2023. Április 22. / Boros Norina
Zöld Csaba Jászai Mari-díjas színművész, megszámlálhatatlanul sok szereppel a háta mögött. Jelenleg a Portugál című tragikomédiában Sátán, Az imposztorban Rogowski, a Szibériai csárdásban Mocsai főhadnagy, a Vesztegzár a Grand Hotelben című darabban Elder felügyelő, a
Feketeszárú cseresznyében Péterffy Géza főszolgabíró és az Egy szoknya, egy nadrágban gróf Borsay Ubul. 2023. február 18-án volt a Koldusopera bemutatója, amelyben Bicska Maxit alakítja. Az egyik kereskedelmi rádió interjújára tartva mellette ültem az autóban. Csaba azt mondta, hogy nagyon kevés ideje van, és sajnos nem tud minden felkérésnek eleget tenni. A kollégám a színházban, rengeteg előadásban láttam, de sosem tudtam eldönteni, vajon milyen is lehet az igazi Zöld Csaba. Egy biztos, zöld színű, Ferencváros feliratú sapkát visel. Igen, az biztosan ő, Zöld Csaba.
Ennyi szerep után látsz még kihívást? Van olyan szerep, amire vágysz?
Z. Cs.: Amikor eljátszottam a József Attila Színházban és a Madách Színházban a nagy szerepálmaimat, a La Mancha lovagja címszerepét és A nyomorultakban Jean Valjeant, akkor utána hirtelen nem jutott eszembe a
következő szerepálom, a Bicska Maxi. Amikor megtudtam, hogy eljátszhatom, akkor jöttem rá, hogy én erre mennyire vágytam, csak nem fogalmazódott meg bennem. Borzasztóan élvezem, erről álmodok, ezzel kelek és ezzel fekszem.
A Koldusopera bemutatója után beszélgetünk. Igyekszem olyan kérdést feltenni, amit nem könnyen válaszolsz meg. Rögtön az első kérdésem, hogy van-e közös pont Zöld Csaba és a rablógyilkos Bicska Maxi között?
Z. Cs.: Szerintem az önirónia a közös vonásunk Bicska Maxival. Azt hiszem, hogy rendelkezem egy egészséges öniróniával, ami néha átmegy egy nem túl egészséges önkritikába. Szerintem az a fejlődés kulcsa, ha az ember mindig feljebb és feljebb rakja a lécet. Brecht az egész művet úgy írta meg, hogy folyamatosan fricskákat adunk saját magunknak abban a miliőben, abban a világban, amit megjelenít. Folyamatos görbe tükröt tart. Szerintem titok van Bicska Maxi karakterében, és nem lehet eldönteni, hogy mikor mit mennyire vesz komolyan. Melyik az a pillanat, amikor teljesen önazonos, és melyik az, amikor fricska van benne.
Milyen volt a közös munka Bagó Bertalan rendezővel?
Z. Cs.: Borzasztóan boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ő fogja rendezni a Koldusoperát, és én játszom a főszerepet. Berci nagyon jó színészvezető, hihetetlenül felkészült. Nem erőszakol rám olyasmit, amiről látja, hogy számomra nem helyes irány, vagy kényelmetlenül érzem magam benne. Felismeri mindezt, és tud változtatni a saját koncepcióin, gondolatain. Bercivel több mint húsz éve ismerjük egymást. Több előadásban is dolgoztunk együtt. Az egyetemen ismerkedtünk össze. Először a Kokainfutár és a Démonológia című darabokban dolgoztunk együtt. Később Zalaegerszegen a Laurában. Utána a Margitszigeten a Báthory Erzsébet című előadásban, majd pedig itt, a József Attila Színházban Az imposztorban. A Koldusopera a hatodik közös munkánk. Kölcsönös szakmai tisztelet van köztünk, és szerintem a barátomnak is bátran mondhatom.
Horváth Csenge a József Attila Színház legújabb társulati tagja. Milyen volt vele dolgozni?
Z. Cs.: Hihetetlenül tehetséges, rendkívül szorgalmas és öntudatos embert ismertem meg Csengében. Nagyon élveztem a próbákat vele, nagyon jól vette Berci instrukcióit.
A Koldusoperában Kocsma Jennyt Szulák Andrea alakítja. Andival nem ez az első közös munkátok. Vártad?
Z. Cs.: Andi hihetetlen egyéniség, elképesztő kisugárzással. Szeretek vele dolgozni. Évekkel ezelőtt játszottunk együtt itt a színházban, a Kaviár és lencse című darabban, de nem volt sok közös jelenetünk. Nagyon örültem, hogy ezúttal partnerekként játszunk.
Mit gondolsz, miben van a darab sikere?
Z. Cs.: A brechti világot szokták nevezni elidegenítő színjátszásnak is. Amikor kilépünk a saját szerepünkből. Ebben van irónia, szellemesség és egészséges szarkazmus. Szerintem olyan esetben nem sikerülhet a Koldusopera, ha nem vállaljuk fel teljes mértékben, hogy ez egy játék. Komoly dolgokat mutatunk, komoly emberi kapcsolatokat, komoly konfliktusokat, majdnem minden életszerű, de mégsem az, hiszen iróniával mutatunk rá mindenre. Folyamatos kapcsolatunk van a közönséggel. Az egész brechti világnak ez a varázsa. A cinkosság a nézőkkel, hogy egy csapat vagyunk, együtt beszélgetünk. Ha valami mellé mehet ebben az előadásban, az azt hiszem, az lehet, ha nagyon komolyan vesszük magunkat.
Mi az, amit a néző haza tud vinni magával a Koldusopera megnézése után?
Z. Cs.: Ez egy kőkemény társadalomkritika. A társadalmi rétegek sajátosságairól szól és az egymáshoz képest létező különbségekről. Mennyire másképp tudnak működni a különböző társadalmi rétegek, közben meg néha igenis találkoznak. A legfelsőbb rétegben is vannak rablók és gyilkosok, és a legalsó rétegben is vannak tisztességes emberek. A 80 oldalas példány gyakorlatilag minden oldalán van valami társadalomkritika. Folyamatosan el vannak rejtve. Kincseknek nevezem, mert annyira szellemesek, és Brecht olyan jól megfogalmazza ezeket a dolgokat, hogy itt bőven van min gondolkodni.
Hány születésnapot kívánnál ennek a darabnak?
Z. Cs.: Szerintem várjuk meg az 1000. előadást, és legyen egy nagy buli!
Feketeszárú cseresznyében Péterffy Géza főszolgabíró és az Egy szoknya, egy nadrágban gróf Borsay Ubul. 2023. február 18-án volt a Koldusopera bemutatója, amelyben Bicska Maxit alakítja. Az egyik kereskedelmi rádió interjújára tartva mellette ültem az autóban. Csaba azt mondta, hogy nagyon kevés ideje van, és sajnos nem tud minden felkérésnek eleget tenni. A kollégám a színházban, rengeteg előadásban láttam, de sosem tudtam eldönteni, vajon milyen is lehet az igazi Zöld Csaba. Egy biztos, zöld színű, Ferencváros feliratú sapkát visel. Igen, az biztosan ő, Zöld Csaba.
Ennyi szerep után látsz még kihívást? Van olyan szerep, amire vágysz?
Z. Cs.: Amikor eljátszottam a József Attila Színházban és a Madách Színházban a nagy szerepálmaimat, a La Mancha lovagja címszerepét és A nyomorultakban Jean Valjeant, akkor utána hirtelen nem jutott eszembe a
következő szerepálom, a Bicska Maxi. Amikor megtudtam, hogy eljátszhatom, akkor jöttem rá, hogy én erre mennyire vágytam, csak nem fogalmazódott meg bennem. Borzasztóan élvezem, erről álmodok, ezzel kelek és ezzel fekszem. A Koldusopera bemutatója után beszélgetünk. Igyekszem olyan kérdést feltenni, amit nem könnyen válaszolsz meg. Rögtön az első kérdésem, hogy van-e közös pont Zöld Csaba és a rablógyilkos Bicska Maxi között?
Z. Cs.: Szerintem az önirónia a közös vonásunk Bicska Maxival. Azt hiszem, hogy rendelkezem egy egészséges öniróniával, ami néha átmegy egy nem túl egészséges önkritikába. Szerintem az a fejlődés kulcsa, ha az ember mindig feljebb és feljebb rakja a lécet. Brecht az egész művet úgy írta meg, hogy folyamatosan fricskákat adunk saját magunknak abban a miliőben, abban a világban, amit megjelenít. Folyamatos görbe tükröt tart. Szerintem titok van Bicska Maxi karakterében, és nem lehet eldönteni, hogy mikor mit mennyire vesz komolyan. Melyik az a pillanat, amikor teljesen önazonos, és melyik az, amikor fricska van benne.
Milyen volt a közös munka Bagó Bertalan rendezővel?
Z. Cs.: Borzasztóan boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ő fogja rendezni a Koldusoperát, és én játszom a főszerepet. Berci nagyon jó színészvezető, hihetetlenül felkészült. Nem erőszakol rám olyasmit, amiről látja, hogy számomra nem helyes irány, vagy kényelmetlenül érzem magam benne. Felismeri mindezt, és tud változtatni a saját koncepcióin, gondolatain. Bercivel több mint húsz éve ismerjük egymást. Több előadásban is dolgoztunk együtt. Az egyetemen ismerkedtünk össze. Először a Kokainfutár és a Démonológia című darabokban dolgoztunk együtt. Később Zalaegerszegen a Laurában. Utána a Margitszigeten a Báthory Erzsébet című előadásban, majd pedig itt, a József Attila Színházban Az imposztorban. A Koldusopera a hatodik közös munkánk. Kölcsönös szakmai tisztelet van köztünk, és szerintem a barátomnak is bátran mondhatom.
Horváth Csenge a József Attila Színház legújabb társulati tagja. Milyen volt vele dolgozni?
Z. Cs.: Hihetetlenül tehetséges, rendkívül szorgalmas és öntudatos embert ismertem meg Csengében. Nagyon élveztem a próbákat vele, nagyon jól vette Berci instrukcióit.
A Koldusoperában Kocsma Jennyt Szulák Andrea alakítja. Andival nem ez az első közös munkátok. Vártad?
Z. Cs.: Andi hihetetlen egyéniség, elképesztő kisugárzással. Szeretek vele dolgozni. Évekkel ezelőtt játszottunk együtt itt a színházban, a Kaviár és lencse című darabban, de nem volt sok közös jelenetünk. Nagyon örültem, hogy ezúttal partnerekként játszunk.
Mit gondolsz, miben van a darab sikere?
Z. Cs.: A brechti világot szokták nevezni elidegenítő színjátszásnak is. Amikor kilépünk a saját szerepünkből. Ebben van irónia, szellemesség és egészséges szarkazmus. Szerintem olyan esetben nem sikerülhet a Koldusopera, ha nem vállaljuk fel teljes mértékben, hogy ez egy játék. Komoly dolgokat mutatunk, komoly emberi kapcsolatokat, komoly konfliktusokat, majdnem minden életszerű, de mégsem az, hiszen iróniával mutatunk rá mindenre. Folyamatos kapcsolatunk van a közönséggel. Az egész brechti világnak ez a varázsa. A cinkosság a nézőkkel, hogy egy csapat vagyunk, együtt beszélgetünk. Ha valami mellé mehet ebben az előadásban, az azt hiszem, az lehet, ha nagyon komolyan vesszük magunkat.
Mi az, amit a néző haza tud vinni magával a Koldusopera megnézése után?
Z. Cs.: Ez egy kőkemény társadalomkritika. A társadalmi rétegek sajátosságairól szól és az egymáshoz képest létező különbségekről. Mennyire másképp tudnak működni a különböző társadalmi rétegek, közben meg néha igenis találkoznak. A legfelsőbb rétegben is vannak rablók és gyilkosok, és a legalsó rétegben is vannak tisztességes emberek. A 80 oldalas példány gyakorlatilag minden oldalán van valami társadalomkritika. Folyamatosan el vannak rejtve. Kincseknek nevezem, mert annyira szellemesek, és Brecht olyan jól megfogalmazza ezeket a dolgokat, hogy itt bőven van min gondolkodni.
Hány születésnapot kívánnál ennek a darabnak?
Z. Cs.: Szerintem várjuk meg az 1000. előadást, és legyen egy nagy buli!