltek, és ez háttérbe szorult. Rodrigo kérésére boldogan mondtam igent, mert remek darabról van szó. Különösen vonzó volt, hogy a kollégáimmal dolgozhatok együtt egy színpadon, Szakács Hajnalkával, Figeczky Bencével és Urbán-Szabó Fannival, akinek ez lesz az első szerepe a Jászai Mari Színházon belül. Nagyon örülünk neki, hogy itt van velünk, és csatlakozik a mi hármasunkhoz.
Te is játszol az előadásban, nem okoz gondot rendezőként és színészként is jelen lenni?
M. G.: Ha nem a kollégáimmal dolgoznék együtt, hanem teljesen ismeretlen emberekkel, akkor valószínűleg nem vállaltam volna el ezt a feladatot. Nagy segítség számomra, hogy félmondatokból vagy szavak nélkül is értjük egymást a színpadon, ami megkönnyíti a munkát. A többiek elképesztően felkészültek, lelkesen jönnek a próbákra, előre gondolkodnak, hoznak ötleteket, javaslatokat, amiknek egy része bekerül az előadásba, szóval igazi közös műhelymunka folyik nálunk.
Nem ragaszkodsz a rendezői elképzeléseidhez?
M. G.: Nem, de nem is ebben nevelkedtem. Novák Eszter osztályába jártam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azt tanultuk, hogy a színész nem végrehajtó, hanem aktívan gondolkodó alkotótárs. A Színművészetin elvárás volt, hogy amikor a színész otthon készül a szerepére, gondolkodjon, találjon ki ötleteket, mert mindig az út a fontos, amin eljutunk egy produkció létrejöttéhez. Én azt a színházat szeretem, ahol a színész nem pusztán a testével, jelenlétével vesz részt a produkcióban, hanem ő is gondol valamit, és ebből egy olyan közös egyveleg jön létre, amit mindenki a magáénak érezhet.
Miért pont egy divatszalonba helyezted a darabot?
M. G.: 22 jelenet és 20 dal van benne, de a jelenetek nem kapcsolódnak egymáshoz. Bravúrosan kell alakítania minden színésznek, hiszen sokféle karakter szerepel a darabban, folyamatosan át kell öltözni, átlépni egyik karakterből egy másikba, és ezt az átváltozást megkönnyíti a ruházati üzlet, amiben fülkék találhatók, és nincs rajtuk kijárat. Ez volt az egyik ok, amiért eszembe jutott. A másik, hogy a mai világban ritkán merjük a saját arcunkat mutatni, a ruhák arra szolgálnak, hogy mást mutassunk magunkról, mint amilyenek vagyunk, a divatkergetésben sok szempontból eltűnik az egyén.
A darab a párkapcsolatok különböző stációin kísér végig minket a megismerkedéstől az öregkorig. Miben tud újat mondani a férfi és nő szövevényes viszonyáról?
M. G.: Időről időre mindig visszatér a színpadokra, azért, mert jó humorral mutatja be azokat a problémákat, amik felmerülnek a párkapcsolatokban, például milyen problémákkal találkoznak a párok, amikor szülővé válnak, vagy amikor kirepülnek a gyerekek. Azt az újfajta megközelítést választottam, hogy a párkapcsolati tabutémákat karikírozva mutatjuk be. Abban reménykedünk, hogy a nézők ráismernek, mit csinálnak rosszul, és hátha megpróbálnak rajta változtatni. Bár műfaját tekintve zenés vígjáték, olyan jelenetek vannak benne, amik bármilyen prózai előadásban megállnák a helyüket. Igyekszünk nagy szélsőségeket bejárni, nagyszerű lenne, ha egy óriási érzelmi hullámvasúton utaznának a nézők velünk együtt.
Ahogy említetted, zenés színész szakon végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, rengeteg musicalben játszottál a Budapesti Operettszínházban és a Madách Színházban. Mi a sikeres musical előadás receptje?
M. G.: Az egyik legfontosabb a musicalben a pontosság. Minden a zene köré szerveződik, ami pontosságot követel mind a színészektől, mind a műszaktól, például a mi előadásunkban sok lesz a gyorsöltözés, aminek teljesen pontosan, időre kell történnie, hogy a színész beérkezzen a színpadra. A díszletelemnek úgy kell mozognia, hogy szinkronban legyen a zene hangulatával, ami nagyon sok esetben segít, de sokszor megnehezíti egy rendező vagy akár a színészek munkáját. Az a nehézsége, hogy sok dolgot kell szépen összefésülni, utána összegyúrni, hogy a végén egy komplex élményt kapjon a néző, hogy minden gördülékenyen, könnyedén menjen, ami a musical comedynél különösen fontos, mert itt az előadás egyik feladata a szórakoztatás. Erre törekszünk, és reméljük, hogy november 19-én egy elgondolkodtató, klassz előadást tudunk bemutatni a közönségnek.
kalauzolja el a nézőket remek zenékkel és jó humorral megfűszerezve. A zenés vígjátékot a tatabányai Jászai Mari Színház tűzte műsorára november 19-én, amelyet a társulat színművésze, Mikola Gergő állított színpadra. A nemcsak a zenés, hanem prózai előadásokban is remeklő ifjú tehetséget a bemutató előtt kérdeztük első rendezéséről.
Crespo Rodrigo igazgató úr kért fel, hogy rendezd meg a darabot. Régóta érik már benned a gondolat, hogy rendezőként is megmutatkozhass?
M. G.: Öt-hat évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy kipróbálnám magam, majd úgy alakult az élet, hogy hirtelen olyan munkáim lettek, amik komoly odafigyelést igényeltek, és ez háttérbe szorult. Rodrigo kérésére boldogan mondtam igent, mert remek darabról van szó. Különösen vonzó volt, hogy a kollégáimmal dolgozhatok együtt egy színpadon, Szakács Hajnalkával, Figeczky Bencével és Urbán-Szabó Fannival, akinek ez lesz az első szerepe a Jászai Mari Színházon belül. Nagyon örülünk neki, hogy itt van velünk, és csatlakozik a mi hármasunkhoz.
Te is játszol az előadásban, nem okoz gondot rendezőként és színészként is jelen lenni?
M. G.: Ha nem a kollégáimmal dolgoznék együtt, hanem teljesen ismeretlen emberekkel, akkor valószínűleg nem vállaltam volna el ezt a feladatot. Nagy segítség számomra, hogy félmondatokból vagy szavak nélkül is értjük egymást a színpadon, ami megkönnyíti a munkát. A többiek elképesztően felkészültek, lelkesen jönnek a próbákra, előre gondolkodnak, hoznak ötleteket, javaslatokat, amiknek egy része bekerül az előadásba, szóval igazi közös műhelymunka folyik nálunk.
Nem ragaszkodsz a rendezői elképzeléseidhez?
M. G.: Nem, de nem is ebben nevelkedtem. Novák Eszter osztályába jártam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azt tanultuk, hogy a színész nem végrehajtó, hanem aktívan gondolkodó alkotótárs. A Színművészetin elvárás volt, hogy amikor a színész otthon készül a szerepére, gondolkodjon, találjon ki ötleteket, mert mindig az út a fontos, amin eljutunk egy produkció létrejöttéhez. Én azt a színházat szeretem, ahol a színész nem pusztán a testével, jelenlétével vesz részt a produkcióban, hanem ő is gondol valamit, és ebből egy olyan közös egyveleg jön létre, amit mindenki a magáénak érezhet.
Miért pont egy divatszalonba helyezted a darabot?
M. G.: 22 jelenet és 20 dal van benne, de a jelenetek nem kapcsolódnak egymáshoz. Bravúrosan kell alakítania minden színésznek, hiszen sokféle karakter szerepel a darabban, folyamatosan át kell öltözni, átlépni egyik karakterből egy másikba, és ezt az átváltozást megkönnyíti a ruházati üzlet, amiben fülkék találhatók, és nincs rajtuk kijárat. Ez volt az egyik ok, amiért eszembe jutott. A másik, hogy a mai világban ritkán merjük a saját arcunkat mutatni, a ruhák arra szolgálnak, hogy mást mutassunk magunkról, mint amilyenek vagyunk, a divatkergetésben sok szempontból eltűnik az egyén.
A darab a párkapcsolatok különböző stációin kísér végig minket a megismerkedéstől az öregkorig. Miben tud újat mondani a férfi és nő szövevényes viszonyáról?
M. G.: Időről időre mindig visszatér a színpadokra, azért, mert jó humorral mutatja be azokat a problémákat, amik felmerülnek a párkapcsolatokban, például milyen problémákkal találkoznak a párok, amikor szülővé válnak, vagy amikor kirepülnek a gyerekek. Azt az újfajta megközelítést választottam, hogy a párkapcsolati tabutémákat karikírozva mutatjuk be. Abban reménykedünk, hogy a nézők ráismernek, mit csinálnak rosszul, és hátha megpróbálnak rajta változtatni. Bár műfaját tekintve zenés vígjáték, olyan jelenetek vannak benne, amik bármilyen prózai előadásban megállnák a helyüket. Igyekszünk nagy szélsőségeket bejárni, nagyszerű lenne, ha egy óriási érzelmi hullámvasúton utaznának a nézők velünk együtt.
Ahogy említetted, zenés színész szakon végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, rengeteg musicalben játszottál a Budapesti Operettszínházban és a Madách Színházban. Mi a sikeres musical előadás receptje?
M. G.: Az egyik legfontosabb a musicalben a pontosság. Minden a zene köré szerveződik, ami pontosságot követel mind a színészektől, mind a műszaktól, például a mi előadásunkban sok lesz a gyorsöltözés, aminek teljesen pontosan, időre kell történnie, hogy a színész beérkezzen a színpadra. A díszletelemnek úgy kell mozognia, hogy szinkronban legyen a zene hangulatával, ami nagyon sok esetben segít, de sokszor megnehezíti egy rendező vagy akár a színészek munkáját. Az a nehézsége, hogy sok dolgot kell szépen összefésülni, utána összegyúrni, hogy a végén egy komplex élményt kapjon a néző, hogy minden gördülékenyen, könnyedén menjen, ami a musical comedynél különösen fontos, mert itt az előadás egyik feladata a szórakoztatás. Erre törekszünk, és reméljük, hogy november 19-én egy elgondolkodtató, klassz előadást tudunk bemutatni a közönségnek.