2023. március 09. / Nagy Klaudia
Festőművésznek készült, de gimnáziumi évei alatt magával ragadta a színház világa. Az Atlantis Színház és a ShakuEcho együttes megalapítója, 2018 és 2022 között a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője és a prózai tagozat vezetője. Összművészeti színházi előadásokat hoz létre, produk-
cióinak szerves része a lenyűgöző látvány- és mozgásvilág. A Vidám Színpad újranyitásának alkalmából két produkcióval is megörvendeztette a közönséget, 2022. október 8-án mutatták be a 39 lépcsőfok című Hitchcock-film adaptációját, majd október 22-én Joe DiPietro Szextett című zenés vígjátékát. Horgas Ádám rendezővel, koreográfussal, íróval, zeneszerzővel legutóbbi munkáiról beszélgettünk.
Két előadást is rendeztél egymás utána Vidám Színpadon, a 39 lépcsőfokot és a Szextettet. Hogyhogy rögtön kettőt?
H. Á.: A Vidám Színpad nyitása a tervekhez képest eltolódott, ezért mind a két darabot nyáron próbáltuk be. A Szextettet kezdtük el először próbálni nyár elején, és a nyár második felében a 39 lépcsőfokot. Ősszel, a bemutatók előtt mind a két előadás kapott még egy-egy főpróbahetet, amikor a színpadon be tudtuk próbálni a technikai részeket is.
A 39 lépcsőfokot többször is színpadra állítottad, legutóbb Szegeden. Mi késztet arra, hogy újra és újra színpadra vidd?
H. Á.: Hitchcock filmje 1935-ben készült, ami egy kémhistória, nevezhetjük a James Bond-filmek elődjének. Ez a film tette világhírűvé, ezt vetítették először Amerikában is, ugyan nem a legnagyobb klasszikusai között maradt fent, de az élettörténetében nagyon fontos állomás volt, mert olyan filmtörténeti toposzokat fektetett le ebben a filmben, amikből azóta is él a filmes világ. Rengeteg minden filmes klisévé vált azóta, ezekre a klisékre szerettem volna rájátszani. Másik fontos szempont, hogy mindegyik produkciót a színészek személyisége határozza meg, nagyon építek arra, hogy ők milyenek, az egyes karakterek egész más jellegűek a különböző feldolgozásokban. Szeretem a szerepváltós előadásokat, mert óriási lehetőség a színészeknek, hogy megmutassák, milyen bravúrosak és sokszínűek.
A produkció különlegessége, hogy filmes eszközöket is használsz az akciójelenetek megjelenítéséhez. Hogyan mutatnád be a látványvilágot?
H. Á.: A díszlet egyszerű, de látványos animációkat lehet vetíteni rá, tulajdonképpen az ötödik partnerévé avanzsál a négy színésznek, mert állandó kommunikációban vannak a vetített anyagokkal, ez pedig lehetőséget ad arra, hogy akár extrém akciófilmes jeleneteket is létrehozzunk.
Elképesztő gyorsöltözések zajlanak a kulisszák mögött, hiszen a négy színésznek negyven karaktert kell megjelenítenie.
H. Á.: Sokszor beszéltünk róla, hogy külön filmet lehetne abból forgatni, mi történik hátul. Néha másodpercek alatt kell átöltözniük, a kisegítő személyzet pedig annyira jó, hogy őket is belekomponáltam a tapsrendbe, mert megérdemlik, hatalmas munka, amit hátul véghezvisznek. A 39 lépcsőfokot az elejétől a végéig precíz koreográfia jellemzi, nem lehet egy jelenetet lassabban vagy gyorsabban játszani, hiszen a videók diktálják a tempót is. Minden előadás szinte percre pontosan ugyanannyi ideig tart, nincs olyan, hogy valamelyik picit lassabb vagy gyorsabb. Őrült sokat dolgoztunk vele, sok gyakorlással sikerült addig eljutnunk, hogy már rutinná vált a forma, és a színészek végre tudnak lubickolni a karakterekben.
DiPietro Szextett című darabját elsőként mutattátok be Magyarországon. Mit tudhatunk róla?
H. Á.: Hallatlanul szellemes mű a zenés színház világáról. A két főszereplő egy házaspár: az egyik világhírű karmester, a másik világhírű díva. Féltékenységi háborúba kezdenek mind a szakmai, mind a magánéletükben, komoly lelki sérüléseket okoznak egymásnak, a karrierizmusuk, az egoizmusuk, a sztárallűrjeik keményen próbára teszik a környezetüket és őket is. Nagyon jól megírt karakterek, de az eredeti darabot kicsit átdolgoztam, például a két lakáj szerepét olyan nagyra növeltem, ami külön érdekessége az előadásnak.
A Vidám Színpad új játszóhelye a GOBUDA Mallban található, technikailag remekül felszerelt. Ha jól tudom, végre nagy vágyad válhatott valóra: LED-fallal dolgozhattál.
H. Á.: Nagyon izgat a színházi vetítés, de eddig mindig csak projektorokat tudtam használni, most először volt alkalmam LED-fallal dolgozni, ami lenyűgöző látványvilágot tud teremteni. A projektoroknál mindig az a kérdés, mennyire lehet világítani közben mellette a színpadon, ami a LED-falnál nem okoz problémát. Imádok összművészeti előadásokat létrehozni, amiknek fontos összetevője a képzőművészet is. Szeretem, ha olyan esztétikummal jelennek meg az előadásaim, ami továbblendíti a darab gondolatiságát.
Miben más a LED, mint a projektor?
H. Á.: A LED-nek saját fénye van, ami olyan erős, hogy a fényerejét vissza is kellett vennünk, hogy ne zavarja a nézők szemét. Azért nagy könnyebbség dolgozni ezzel, mert mellette szabadon lehet világítani, a projektor viszont egy vetített kép, ha túl erősek a színpadi fények, egyre halványabb. A világítás ezért mindig macerásabb.
A bemutató után is szoktad nézni az előadásokat, alakítasz még rajtuk?
H. Á.: Alakítani ritkán szoktam, inkább figyelemmel szoktam kísérni az előadásokat. Egy vígjáték esetében könnyen elcsábul a színész, ha egy poén vagy vicc nagyon bejön, felmerülhet a probléma, hogy a karakter elcsúszik egy gondolattalan viccelődés irányába, amit nem szeretek. Imádom a vígjátékokat és a humort, de csak akkor, ha alaposan elemzett és pszichológiailag indokolt.
A közönség reakcióit is szoktad figyelni?
H. Á.: A vígjáték olyan műfaj, hogy rögtön hallod, hogy működik-e vagy sem, ha nem nevetnek, akkor nem működik a hatásmechanizmusa. Hozzátartozik a szakmaisághoz, hogy mik azok a hatások, mi az a tempó, ritmika, hangsúly, amitől működik egy geg. Emiatt nagyon tanulságos figyelni a közönséget, mert kegyetlenül, de pontosan visszajelez.
cióinak szerves része a lenyűgöző látvány- és mozgásvilág. A Vidám Színpad újranyitásának alkalmából két produkcióval is megörvendeztette a közönséget, 2022. október 8-án mutatták be a 39 lépcsőfok című Hitchcock-film adaptációját, majd október 22-én Joe DiPietro Szextett című zenés vígjátékát. Horgas Ádám rendezővel, koreográfussal, íróval, zeneszerzővel legutóbbi munkáiról beszélgettünk.
Két előadást is rendeztél egymás utána Vidám Színpadon, a 39 lépcsőfokot és a Szextettet. Hogyhogy rögtön kettőt?
H. Á.: A Vidám Színpad nyitása a tervekhez képest eltolódott, ezért mind a két darabot nyáron próbáltuk be. A Szextettet kezdtük el először próbálni nyár elején, és a nyár második felében a 39 lépcsőfokot. Ősszel, a bemutatók előtt mind a két előadás kapott még egy-egy főpróbahetet, amikor a színpadon be tudtuk próbálni a technikai részeket is.
A 39 lépcsőfokot többször is színpadra állítottad, legutóbb Szegeden. Mi késztet arra, hogy újra és újra színpadra vidd?
H. Á.: Hitchcock filmje 1935-ben készült, ami egy kémhistória, nevezhetjük a James Bond-filmek elődjének. Ez a film tette világhírűvé, ezt vetítették először Amerikában is, ugyan nem a legnagyobb klasszikusai között maradt fent, de az élettörténetében nagyon fontos állomás volt, mert olyan filmtörténeti toposzokat fektetett le ebben a filmben, amikből azóta is él a filmes világ. Rengeteg minden filmes klisévé vált azóta, ezekre a klisékre szerettem volna rájátszani. Másik fontos szempont, hogy mindegyik produkciót a színészek személyisége határozza meg, nagyon építek arra, hogy ők milyenek, az egyes karakterek egész más jellegűek a különböző feldolgozásokban. Szeretem a szerepváltós előadásokat, mert óriási lehetőség a színészeknek, hogy megmutassák, milyen bravúrosak és sokszínűek.
A produkció különlegessége, hogy filmes eszközöket is használsz az akciójelenetek megjelenítéséhez. Hogyan mutatnád be a látványvilágot?
H. Á.: A díszlet egyszerű, de látványos animációkat lehet vetíteni rá, tulajdonképpen az ötödik partnerévé avanzsál a négy színésznek, mert állandó kommunikációban vannak a vetített anyagokkal, ez pedig lehetőséget ad arra, hogy akár extrém akciófilmes jeleneteket is létrehozzunk.
Elképesztő gyorsöltözések zajlanak a kulisszák mögött, hiszen a négy színésznek negyven karaktert kell megjelenítenie.
H. Á.: Sokszor beszéltünk róla, hogy külön filmet lehetne abból forgatni, mi történik hátul. Néha másodpercek alatt kell átöltözniük, a kisegítő személyzet pedig annyira jó, hogy őket is belekomponáltam a tapsrendbe, mert megérdemlik, hatalmas munka, amit hátul véghezvisznek. A 39 lépcsőfokot az elejétől a végéig precíz koreográfia jellemzi, nem lehet egy jelenetet lassabban vagy gyorsabban játszani, hiszen a videók diktálják a tempót is. Minden előadás szinte percre pontosan ugyanannyi ideig tart, nincs olyan, hogy valamelyik picit lassabb vagy gyorsabb. Őrült sokat dolgoztunk vele, sok gyakorlással sikerült addig eljutnunk, hogy már rutinná vált a forma, és a színészek végre tudnak lubickolni a karakterekben.
DiPietro Szextett című darabját elsőként mutattátok be Magyarországon. Mit tudhatunk róla?
H. Á.: Hallatlanul szellemes mű a zenés színház világáról. A két főszereplő egy házaspár: az egyik világhírű karmester, a másik világhírű díva. Féltékenységi háborúba kezdenek mind a szakmai, mind a magánéletükben, komoly lelki sérüléseket okoznak egymásnak, a karrierizmusuk, az egoizmusuk, a sztárallűrjeik keményen próbára teszik a környezetüket és őket is. Nagyon jól megírt karakterek, de az eredeti darabot kicsit átdolgoztam, például a két lakáj szerepét olyan nagyra növeltem, ami külön érdekessége az előadásnak.
A Vidám Színpad új játszóhelye a GOBUDA Mallban található, technikailag remekül felszerelt. Ha jól tudom, végre nagy vágyad válhatott valóra: LED-fallal dolgozhattál.
H. Á.: Nagyon izgat a színházi vetítés, de eddig mindig csak projektorokat tudtam használni, most először volt alkalmam LED-fallal dolgozni, ami lenyűgöző látványvilágot tud teremteni. A projektoroknál mindig az a kérdés, mennyire lehet világítani közben mellette a színpadon, ami a LED-falnál nem okoz problémát. Imádok összművészeti előadásokat létrehozni, amiknek fontos összetevője a képzőművészet is. Szeretem, ha olyan esztétikummal jelennek meg az előadásaim, ami továbblendíti a darab gondolatiságát.
Miben más a LED, mint a projektor?
H. Á.: A LED-nek saját fénye van, ami olyan erős, hogy a fényerejét vissza is kellett vennünk, hogy ne zavarja a nézők szemét. Azért nagy könnyebbség dolgozni ezzel, mert mellette szabadon lehet világítani, a projektor viszont egy vetített kép, ha túl erősek a színpadi fények, egyre halványabb. A világítás ezért mindig macerásabb.
A bemutató után is szoktad nézni az előadásokat, alakítasz még rajtuk?
H. Á.: Alakítani ritkán szoktam, inkább figyelemmel szoktam kísérni az előadásokat. Egy vígjáték esetében könnyen elcsábul a színész, ha egy poén vagy vicc nagyon bejön, felmerülhet a probléma, hogy a karakter elcsúszik egy gondolattalan viccelődés irányába, amit nem szeretek. Imádom a vígjátékokat és a humort, de csak akkor, ha alaposan elemzett és pszichológiailag indokolt.
A közönség reakcióit is szoktad figyelni?
H. Á.: A vígjáték olyan műfaj, hogy rögtön hallod, hogy működik-e vagy sem, ha nem nevetnek, akkor nem működik a hatásmechanizmusa. Hozzátartozik a szakmaisághoz, hogy mik azok a hatások, mi az a tempó, ritmika, hangsúly, amitől működik egy geg. Emiatt nagyon tanulságos figyelni a közönséget, mert kegyetlenül, de pontosan visszajelez.