2023. május 18. /
Soha nem hallott művek és Kurtág György egyetlen operájának hazai és külföldi bemutatója, formabontó előadások, hitelesség és magas színvonal – legfőképpen ezek jellemzik az egyik legfiatalabb hazai szimfonikus együttest, a Danubia Zenekart. Klasszikus és kortárs darabokról,
gyerekeknek szánt előadásokról és kihívásokról beszélgetünk Hámori Mátéval, az idén 30. születésnapját ünneplő Danubia Zenekar művészeti vezetőjével.
Harmincévesek vagytok idén. Ráncfelvarrás kell már ennyi idősen, vagy még tart a fiatalos lendület?
H. M.: Akár meg is sértődhetnék ezen a kérdésen, de szerencsére van mire büszkének lennünk – mi nemcsak fiatalosak, de továbbra is nagyon fiatalok vagyunk. Ráadásul azzal kecsegtetjük magunkat, hogy a többi zenekarnál kicsivel jobban értjük a fiatalokat és a kor kihívásait. Ezért van túlsúlyban műsorainkban a beavató jellegű, szórakoztatva nevelő-informáló vagy éppen formabontó elem, mint például A zenegyűlölőben vagy különleges családi koncertjeinken, a Kalandra fül! sorozatban.
A formabontás mellett azért sok koncertetek van a leghagyományosabb helyszíneken is, például a Zeneakadémián. Ha valaki ebbe a klasszikus térbe vágyik koncertre menni, miért épp titeket válasszon?
H. M.: Mert mi egyszerre tudjuk meglepni, és az ismerős klasszikusokat is magas szinten eljátszani. A jubileumi szezonban minden zeneakadémiai koncertünk Esemény lesz, valami különlegessel, vagy ahogy az esküvőkön is kötelező, mindig lesz „valami régi, valami új”, és valami kék is persze, ha a hölgytagjaink estélyijét nézzük. Csajkovszkij egyik legismertebb műve, az V. szimfónia mellett például helyet kap egy magyarországi bemutató, a kortárs sztár szerző, Hans Abrahamsen balkezes zongoraversenye, vagy Bizet Carmen-szvitje mellett Thomas Adès zseniális kortárs operájának, a Powder her face-nek a legjobb részletei. Büszkék vagyunk rá, hogy egyszerre vezetünk tradicionális és fine dining konyhát, úgy, hogy aki egyszer nálunk eszik, nagy valószínűséggel visszatér hozzánk.
Ha már kortárs zene: az évad egyik legnagyobb külföldi zenei eseményén is ti képviselitek hazánkat.
H. M.: Igen, nagyon várjuk már Kurtág György Fin de partie című operájának németországi és hazai bemutatóját, amelyeken kifejezetten a mester kérésére fogunk mi játszani. A világ legjelentősebb zeneszerzőjének egyetlen operájáról van szó, amit a világ legfontosabb termeiben adhatunk elő – joggal nevezhetjük ezt jelentős eseménynek, ami az egész hazai zenei élet hírét viszi a nagyvilágban.
Említetted a családi koncerteket, ott mire számítsunk egy ilyen bátor zenekartól? Kurtágot játszotok ott is kis Abrahamsennel dúsítva?
H. M.: Akár játszhatnánk azt is, mert az a tapasztalat, hogy a gyerekek a legjobb, legnyitottabb és legértőbb közönség, szóval itt csak egy kritérium van: hitelesen és nagyon magas szinten kell játszani, különben elunják, és a dolog nem működik. A Budapest Music Centerben évek óta futó Kalandra fül! sorozatunk talán azért lett nagyon népszerű, mert mindig új előadásokat készítek a családok számára, amikben a színház, a tánc és a közös zenélés is megtalálható, legyen szó alternatív zenetörténetről (Zenesztorik), vagy Lackfi János verseinek félig improvizált megzenésítéséről (Hangfestett történetek), vagy gyorstalpaló karmestertanfolyamról (Karmesteriskola). A lényeg, hogy az előadások nem hosszabbak egy óránál, általában 4–6 éves kortól fogyaszthatók, és a szülőknek-nagyszülőknek is legalább olyan jó szórakozást nyújtanak, mint a gyerekeknek.
Ugyanezen a helyszínen – a BMC-ben – esti koncertek is lesznek, gondolom, elsősorban felnőtteknek.
H. M.: Igen, tudásra és élményekre egyaránt szomjas felnőtteknek és fiataloknak, mert a Zeneszerzőportré sorozatunk sajátossága, hogy három estén keresztül próbáljuk bemutatni azt, hogy mitől zseniális, izgalmas vagy épp forradalmi egy zeneszerző. Idén ősszel egy rangrejtett magyar zseni, Dohnányi Ernő lesz a sorozat sztárja, a házigazda pedig ismét Eckhardt Gábor, aki nagyon szórakoztató és tartalmas módon avat be a mesterek életébe és életművébe. Lebilincselő esték lesznek, ahol sok, egyébként szinte soha nem hallható művet is játszunk majd – ahogy az a zenekar védjegyévé is vált.
Mit kívánjunk nektek így, a harmincadik szülinapon? Mi az, amire legjobban vágyik a Danubia?
H. M.: Mi egyetlen dologra vágyunk olthatatlanul: a közönség figyelmére és szeretetére. Minden más csak ezután következik.
gyerekeknek szánt előadásokról és kihívásokról beszélgetünk Hámori Mátéval, az idén 30. születésnapját ünneplő Danubia Zenekar művészeti vezetőjével.
Harmincévesek vagytok idén. Ráncfelvarrás kell már ennyi idősen, vagy még tart a fiatalos lendület?
H. M.: Akár meg is sértődhetnék ezen a kérdésen, de szerencsére van mire büszkének lennünk – mi nemcsak fiatalosak, de továbbra is nagyon fiatalok vagyunk. Ráadásul azzal kecsegtetjük magunkat, hogy a többi zenekarnál kicsivel jobban értjük a fiatalokat és a kor kihívásait. Ezért van túlsúlyban műsorainkban a beavató jellegű, szórakoztatva nevelő-informáló vagy éppen formabontó elem, mint például A zenegyűlölőben vagy különleges családi koncertjeinken, a Kalandra fül! sorozatban.
A formabontás mellett azért sok koncertetek van a leghagyományosabb helyszíneken is, például a Zeneakadémián. Ha valaki ebbe a klasszikus térbe vágyik koncertre menni, miért épp titeket válasszon?
H. M.: Mert mi egyszerre tudjuk meglepni, és az ismerős klasszikusokat is magas szinten eljátszani. A jubileumi szezonban minden zeneakadémiai koncertünk Esemény lesz, valami különlegessel, vagy ahogy az esküvőkön is kötelező, mindig lesz „valami régi, valami új”, és valami kék is persze, ha a hölgytagjaink estélyijét nézzük. Csajkovszkij egyik legismertebb műve, az V. szimfónia mellett például helyet kap egy magyarországi bemutató, a kortárs sztár szerző, Hans Abrahamsen balkezes zongoraversenye, vagy Bizet Carmen-szvitje mellett Thomas Adès zseniális kortárs operájának, a Powder her face-nek a legjobb részletei. Büszkék vagyunk rá, hogy egyszerre vezetünk tradicionális és fine dining konyhát, úgy, hogy aki egyszer nálunk eszik, nagy valószínűséggel visszatér hozzánk.
Ha már kortárs zene: az évad egyik legnagyobb külföldi zenei eseményén is ti képviselitek hazánkat.
H. M.: Igen, nagyon várjuk már Kurtág György Fin de partie című operájának németországi és hazai bemutatóját, amelyeken kifejezetten a mester kérésére fogunk mi játszani. A világ legjelentősebb zeneszerzőjének egyetlen operájáról van szó, amit a világ legfontosabb termeiben adhatunk elő – joggal nevezhetjük ezt jelentős eseménynek, ami az egész hazai zenei élet hírét viszi a nagyvilágban.
Említetted a családi koncerteket, ott mire számítsunk egy ilyen bátor zenekartól? Kurtágot játszotok ott is kis Abrahamsennel dúsítva?
H. M.: Akár játszhatnánk azt is, mert az a tapasztalat, hogy a gyerekek a legjobb, legnyitottabb és legértőbb közönség, szóval itt csak egy kritérium van: hitelesen és nagyon magas szinten kell játszani, különben elunják, és a dolog nem működik. A Budapest Music Centerben évek óta futó Kalandra fül! sorozatunk talán azért lett nagyon népszerű, mert mindig új előadásokat készítek a családok számára, amikben a színház, a tánc és a közös zenélés is megtalálható, legyen szó alternatív zenetörténetről (Zenesztorik), vagy Lackfi János verseinek félig improvizált megzenésítéséről (Hangfestett történetek), vagy gyorstalpaló karmestertanfolyamról (Karmesteriskola). A lényeg, hogy az előadások nem hosszabbak egy óránál, általában 4–6 éves kortól fogyaszthatók, és a szülőknek-nagyszülőknek is legalább olyan jó szórakozást nyújtanak, mint a gyerekeknek.
Ugyanezen a helyszínen – a BMC-ben – esti koncertek is lesznek, gondolom, elsősorban felnőtteknek.
H. M.: Igen, tudásra és élményekre egyaránt szomjas felnőtteknek és fiataloknak, mert a Zeneszerzőportré sorozatunk sajátossága, hogy három estén keresztül próbáljuk bemutatni azt, hogy mitől zseniális, izgalmas vagy épp forradalmi egy zeneszerző. Idén ősszel egy rangrejtett magyar zseni, Dohnányi Ernő lesz a sorozat sztárja, a házigazda pedig ismét Eckhardt Gábor, aki nagyon szórakoztató és tartalmas módon avat be a mesterek életébe és életművébe. Lebilincselő esték lesznek, ahol sok, egyébként szinte soha nem hallható művet is játszunk majd – ahogy az a zenekar védjegyévé is vált.
Mit kívánjunk nektek így, a harmincadik szülinapon? Mi az, amire legjobban vágyik a Danubia?
H. M.: Mi egyetlen dologra vágyunk olthatatlanul: a közönség figyelmére és szeretetére. Minden más csak ezután következik.