2023. március 10. /
Négy napig – 2023. április 13. és 16. között – Veszprém nemcsak Európa Kulturális, hanem a blues fővárosa is lesz. A régió eddigi legnagyobb blues fesztiválján világsztárok és a hazai blues-roots közösség legismertebb előadói váltják egymást.
Többek között színpadra lép a The Rolling Stonesszal platinalemezt jegyző harmonikás, Sugar Blue, az egyedülálló énekhangjával és frenetikus szájharmonika-játékával a kortárs blues egyik ikonjává vált Rick Estrin, a brit blues hagyományait megreformáló gitáros, Matt Schofield, a hazai közönség kedvenc mestere, Big Daddy Wilson, a műfaj egyik legnagyobb ígérete, Buffalo Nichols. A Downbeat többször is az év hammond orgonistájának választotta Raphael Wressniget, akinek Rachelle Jeantyval közös produkcióját először láthatja a magyar közönség. Az Amszterdamban élő New York-i énekesnő, Michelle David a soul és a gospel mentén összerakott műsorral érkezik. Ahogy a legtöbb headliner, Anglia első számú blues exportcikke, Ian Siegal is több koncertet ad, és eredeti felállásban lép színpadra a kilencvenes évek magyar blues fesztiváljainak egyik kedvenc előadója, a görög Blues Wire. A hazai fellépők közül kiemelkedik az itthoni blues-boogie szcéna meghatározó együttese a Palermo Boogie Gang, akik 25 év kihagyás után erre az eseményre összeálltak egy koncert erejéig! Podlovics Pétert, a fesztivál szervezőjét kérdeztük.
Honnan jött az ötlet, hogy Veszprémben legyen blues fesztivál?
P. P.: 2023-ban Európa Kulturális Fővárosa Veszprém és a Balatoni Régió. Ennek kapcsán kerestek meg, hogy lenne-e kedvünk összerakni egy olyan fesztiválprogramot, ami kiemelkedik az eddigi évek hazai ilyen irányú próbálkozásaiból és nemzetközi szinten is állja az összehasonlítást. Mivel 1990-óta több tucatnyi blues fesztivált szerveztünk, ezért nagyon nagy örömmel vállaltuk a feladatot.
Nagyon impozáns a névsor, tényleg eddig ilyen kaliberű blues fesztivált Magyarországon nem lehetett látni. Vannak előadók, akiket szerettek volna elhívni, de nem sikerült?
P. P.: Természetesen rengeteg ügynökséggel felvettük a kapcsolatot, és több tucatnyi olyan előadót is megkerestünk, akik végül nem tudták elvállalni a fellépést. A fő probléma az volt általában, hogy nem turnéznak az adott időszakban. Szerencsére így is olyan a felhozatal, hogy azt hiszem, büszkék lehetünk rá.
Jó néhányan már rengetegszer megfordultak Magyarországon, és komoly rajongói bázisuk alakult ki, de a programot olvasgatva nagyon sok a fiatal, felénk még nem igazán ismert előadó. Ez szándékos volt?
P. P.: Kifejezetten törekedtünk arra, hogy egyrészt a blues műfajt a lehető legtágabb kontextusba helyezve tudjuk bemutatni. Másrészt meg pont azzal, hogy a fellépők között is lesznek húszas, harmincas éveikben járó előadók, célunk azt is demonstrálni, hogy ezt a műfajt mind hallgatni, mind művelni szexi 20 évesen is meg 80 évesen is.
Ki tudna emelni néhány produkciót?
P. P.: Nagyon nehéz, mert igyekeztünk úgy összerakni a programot, hogy valóban mindenki a szakma legjobbjai közül kerüljön ki. Lesz tradicionális akusztikus blues, az ötvenes évek Chicagóját idéző nagyvárosi blues, jazzes, hammondos, funkos előadások, a blues és country határmezsgyéjére kalandozó Americana koncert, megidézzük a gospel gyökereket, és hajnalig táncoltatjuk, akikben marad erre energia. A koncertek után a klubban jam sessionöket tervezünk, ahol olyan felállásokban lehet hallani ezeket a nem mindennapi muzsikusokat, ami csak most és csak itt történhet meg. Nagyon várom Rick Estrin magyarországi bemutatkozását. A Playing For Change videókban akadt meg a szemem az elképesztő tehetségű slide gitáros, Roberto Luti ízléses és virtuóz játékán, és ugyanígy futottam bele a fiatal Buffalo Nicholsba. Ő szerintem olyan kaliberű előadó, mint Keb Mo vagy Taj Mahal. Kifejezetten erre a fesztiválra két koncert erejéig összeáll a görög Blues Wire, akik a 90-es évek elején több alkalommal is felléptek nálunk. Elképesztően virtuóz csapat, nagyon örülök, hogy sikerült rávennem őket erre.
Ha jól tudom, lesz még egy hasonló „exkluzív” előadás?
P. P.: Valóban, a fiatalkorom meghatározó blues csapata, és talán túlzás nélkül nagyon sok mai hazai banda egyik legfontosabb előképe, az 1996-ban feloszlott Palermo Boogie Gang fog adni egy koncertet április 16-án. Sajnos a basszusgitárosuk, Kepes Robi néhány éve elhunyt, de szeretnénk ezzel a fellépéssel egy kicsit az ő emléke előtt is tisztelegni. Ráadásul ápr 16. pont az 59. születésnapja lett volna.
A zenei rendezvények mellett lesznek kísérőprogramok?
P. P.: Készülünk workshopokkal zenészek számára, illetve egy remek grafikus képeit ki is állítjuk. Brian Kramer, amellett, hogy parádés blues előadó, írt már regényt is, de talán a legnagyobb tehetsége a zenészportrék készítésében rejlik. Ő rajzolta a fesztivál arculatát, és nagy öröm számunkra, hogy néhány tucat képét majd a helyszínen be is mutathatjuk.
Többek között színpadra lép a The Rolling Stonesszal platinalemezt jegyző harmonikás, Sugar Blue, az egyedülálló énekhangjával és frenetikus szájharmonika-játékával a kortárs blues egyik ikonjává vált Rick Estrin, a brit blues hagyományait megreformáló gitáros, Matt Schofield, a hazai közönség kedvenc mestere, Big Daddy Wilson, a műfaj egyik legnagyobb ígérete, Buffalo Nichols. A Downbeat többször is az év hammond orgonistájának választotta Raphael Wressniget, akinek Rachelle Jeantyval közös produkcióját először láthatja a magyar közönség. Az Amszterdamban élő New York-i énekesnő, Michelle David a soul és a gospel mentén összerakott műsorral érkezik. Ahogy a legtöbb headliner, Anglia első számú blues exportcikke, Ian Siegal is több koncertet ad, és eredeti felállásban lép színpadra a kilencvenes évek magyar blues fesztiváljainak egyik kedvenc előadója, a görög Blues Wire. A hazai fellépők közül kiemelkedik az itthoni blues-boogie szcéna meghatározó együttese a Palermo Boogie Gang, akik 25 év kihagyás után erre az eseményre összeálltak egy koncert erejéig! Podlovics Pétert, a fesztivál szervezőjét kérdeztük.Honnan jött az ötlet, hogy Veszprémben legyen blues fesztivál?
P. P.: 2023-ban Európa Kulturális Fővárosa Veszprém és a Balatoni Régió. Ennek kapcsán kerestek meg, hogy lenne-e kedvünk összerakni egy olyan fesztiválprogramot, ami kiemelkedik az eddigi évek hazai ilyen irányú próbálkozásaiból és nemzetközi szinten is állja az összehasonlítást. Mivel 1990-óta több tucatnyi blues fesztivált szerveztünk, ezért nagyon nagy örömmel vállaltuk a feladatot.
Nagyon impozáns a névsor, tényleg eddig ilyen kaliberű blues fesztivált Magyarországon nem lehetett látni. Vannak előadók, akiket szerettek volna elhívni, de nem sikerült?
P. P.: Természetesen rengeteg ügynökséggel felvettük a kapcsolatot, és több tucatnyi olyan előadót is megkerestünk, akik végül nem tudták elvállalni a fellépést. A fő probléma az volt általában, hogy nem turnéznak az adott időszakban. Szerencsére így is olyan a felhozatal, hogy azt hiszem, büszkék lehetünk rá.
Jó néhányan már rengetegszer megfordultak Magyarországon, és komoly rajongói bázisuk alakult ki, de a programot olvasgatva nagyon sok a fiatal, felénk még nem igazán ismert előadó. Ez szándékos volt?
P. P.: Kifejezetten törekedtünk arra, hogy egyrészt a blues műfajt a lehető legtágabb kontextusba helyezve tudjuk bemutatni. Másrészt meg pont azzal, hogy a fellépők között is lesznek húszas, harmincas éveikben járó előadók, célunk azt is demonstrálni, hogy ezt a műfajt mind hallgatni, mind művelni szexi 20 évesen is meg 80 évesen is.
Ki tudna emelni néhány produkciót?
P. P.: Nagyon nehéz, mert igyekeztünk úgy összerakni a programot, hogy valóban mindenki a szakma legjobbjai közül kerüljön ki. Lesz tradicionális akusztikus blues, az ötvenes évek Chicagóját idéző nagyvárosi blues, jazzes, hammondos, funkos előadások, a blues és country határmezsgyéjére kalandozó Americana koncert, megidézzük a gospel gyökereket, és hajnalig táncoltatjuk, akikben marad erre energia. A koncertek után a klubban jam sessionöket tervezünk, ahol olyan felállásokban lehet hallani ezeket a nem mindennapi muzsikusokat, ami csak most és csak itt történhet meg. Nagyon várom Rick Estrin magyarországi bemutatkozását. A Playing For Change videókban akadt meg a szemem az elképesztő tehetségű slide gitáros, Roberto Luti ízléses és virtuóz játékán, és ugyanígy futottam bele a fiatal Buffalo Nicholsba. Ő szerintem olyan kaliberű előadó, mint Keb Mo vagy Taj Mahal. Kifejezetten erre a fesztiválra két koncert erejéig összeáll a görög Blues Wire, akik a 90-es évek elején több alkalommal is felléptek nálunk. Elképesztően virtuóz csapat, nagyon örülök, hogy sikerült rávennem őket erre.
Ha jól tudom, lesz még egy hasonló „exkluzív” előadás?
P. P.: Valóban, a fiatalkorom meghatározó blues csapata, és talán túlzás nélkül nagyon sok mai hazai banda egyik legfontosabb előképe, az 1996-ban feloszlott Palermo Boogie Gang fog adni egy koncertet április 16-án. Sajnos a basszusgitárosuk, Kepes Robi néhány éve elhunyt, de szeretnénk ezzel a fellépéssel egy kicsit az ő emléke előtt is tisztelegni. Ráadásul ápr 16. pont az 59. születésnapja lett volna.
A zenei rendezvények mellett lesznek kísérőprogramok?
P. P.: Készülünk workshopokkal zenészek számára, illetve egy remek grafikus képeit ki is állítjuk. Brian Kramer, amellett, hogy parádés blues előadó, írt már regényt is, de talán a legnagyobb tehetsége a zenészportrék készítésében rejlik. Ő rajzolta a fesztivál arculatát, és nagy öröm számunkra, hogy néhány tucat képét majd a helyszínen be is mutathatjuk.