2023. május 18. / Gáspár Kinga
Gogol A revizor című darabja után Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című népszínművét vitte színpadra Fehér Balázs Benő rendező a tatabányai Jászai Mari Színházban, Bartos Ági és Mikola Gergő főszereplésével. Az izgalmas produkciót április 22-én láthatta először a közönség.
A rendezővel beszélgettünk a darabról és az általa megidézett világról.
Ödön von Horváth nem ismeretlen számodra, hiszen korábban a Mesél a bécsi erdő című darabját is rendezted. Miért választottad most a Kasimir és Karolinét?
F. B. B.: Már akkor is tetszett nekem a Kasimir és Karoline, amikor a Mesél a bécsi erdőt rendeztem, most pedig jó alkalmat kínált színrevitelére Crespo Rodrigo igazgató meghívása. A Jászai Mari Színház színpada elég tágas, ami szerencsés körülmény egy ilyen komplex mű bemutatására, ugyanakkor a döntésben az is fontos szempont volt, hogy a két világháború közötti Németországban játszódó történet sok vonatkozása ma is releváns: az a társadalmi és gazdasági helyzet, amelyben az infláció és a munkanélküliség növekedése emberi sorsokat határoz meg, ma is ismerős probléma.
Miről szól a Kasimir és Karoline?
F. B. B.: Ez a darab tulajdonképpen egy szakítás története. A két világháború között vagyunk, óriási gazdasági világválság és magas munkanélküliség közepette, amikor egy pár, Kasimir és Karoline elmegy az Oktoberfestre. Kasimir éppen elveszítette a munkáját, nagyon sérült az önérzete, és elkezd féltékenykedni, mert attól tart, hogy állástalanul Karolinénak sem fog kelleni. Követelőző és agresszív lesz, emiatt szakítanak, majd azt a drámát láthatjuk kibontakozni, ahogy a munka nélküli Kasimirből bűnöző lesz, Karolinét pedig különböző férfiak környékezik meg, több-kevesebb sikerrel. A darab tehát arra reflektál, hogyan hat az egzisztenciális válság az emberi kapcsolatokra, és hogy a sérült önérzet milyen tragikus döntésekhez vezethet.
Úgy érzed, a közel száz évvel ezelőtt játszódó darabban felmerülő problémákkal a ma embere is tud azonosulni?
F. B. B.: Részben igen, részben nyilván nem. Amit Ödön von Horváth az emberi természetről mond, az ma is érvényes, ugyanakkor a darab nem a mában játszódik, hanem a két világháború között. Sok minden átérezhető belőle, de nem ültettem át a cselekményt a jelenbe, mert nem célom, hogy azt érezze a néző: ma történnek az események. Az aktualizálás nem erény, ez a történet nem szólna nagyobbat, ha a jelenbe átültetnénk – a néző így is át tudja érezni az akkori viszonyokat, problémákat, és tud azonosulni velük.
Sokszereplős darab, gazdag cselekménnyel, tragikum és vidámság kettősének széles spektrumú megjelenítésével – milyen rendezői kihívásokat tartogatott számodra Ödön von Horváth színműve?
F. B. B.: Ödön von Horváth markáns szerzői attitűddel írta meg a Kasimir és Karolinét: egyszerre van jelen a darabban leleplező, kegyetlen humora és valami mérhetetlen kiábrándultság, a butaság és a gyávaság gyűlölete. Erőteljesen mutat rá az önérzet fontosságára, arra, hogy mennyi problémát okoz és milyen tragédiákhoz vezet a sérült önérzet. Nagyon komplex darab, tömör nyelvezettel, 117 fifikásan összeállított jelenettel, zseniális dramaturgiával. Ez önmagában is izgalmas rendezői feladat, hiszen a rengeteg különféle szituáció nagyon sok fénytörésbe helyezi a szereplőket, folyamatosan meglepetéseket okozva a nézőnek: akit az imént gyűlöltem, azzal két jelenettel később már empatizálok, és fordítva. Felkelti a nézőben az éberséget, hogy amennyiben önmagban vagy a környezetében valami piszkot lát, arra oda kell figyelnie, mert nagyobb baj is lehet belőle.
Mikola Gergő és Bartos Ági játsszák a főszerepet. Miért éppen őket választottad?
F. B. B.: Gergővel már dolgoztam együtt, ő volt Ivan Alekszandrovics Hlesztakov A revizorban, és jól tudtunk együttműködni, most úgy éreztem, több szempontból is neki való Kasimir szerepe. Egyrészt azt hiszem, tud vele azonosulni, másrészt pedig azt a technikai apparátust, amivel rendelkezik, jól tudja használni a karakter megformálásában. Ágit egyetemi vizsgadarabokban láttam, most dolgoztam vele először, de azt hiszem, jó választásnak bizonyult Karoline szerepére.
A rendezővel beszélgettünk a darabról és az általa megidézett világról.
Ödön von Horváth nem ismeretlen számodra, hiszen korábban a Mesél a bécsi erdő című darabját is rendezted. Miért választottad most a Kasimir és Karolinét?
F. B. B.: Már akkor is tetszett nekem a Kasimir és Karoline, amikor a Mesél a bécsi erdőt rendeztem, most pedig jó alkalmat kínált színrevitelére Crespo Rodrigo igazgató meghívása. A Jászai Mari Színház színpada elég tágas, ami szerencsés körülmény egy ilyen komplex mű bemutatására, ugyanakkor a döntésben az is fontos szempont volt, hogy a két világháború közötti Németországban játszódó történet sok vonatkozása ma is releváns: az a társadalmi és gazdasági helyzet, amelyben az infláció és a munkanélküliség növekedése emberi sorsokat határoz meg, ma is ismerős probléma.
Miről szól a Kasimir és Karoline?
F. B. B.: Ez a darab tulajdonképpen egy szakítás története. A két világháború között vagyunk, óriási gazdasági világválság és magas munkanélküliség közepette, amikor egy pár, Kasimir és Karoline elmegy az Oktoberfestre. Kasimir éppen elveszítette a munkáját, nagyon sérült az önérzete, és elkezd féltékenykedni, mert attól tart, hogy állástalanul Karolinénak sem fog kelleni. Követelőző és agresszív lesz, emiatt szakítanak, majd azt a drámát láthatjuk kibontakozni, ahogy a munka nélküli Kasimirből bűnöző lesz, Karolinét pedig különböző férfiak környékezik meg, több-kevesebb sikerrel. A darab tehát arra reflektál, hogyan hat az egzisztenciális válság az emberi kapcsolatokra, és hogy a sérült önérzet milyen tragikus döntésekhez vezethet.
Úgy érzed, a közel száz évvel ezelőtt játszódó darabban felmerülő problémákkal a ma embere is tud azonosulni?
F. B. B.: Részben igen, részben nyilván nem. Amit Ödön von Horváth az emberi természetről mond, az ma is érvényes, ugyanakkor a darab nem a mában játszódik, hanem a két világháború között. Sok minden átérezhető belőle, de nem ültettem át a cselekményt a jelenbe, mert nem célom, hogy azt érezze a néző: ma történnek az események. Az aktualizálás nem erény, ez a történet nem szólna nagyobbat, ha a jelenbe átültetnénk – a néző így is át tudja érezni az akkori viszonyokat, problémákat, és tud azonosulni velük.
Sokszereplős darab, gazdag cselekménnyel, tragikum és vidámság kettősének széles spektrumú megjelenítésével – milyen rendezői kihívásokat tartogatott számodra Ödön von Horváth színműve?
F. B. B.: Ödön von Horváth markáns szerzői attitűddel írta meg a Kasimir és Karolinét: egyszerre van jelen a darabban leleplező, kegyetlen humora és valami mérhetetlen kiábrándultság, a butaság és a gyávaság gyűlölete. Erőteljesen mutat rá az önérzet fontosságára, arra, hogy mennyi problémát okoz és milyen tragédiákhoz vezet a sérült önérzet. Nagyon komplex darab, tömör nyelvezettel, 117 fifikásan összeállított jelenettel, zseniális dramaturgiával. Ez önmagában is izgalmas rendezői feladat, hiszen a rengeteg különféle szituáció nagyon sok fénytörésbe helyezi a szereplőket, folyamatosan meglepetéseket okozva a nézőnek: akit az imént gyűlöltem, azzal két jelenettel később már empatizálok, és fordítva. Felkelti a nézőben az éberséget, hogy amennyiben önmagban vagy a környezetében valami piszkot lát, arra oda kell figyelnie, mert nagyobb baj is lehet belőle.
Mikola Gergő és Bartos Ági játsszák a főszerepet. Miért éppen őket választottad?
F. B. B.: Gergővel már dolgoztam együtt, ő volt Ivan Alekszandrovics Hlesztakov A revizorban, és jól tudtunk együttműködni, most úgy éreztem, több szempontból is neki való Kasimir szerepe. Egyrészt azt hiszem, tud vele azonosulni, másrészt pedig azt a technikai apparátust, amivel rendelkezik, jól tudja használni a karakter megformálásában. Ágit egyetemi vizsgadarabokban láttam, most dolgoztam vele először, de azt hiszem, jó választásnak bizonyult Karoline szerepére.