2023. augusztus 12. /
2023. június 13-án tartotta évadzáró sajtónyilvános ülését a Karinthy Színház, ahol a jövő évad tervének ismertetése és a társulat megalakulása mellett az a bejelentés is elhangzott, hogy új művészeti vezetővel folytatja munkáját a teátrum. Ilja Bocsarnikovsszal beszélgettünk, aki a 2023-2024-es évadot a Hamlet című darab rendezésével indítja.
Hol és mikor kezdődött kapcsolata a Karinthy Színházzal, illetve Olt Tamás igazgatóval? Mi jellemzi szakmai kapcsolatukat?
I. B.: Körülbelül 4 évvel ezelőtt találkoztam Olt Tamással, amikor a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetőjeként a társulatról, színházi terveiről, látásmódjáról beszélgettünk. Rögtön feltűnt, hogy elég hasonlóan gondolkodunk a színházról. Ekkor fogalmazódott meg bennünk egy közös terv a Meggyeskert rendezésére vonatkozóan. Aztán eltelt néhány év, Tamás pedig átvette a Karinthy Színház vezetését. A Karinthy Színházzal közös munkám az előző évadban kezdődött az Ördögi kozmetikával. Több száz szakmai könyv ellenére a színház még mindig egy nagyon szubjektív műfaj, de úgy érzem, Tamással azonos irányba tartunk: hasonló a véleményünk a mai színház definíciójáról, a mai színházi nyelvről, a színházi etikáról és esztétikáról, miközben mindketten nagyon fontosnak tartjuk a hagyományok megőrzését.
Mikor kérte fel Olt Tamás igazgató a művészeti vezetői szerep betöltésére?
I. B.: Ez a kérdés igazából nem ért derült égből villámcsapásként. Egy-egy ilyen felkérés úgy történik, hogy eszmecserék alkalmával felmerülnek kérdések, vélemények, víziók, aztán jelen esetben a közös nevező, ami köztünk mindig is megvolt, végül oda vezetett, hogy a jövő évadtól én töltöm be a Karinthy Színház művészeti vezetői posztját.
Milyen gondolatai voltak a felkérés kapcsán, és milyen tervei, elvárásai vannak a jövő évadra mind a színház, mind pedig az újonnan bejelentett társulat tekintetében?
I. B.: Ez egy új kihívás számomra egy olyan helyen, olyan emberekkel, akikkel kapcsolatban csak jó tapasztalataim vannak. A Karinthy Színház alapító tagjai közül néhányan ott voltak akkor, amikor Kaposváron 2020. március 15-én éjszaka, a koronavírusjárvány kitörésekor – hogy megőrizzük az előadást – üres nézőtér előtt csak magunknak eljátszottuk a Meggyeskertet. Remélem, hogy hasonló nagy dolgokat tudunk megvalósítani a színház teljes társulatával. Például hogy cinkosaim lesznek akár egy éjszakai összpróbában is, ha valami meghatározó ügyről kell beszélnünk, átélve együtt egy-egy téma fontosságát. És persze azt várom tőlük, hogy nagyszerű színészek legyenek (nevet).
A színház évadzáró ülésén elhangzott, hogy az idei évadban is sikerült megőrizni a ,,Karinthyságot”, miközben friss energiákkal, egy mai színházi nyelvet képviselve újult meg a teátrum. Hogyan képzeli el ezeket az újításokat a közelgő évadban, például a szeptember 1-jén bemutatásra kerülő Hamlet kapcsán?
I. B.: Én a színházban mindig azt keresem, hogyan tudunk ma beszélni egy adott problémáról. Hiszen a téma nem, de a hozzá való viszonyunk az idő múlásával változik. Mindeközben az adott ország, sőt az egész világ kultúrájára kell támaszkodnunk. Semmiképp nem fordulhat elő, hogy egyszer csak kihúzzuk, ami megtörtént. Számomra a Hamlet arról szól, hogyan vezethet egy ember személyes tragédiájához, ha nem kap elég szeretetet, és az ő tragédiája hogyan vezethet az egész világ tragédiájához. Hagyományőrzésnek gondolom, hogy nekem a legfontosabb a színpadon mindig a színész: az ő szervezete, idegrendszere, gondolkodása, amit kivisz a színpadra, és amit általa kinagyítva láthatunk. Az újítás pedig nem más, mint amit korábban is mondtam: hogyan beszélünk most az adott témáról. Ezt egyfajta időnélküliségben, egy időn kívüli dimenzióban képzelem el, egy-egy színész több szerepbe is belebújik. Tudom, hogy többen rendeztek már így a Hamletet, készült belőle még monodráma is, de ebben a színházban, ezekkel a színészekkel és nézőkkel most először gondolkodunk közösen erről a témáról.
Hol és mikor kezdődött kapcsolata a Karinthy Színházzal, illetve Olt Tamás igazgatóval? Mi jellemzi szakmai kapcsolatukat?
I. B.: Körülbelül 4 évvel ezelőtt találkoztam Olt Tamással, amikor a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetőjeként a társulatról, színházi terveiről, látásmódjáról beszélgettünk. Rögtön feltűnt, hogy elég hasonlóan gondolkodunk a színházról. Ekkor fogalmazódott meg bennünk egy közös terv a Meggyeskert rendezésére vonatkozóan. Aztán eltelt néhány év, Tamás pedig átvette a Karinthy Színház vezetését. A Karinthy Színházzal közös munkám az előző évadban kezdődött az Ördögi kozmetikával. Több száz szakmai könyv ellenére a színház még mindig egy nagyon szubjektív műfaj, de úgy érzem, Tamással azonos irányba tartunk: hasonló a véleményünk a mai színház definíciójáról, a mai színházi nyelvről, a színházi etikáról és esztétikáról, miközben mindketten nagyon fontosnak tartjuk a hagyományok megőrzését.
Mikor kérte fel Olt Tamás igazgató a művészeti vezetői szerep betöltésére?
I. B.: Ez a kérdés igazából nem ért derült égből villámcsapásként. Egy-egy ilyen felkérés úgy történik, hogy eszmecserék alkalmával felmerülnek kérdések, vélemények, víziók, aztán jelen esetben a közös nevező, ami köztünk mindig is megvolt, végül oda vezetett, hogy a jövő évadtól én töltöm be a Karinthy Színház művészeti vezetői posztját.
Milyen gondolatai voltak a felkérés kapcsán, és milyen tervei, elvárásai vannak a jövő évadra mind a színház, mind pedig az újonnan bejelentett társulat tekintetében?
I. B.: Ez egy új kihívás számomra egy olyan helyen, olyan emberekkel, akikkel kapcsolatban csak jó tapasztalataim vannak. A Karinthy Színház alapító tagjai közül néhányan ott voltak akkor, amikor Kaposváron 2020. március 15-én éjszaka, a koronavírusjárvány kitörésekor – hogy megőrizzük az előadást – üres nézőtér előtt csak magunknak eljátszottuk a Meggyeskertet. Remélem, hogy hasonló nagy dolgokat tudunk megvalósítani a színház teljes társulatával. Például hogy cinkosaim lesznek akár egy éjszakai összpróbában is, ha valami meghatározó ügyről kell beszélnünk, átélve együtt egy-egy téma fontosságát. És persze azt várom tőlük, hogy nagyszerű színészek legyenek (nevet).
A színház évadzáró ülésén elhangzott, hogy az idei évadban is sikerült megőrizni a ,,Karinthyságot”, miközben friss energiákkal, egy mai színházi nyelvet képviselve újult meg a teátrum. Hogyan képzeli el ezeket az újításokat a közelgő évadban, például a szeptember 1-jén bemutatásra kerülő Hamlet kapcsán?
I. B.: Én a színházban mindig azt keresem, hogyan tudunk ma beszélni egy adott problémáról. Hiszen a téma nem, de a hozzá való viszonyunk az idő múlásával változik. Mindeközben az adott ország, sőt az egész világ kultúrájára kell támaszkodnunk. Semmiképp nem fordulhat elő, hogy egyszer csak kihúzzuk, ami megtörtént. Számomra a Hamlet arról szól, hogyan vezethet egy ember személyes tragédiájához, ha nem kap elég szeretetet, és az ő tragédiája hogyan vezethet az egész világ tragédiájához. Hagyományőrzésnek gondolom, hogy nekem a legfontosabb a színpadon mindig a színész: az ő szervezete, idegrendszere, gondolkodása, amit kivisz a színpadra, és amit általa kinagyítva láthatunk. Az újítás pedig nem más, mint amit korábban is mondtam: hogyan beszélünk most az adott témáról. Ezt egyfajta időnélküliségben, egy időn kívüli dimenzióban képzelem el, egy-egy színész több szerepbe is belebújik. Tudom, hogy többen rendeztek már így a Hamletet, készült belőle még monodráma is, de ebben a színházban, ezekkel a színészekkel és nézőkkel most először gondolkodunk közösen erről a témáról.