Ünnep egész évadban… 2022. december 09. / Szigeti Réka Amikor az ember színházba készül, testét és lelkét ünneplőbe öltözteti, így jelzi, hogy egy külön­leges helyre érkezik, ahol minden este megszületik a csoda: az előadás. Az előadás a pillanat művészete, ajándék színésznek és nézőnek egyaránt. Az Udvari Kamaraszínházban nem vártak karácsonyig az ajándékozással: a legszebb ajándékot a társulat már évad kezdetén megkapta, hiszen ősz elején egy kéthetes kanadai turnén vettek részt a Halottak napjától virágvasárnapig című előadásukkal, illetve ugyanezzel ősz végén Erdélyben is jártak. A társulat számára a határon túli közönséggel való ta­lál­kozás lehetősége adta meg a várakozás örömét. [kep3] Varga Tamás színművész, a színház művészeti titkára, aki technikusként segítette kollégái munkáját, fele­melőnek, meghatónak nevezte a kanadai utat, mint fogalmazott, olyan érzés volt odautazni, mintha a saját családjához ment volna ünnepelni. Minden előadás után állótaps volt, és minden előadás után sírtak az emberek. „Ott voltam a nézőktől két-három méterre, és nagyon sokan sírtak a meghatottságtól. Az előadások után beszélgettünk velük, ők pedig élményeket, történeteket meséltek a szülőföldjükről, és az is megesett, hogy az egyik színésznek az édesapját is ismerte valaki a világ túlsó felén. Maga a színházi élmény páratlan volt, és amikor erre visszagondolunk majd, akár évek múlva is, jó érzés fog bennünket eltölteni.” November elején a társulat Erdélyben, a Partiumban járt, Hegyközcsatáron és Nagyváradon, és az előadás fogadtatása nagyon hasonló volt ahhoz, ami Kanadában történt. Hegyközcsatáron 12 éve nem volt színházi előadás, erről a település polgármestere beszélt, aki szerint ennyi éve senki se tartotta fontosnak színházi élménnyel megajándékozni a hegyközcsatáriakat, és szerinte sok idő, amíg az emberek visszaszoknak a színházhoz. Nagyváradon Tőkés László püspök úr is megnézte az előadást Andrási Attila Jászai Mari-díjas író-rendező társaságában, valamint jelen voltak Molnár Júlia és Meleg Vilmos színművészek is. Molnár Júlia így nyi­lat­kozott: „Láttam egy csodálatos előadást. Rég nem láttam ilyen jó előadást, minden elismerésem. Színházban vol­tam, mert számomra ez a színház. Mindenki könnyes szemmel jött ki, mert itt emberek csináltak színházat embereknek. A színészek lelke töltötte be a színpadot.” A színésznőnek annyira tetszett a produkció, hogy szeretnének megszervezni egy utat Nagyváradról Buda­pestre, megnézni az Udvari Kamaraszínház valamelyik produkcióját. Több ezer kilométer választja el egymástól ezeket a nézőket, akikben annyi közös van, hogy magyarok és magyarul beszélnek. Mi a titka az előadásnak, hogy ugyanazt az érzést váltja ki az emberekből, tehetnénk fel a kérdést. „Ez az előadás határon túl vagy épp a diaszpórában sokkal nagyobb hatást tud kifejteni – mondja Tamás. – A darab ugye a mostani Magyarország határain kívül rekedt emberek történetét, sorsát mutatja be, és ezt a történetet magukénak érzik a nézők, hiszen vagy ők, vagy elődeik szintén átélték ezt a sorsot. Erdélyben például nagyon sok olyan eset történt, ami a darabban is benne van, a Securitate ténykedései nagyon hasonlóak voltak ahhoz, ami az előadásban Délvidéken játszódik. Ez nem egy olyan előadás, amit az ember kívülről megnéz, aztán tapsol, ha tetszik, vagy nem tapsol, ha nem tetszik. Ez egy olyan előadás, ami az ő életét vitte színre, a határon túlra rekedt vagy épp szülőföldjéről elköltöző magyarság érzését közvetíti.” „Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. (…) Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.” – írta Márai Sándor a Füveskönyvben. Így, karácsony közeledtével az Udvari Kamaraszínház számba vette a másféle, láthatatlan ünnepeit: úgy tűnik, egész évadban ünnepel.