2022. december 10. / T. E.
A szemléletváltás szükségességéről esett a legtöbb szó a „Könnyű zenét vinni az iskolákba?” című fórum panelbeszélgetésein. A Hangőr Egyesület által szervezett
könnyűzenei oktatási fórumon elhangzott az is: a közoktatásnak nem „sztár csellistákat”, hanem zenét értő és használó, boldog embereket kellene nevelnie.
A fiatal korosztály 92%-a naponta hallgat zenét, hetente körülbelül 26 órában. A tizen-huszonévesek 59%-a tudatosan dönt arról, milyen zenével találkozik, és közel fele saját előfizetéssel rendelkezik a szükséges platformokra. Ám ugyanennek a korosztálynak az oktatási intézményekben „el kell hagynia” azt a zenét, ami a kutatások szerint a lételeme. Többek között erre az ellentmondásra is felhívták a figyelmet az október 18-ai fórum első paneljének résztvevői, akik arról is beszéltek, hogy szemléletváltásra lenne szükség az oktatási intézményekben, és nemcsak az énekórákra kellene korlátozni a zenét, a könnyűzenét, aminek igazoltan nagyon sok pozitív hatása lehet más területeken is. Elhangzott: nem „sztár csellistákat” kellene nevelnie a közoktatatásnak, hanem zenét értő és használó, boldog embereket.
A fórum külön panelt szentelt a Nemzeti Alaptanterv és a könnyűzene kapcsolatának, ahol a résztvevők megállapíthatták, a NAT több kötöttséget, mint lehetőséget jelent, de sok múlik a pedagógusokon. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a könnyűzene iskolai térnyeréséhez először a tanárképzést szükséges megreformálni. Ám amíg ez sikerül, segítséget kell nyújtani a könnyűzenét alkalmazni akaró pedagógusoknak, akik nem feltétlenül rendelkeznek ehhez megfelelő szaktudással, és idejük sincs órai anyagokat összeállítani. Amelyik iskolába egyszer sikerül bejutni rendhagyó énekórával, oda valószínű, visszahívják az ezzel foglalkozókat. Ezt azok a zenészek állapították meg, akik évek óta tartanak különféle oktatási intézményekben különleges, hangszeres órákat, amelyeken olykor többszáz diák vesz részt. Ezek rendezése azonban a pályázati forrásoktól, az intézményekbe való bejutás pedig az iskolák szemléletétől függ: vállalják-e a „felfordulást”, az órarendi órák elmaradását egy különleges élményért? A fórum utolsó beszélgetésén ismét kiderült, mennyi területen segíthet a zene. A panel résztvevői a könnyűzene egészségügyi szerepe mellett a szociális érzékenyítés, a felzárkóztatás és az együttműködés területén teremthető lehetőségekről beszélgettek. Elhangzott, hogy míg a zeneoktatásban a cél a hangszeres tudás átadása, addig a zenét alkalmazó terápiák során a zene eszközként jelenik meg, ami sokféle célt szolgálhat.
A „Könnyű zenét vinni az iskolákba?” fórum négy panelbeszélgetése és az azokat felvezető előadások önálló filmekként tekinthetők meg a poptanitas.blog.hu oldalon keresztül. A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja által elindított diskurzus pedig 2023 elej én folytatódik, mert az október 18-ai eseményen egyértelművé vált: hasonló módon kellene beszélni az ének-zene szakos tanárképzésről, a pedagógusképzés és a könnyűzene kapcsolatáról, valamint a gyakorló pedagógusoknak szóló, a könnyűzene oktatásba való alkalmazását segítő továbbképzésekről.
könnyűzenei oktatási fórumon elhangzott az is: a közoktatásnak nem „sztár csellistákat”, hanem zenét értő és használó, boldog embereket kellene nevelnie.A fiatal korosztály 92%-a naponta hallgat zenét, hetente körülbelül 26 órában. A tizen-huszonévesek 59%-a tudatosan dönt arról, milyen zenével találkozik, és közel fele saját előfizetéssel rendelkezik a szükséges platformokra. Ám ugyanennek a korosztálynak az oktatási intézményekben „el kell hagynia” azt a zenét, ami a kutatások szerint a lételeme. Többek között erre az ellentmondásra is felhívták a figyelmet az október 18-ai fórum első paneljének résztvevői, akik arról is beszéltek, hogy szemléletváltásra lenne szükség az oktatási intézményekben, és nemcsak az énekórákra kellene korlátozni a zenét, a könnyűzenét, aminek igazoltan nagyon sok pozitív hatása lehet más területeken is. Elhangzott: nem „sztár csellistákat” kellene nevelnie a közoktatatásnak, hanem zenét értő és használó, boldog embereket.
A fórum külön panelt szentelt a Nemzeti Alaptanterv és a könnyűzene kapcsolatának, ahol a résztvevők megállapíthatták, a NAT több kötöttséget, mint lehetőséget jelent, de sok múlik a pedagógusokon. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a könnyűzene iskolai térnyeréséhez először a tanárképzést szükséges megreformálni. Ám amíg ez sikerül, segítséget kell nyújtani a könnyűzenét alkalmazni akaró pedagógusoknak, akik nem feltétlenül rendelkeznek ehhez megfelelő szaktudással, és idejük sincs órai anyagokat összeállítani. Amelyik iskolába egyszer sikerül bejutni rendhagyó énekórával, oda valószínű, visszahívják az ezzel foglalkozókat. Ezt azok a zenészek állapították meg, akik évek óta tartanak különféle oktatási intézményekben különleges, hangszeres órákat, amelyeken olykor többszáz diák vesz részt. Ezek rendezése azonban a pályázati forrásoktól, az intézményekbe való bejutás pedig az iskolák szemléletétől függ: vállalják-e a „felfordulást”, az órarendi órák elmaradását egy különleges élményért? A fórum utolsó beszélgetésén ismét kiderült, mennyi területen segíthet a zene. A panel résztvevői a könnyűzene egészségügyi szerepe mellett a szociális érzékenyítés, a felzárkóztatás és az együttműködés területén teremthető lehetőségekről beszélgettek. Elhangzott, hogy míg a zeneoktatásban a cél a hangszeres tudás átadása, addig a zenét alkalmazó terápiák során a zene eszközként jelenik meg, ami sokféle célt szolgálhat.
A „Könnyű zenét vinni az iskolákba?” fórum négy panelbeszélgetése és az azokat felvezető előadások önálló filmekként tekinthetők meg a poptanitas.blog.hu oldalon keresztül. A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja által elindított diskurzus pedig 2023 elej én folytatódik, mert az október 18-ai eseményen egyértelművé vált: hasonló módon kellene beszélni az ének-zene szakos tanárképzésről, a pedagógusképzés és a könnyűzene kapcsolatáról, valamint a gyakorló pedagógusoknak szóló, a könnyűzene oktatásba való alkalmazását segítő továbbképzésekről.