2022. december 09. / Nagy Klaudia
Móra Ferenc Hannibál feltámasztása című kisregényéből Fábri Zoltán készített filmet Hannibál tanúr úr címmel, amelyet napokkal 1956. október 23-a előtt mutattak be. A történet főhőse Nyúl Béla középiskolai latintanár, egy szürke kisember, aki tanulmánya miatt politikai támadások
célpontjává válik. Meghurcolják, elveszíti az állását, végül döntenie kell, visszavonja-e a tanulmányban szereplő állításait. Az Átrium december 3-án mutatja be a művet Vidovszky György rendezésben, akivel a hatalom és az egyén harcáról szóló, örök érvényű történetről beszélgettünk.
Melyikkel találkozott először: Móra Ferenc regényével vagy Fábri Zoltán filmjével?
V. Gy.: Fábri Zoltán filmjét láttam először, mint a legtöbben Magyarországon, talán a Móra-regény kevésbé ismert. Mivel régen filmtörténetet és filmesztétikát tanítottam, a Hannibál tanár úr pedig a magyarországi filmművészet egyik legfontosabb alkotása, így a tanítás során többször előkerült. Amikor 2012-ben felkértek Kaposváron, hogy gondolkodjunk egy új előadásban, eszünkbe jutott, mi lenne, ha a Hannibál tanár úrból készítenénk színpadi változatot, amit meglepő módon korábban senki nem vitt színpadra. Alaposan hozzáírtunk, megváltoztattuk és színpadra álmodtuk, ami korábban filmen kitűnően működött. A mostani, az Átriumban bemutatásra kerülő előadás nagy része ugyanerre a szövegkönyvre épül, de benne vannak a korábbi előadás tapasztalatai is. Voltak olyan jelenetek, amiket annak idején nem tettünk bele, és most úgy éreztük, itt az ideje, hogy ezek is helyet kapjanak.
Nyúl Béla hosszú kálvária után megalkuvásra kényszerül, amikor visszavonja a tanulmányát. Gyáva ember, vagy csak megpróbál túlélni?
V. Gy.: Alapvetően gyáva, félénk ember, ezzel a jelentéssel vált fogalommá a Nyúl Béla név is, de ez mégsem ilyen egyszerű. Bár úgy tűnik, soha nem tud igazán kiállni saját magáért, de amikor azt kérik tőle, hogy vonja vissza a tanulmányában foglalt állításokat, végre megpróbálja érvényesíteni az akaratát, ugyanis az írása elvtelen politikai támadás célpontjává vált, kifacsart értelmezése teljesen idegen attól, amire ő eredetileg gondolt. Ekkor válik bátorrá, de nagyon rövid ideig tud kiállni az igazáért, sajnos a végén neki is meg kell hunyászkodnia. Pont erről a tragédiáról szól ez a történet, hogy egy jó szándékú, értékes embert, aki a légynek sem tudna ártani, hogyan darál be a társadalom, a politikai igazodás, hogyan kénytelen megfelelni egy elfogadhatatlan ideológiának, hogyan válik újra – ha tetszik – gyávává. Nem nehéz magunkra ismerni az ő sorsában.
Hogyan vehetné fel a harcot a kisember az elnyomó hatalom ellen? Vagy bármilyen próbálkozás eleve kudarcra lenne ítélve?
V. Gy.: Ezt a harcot senki nem tudja megnyerni, csak az igazi hősök. A legóvatlanabb pillanatban válhatunk a hatalom támadásának célpontjává, vagy kerülhetünk méltatlan helyzetbe. A hatalom vagy a politika gépezete mindig bedarálja az embereket, és ennek csak nagy kataklizmák vetnek véget, amiket forradalomnak szoktunk hívni. De a szomorú tapasztalat az, hogy ki kevésbé, ki nagyobb áldozatok után, előbb-utóbb mindenki betagozódik, és beáll a sorba. Vagy elmenekül.
Az előadás mennyire fogalmaz majd élesen a társadalmunkkal szemben?
V. Gy.: Semmiféle aktualizálást nem éreztünk szükségesnek Deres Péterrel, akivel az adaptációt írtuk, ugyanis a történet önmagáért beszél. Hogy aztán ebben ki mire ismer vagy ki mire asszociál a saját életéből, a körülöttünk lévő világból, az mindenkinek a vérmérséklete szerint változhat. Éveken keresztül úgy néztem a filmet, mint egy általános emberi történetet, ami egy olyan korszakban játszódik – a húszas, harmincas években –, ami már régen elmúlt társadalmi, ideológiai szempontból. Ehhez képest ma valóban sokkal élesebben hatnak ennek a színpadi változatnak a kérdései. A mű ugyanaz maradt, de az akusztikai közeg, amiben vagyunk, teljesen megváltoztatta az értelmét, súlyát.
Nyúl Béla szerepére miért Mucsi Zoltánt választotta?
V. Gy.: Évekkel ezelőtt jött a szikra, ha esetleg újra megcsináljuk valahol az előadást, akkor mindenképpen Mucsi Zoltánt szeretném a főszerepre. Tudom, hogy sokak számára meglepő lehet ez a választás, mert ő egészen más karakterként ismert a nagyközönség számára. De aki nemcsak a Jancsó-filmekből vagy a sorozatokból ismeri, tudja, láthatta, hogy mennyire erős drámai alkat is. Elég talán a Szkénében látható Nehéz című előadásra gondolni. A Bárka Színház megalakulása óta ismerjük egymást, hosszú beszélgetéseken vagyunk túl, sok helyzetben, szerepben láttam, és pontosan tudom, hogy ez az ő szerepe, ő az, aki egyszerre tudja nemcsak a tragédiáját, hanem a humorát is megmutatni, de mindennél fontosabb, hogy jelenidejűvé tudja tenni ezt a legendás karaktert.
A szereposztásban van egy másik érdekes csavar, a fiatal színész, Dóra Béla alakítja Muray képviselőt.
V. Gy.: Az eredeti történetben Muray Nyúl Béla volt osztálytársa, akiből befolyásos parlamenti képviselő lett. Már a korábbi változatban is azt találtuk ki, hogy mi lenne, ha ő inkább a volt tanítványa lenne. Ezt a generációs különbséget tágítottuk most tovább, a mi verziónk szerint Muray 15-20 évvel ezelőtt volt tanítványa Nyúl Bélának, egy fiatal, feltörekvő, befolyásos emberről van szó, aki nem is érti az előtte járó generáció értékrendjét, amibe még Nyúl Béla kapaszkodik. Fontosnak érzem, hogy ez a generációs törés, ez az értékvesztés is megjelenjen. Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy minden fiatal rossz lenne, hanem inkább arra gondolok, hogy az idősebb generáció felelőssége is, hogy ide jutottunk, és hagytuk, hogy idegenként, őskori leletként bolyongjunk ebben a megváltozott világában.
Áthidalhatatlan ez a törés?
V. Gy.: Ha szélsőséges, vitathatatlan politikai burok veszi körül ezeket az embereket, akkor áthidalhatatlan. Ha demokratikusan és kiszámíthatóan, értékelvűen működik a társadalom, akkor áthidalható.
célpontjává válik. Meghurcolják, elveszíti az állását, végül döntenie kell, visszavonja-e a tanulmányban szereplő állításait. Az Átrium december 3-án mutatja be a művet Vidovszky György rendezésben, akivel a hatalom és az egyén harcáról szóló, örök érvényű történetről beszélgettünk.
Melyikkel találkozott először: Móra Ferenc regényével vagy Fábri Zoltán filmjével?
V. Gy.: Fábri Zoltán filmjét láttam először, mint a legtöbben Magyarországon, talán a Móra-regény kevésbé ismert. Mivel régen filmtörténetet és filmesztétikát tanítottam, a Hannibál tanár úr pedig a magyarországi filmművészet egyik legfontosabb alkotása, így a tanítás során többször előkerült. Amikor 2012-ben felkértek Kaposváron, hogy gondolkodjunk egy új előadásban, eszünkbe jutott, mi lenne, ha a Hannibál tanár úrból készítenénk színpadi változatot, amit meglepő módon korábban senki nem vitt színpadra. Alaposan hozzáírtunk, megváltoztattuk és színpadra álmodtuk, ami korábban filmen kitűnően működött. A mostani, az Átriumban bemutatásra kerülő előadás nagy része ugyanerre a szövegkönyvre épül, de benne vannak a korábbi előadás tapasztalatai is. Voltak olyan jelenetek, amiket annak idején nem tettünk bele, és most úgy éreztük, itt az ideje, hogy ezek is helyet kapjanak.
Nyúl Béla hosszú kálvária után megalkuvásra kényszerül, amikor visszavonja a tanulmányát. Gyáva ember, vagy csak megpróbál túlélni?
V. Gy.: Alapvetően gyáva, félénk ember, ezzel a jelentéssel vált fogalommá a Nyúl Béla név is, de ez mégsem ilyen egyszerű. Bár úgy tűnik, soha nem tud igazán kiállni saját magáért, de amikor azt kérik tőle, hogy vonja vissza a tanulmányában foglalt állításokat, végre megpróbálja érvényesíteni az akaratát, ugyanis az írása elvtelen politikai támadás célpontjává vált, kifacsart értelmezése teljesen idegen attól, amire ő eredetileg gondolt. Ekkor válik bátorrá, de nagyon rövid ideig tud kiállni az igazáért, sajnos a végén neki is meg kell hunyászkodnia. Pont erről a tragédiáról szól ez a történet, hogy egy jó szándékú, értékes embert, aki a légynek sem tudna ártani, hogyan darál be a társadalom, a politikai igazodás, hogyan kénytelen megfelelni egy elfogadhatatlan ideológiának, hogyan válik újra – ha tetszik – gyávává. Nem nehéz magunkra ismerni az ő sorsában.
Hogyan vehetné fel a harcot a kisember az elnyomó hatalom ellen? Vagy bármilyen próbálkozás eleve kudarcra lenne ítélve?
V. Gy.: Ezt a harcot senki nem tudja megnyerni, csak az igazi hősök. A legóvatlanabb pillanatban válhatunk a hatalom támadásának célpontjává, vagy kerülhetünk méltatlan helyzetbe. A hatalom vagy a politika gépezete mindig bedarálja az embereket, és ennek csak nagy kataklizmák vetnek véget, amiket forradalomnak szoktunk hívni. De a szomorú tapasztalat az, hogy ki kevésbé, ki nagyobb áldozatok után, előbb-utóbb mindenki betagozódik, és beáll a sorba. Vagy elmenekül.
Az előadás mennyire fogalmaz majd élesen a társadalmunkkal szemben?
V. Gy.: Semmiféle aktualizálást nem éreztünk szükségesnek Deres Péterrel, akivel az adaptációt írtuk, ugyanis a történet önmagáért beszél. Hogy aztán ebben ki mire ismer vagy ki mire asszociál a saját életéből, a körülöttünk lévő világból, az mindenkinek a vérmérséklete szerint változhat. Éveken keresztül úgy néztem a filmet, mint egy általános emberi történetet, ami egy olyan korszakban játszódik – a húszas, harmincas években –, ami már régen elmúlt társadalmi, ideológiai szempontból. Ehhez képest ma valóban sokkal élesebben hatnak ennek a színpadi változatnak a kérdései. A mű ugyanaz maradt, de az akusztikai közeg, amiben vagyunk, teljesen megváltoztatta az értelmét, súlyát.
Nyúl Béla szerepére miért Mucsi Zoltánt választotta?
V. Gy.: Évekkel ezelőtt jött a szikra, ha esetleg újra megcsináljuk valahol az előadást, akkor mindenképpen Mucsi Zoltánt szeretném a főszerepre. Tudom, hogy sokak számára meglepő lehet ez a választás, mert ő egészen más karakterként ismert a nagyközönség számára. De aki nemcsak a Jancsó-filmekből vagy a sorozatokból ismeri, tudja, láthatta, hogy mennyire erős drámai alkat is. Elég talán a Szkénében látható Nehéz című előadásra gondolni. A Bárka Színház megalakulása óta ismerjük egymást, hosszú beszélgetéseken vagyunk túl, sok helyzetben, szerepben láttam, és pontosan tudom, hogy ez az ő szerepe, ő az, aki egyszerre tudja nemcsak a tragédiáját, hanem a humorát is megmutatni, de mindennél fontosabb, hogy jelenidejűvé tudja tenni ezt a legendás karaktert.
A szereposztásban van egy másik érdekes csavar, a fiatal színész, Dóra Béla alakítja Muray képviselőt.
V. Gy.: Az eredeti történetben Muray Nyúl Béla volt osztálytársa, akiből befolyásos parlamenti képviselő lett. Már a korábbi változatban is azt találtuk ki, hogy mi lenne, ha ő inkább a volt tanítványa lenne. Ezt a generációs különbséget tágítottuk most tovább, a mi verziónk szerint Muray 15-20 évvel ezelőtt volt tanítványa Nyúl Bélának, egy fiatal, feltörekvő, befolyásos emberről van szó, aki nem is érti az előtte járó generáció értékrendjét, amibe még Nyúl Béla kapaszkodik. Fontosnak érzem, hogy ez a generációs törés, ez az értékvesztés is megjelenjen. Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy minden fiatal rossz lenne, hanem inkább arra gondolok, hogy az idősebb generáció felelőssége is, hogy ide jutottunk, és hagytuk, hogy idegenként, őskori leletként bolyongjunk ebben a megváltozott világában.
Áthidalhatatlan ez a törés?
V. Gy.: Ha szélsőséges, vitathatatlan politikai burok veszi körül ezeket az embereket, akkor áthidalhatatlan. Ha demokratikusan és kiszámíthatóan, értékelvűen működik a társadalom, akkor áthidalható.