2023. augusztus 12. /
A Kisvárdai Várszínház 2023 augusztusában mutatja be Molnár Ferenc A vörös malom című drámájának zenés változatát, Kocsák Tibor zenéjével és Miklós Tibor dalszövegeivel. A Kisvárdai Várszínház bemutatóját a Doktorock Színtársulat közreműködésével
augusztus 18-19-20-án láthatja a közönség a Várszínházi Esték keretében. Az előadásról a darab rendezőjét, Nagy Lóránt színművész-rendezőt kérdeztük.
Kisvárdán nevelkedett, ennek ellenére régen dolgozott szülővárosában. Hogyan jött a felkérés?
N. L.: Itt ismerkedtem meg először a színházzal, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja (mai nevén: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja – a szerk.) során, és itt kerített először hatalmába maga a színházcsinálás is. A város színtársulatát, a Doktorockot, mely tagjává fogadott, évekkel később, éveken keresztül művészeti vezetőként, rendezőként igazgattam. Gyönyörű bemutatóink voltak, igazi városi miszszióval. Sajnos egy idő után nem tudtam összeegyeztetni a színházi elfoglaltságaimmal, így egy másik időszaknak kellett következnie.
Jött a Színház- és Filmművészeti Egyetem, hazai társulatok, hazai és külföldi főszerepek.
N. L.: Igen, és időközben megszereztem második diplomámat a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudományi szakán; s pillanatnyilag a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa vagyok, melynek keretében egy tanulmányt, ha úgy tetszik, könyvet írok a zenés színház jövőben betöltendő szerepéről. Szeptembertől pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színházrendező szakán kezdem meg tanulmányaimat.
Sokan megelégednének egy színművész diplomával.
N. L.: Valóban, de én fontosnak tartom, hogy minél többet tudjak arról, amit hivatásomul választottam. A színpadon sokkal élénkebben tapasztalom meg az életet, s ezt mára már nem pusztán érezni akarom, hanem megérteni, hogy komolyabb elemző, alkotó folyamatokat is végigvezethessek magamban, s azt követően egy társulattal egy színházban. Nem elég tudni, ismerni a világot, amelyben élünk, ha valaki emberek elé áll, véleményem szerint tudatában kell lennie, hogy mit közvetít, s milyen hatások, érzetek felé tereli a nézőt. Manapság túl sokan prédikálnak megoldás nélkül. Én mást szeretnék.
Ezek szerint, ha valaki megnézi Kisvárdán A vörös malmot, akkor….
N. L.: …akkor egy elgondolkodtató, de szórakoztató estét fog átélni. Ennek a produkciónak az előképe a 2002-ben általam rendezett előadás. Akkor vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, s a társulaton belül is egy olyan szimbiózis uralkodott, hogy tudatosan vagy tudattalanul egy nagyon találó koncepcióba tenyereltünk bele. Erre a nyárra újra ezt a koncepciót rántjuk össze. Egyszeri örömjáték ugyanannak a szereposztásnak, csak 20 évvel később. Leporolva, picit pocakkal s több ősz hajszállal, de annál nagyobb lelkesedéssel és örömmel. S mi lenne más a színház lényege, mint az öröm. Csodás három előadást tartunk, s nemcsak mi, hanem a város is nagyon várja már.
augusztus 18-19-20-án láthatja a közönség a Várszínházi Esték keretében. Az előadásról a darab rendezőjét, Nagy Lóránt színművész-rendezőt kérdeztük.Kisvárdán nevelkedett, ennek ellenére régen dolgozott szülővárosában. Hogyan jött a felkérés?
N. L.: Itt ismerkedtem meg először a színházzal, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja (mai nevén: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja – a szerk.) során, és itt kerített először hatalmába maga a színházcsinálás is. A város színtársulatát, a Doktorockot, mely tagjává fogadott, évekkel később, éveken keresztül művészeti vezetőként, rendezőként igazgattam. Gyönyörű bemutatóink voltak, igazi városi miszszióval. Sajnos egy idő után nem tudtam összeegyeztetni a színházi elfoglaltságaimmal, így egy másik időszaknak kellett következnie.
Jött a Színház- és Filmművészeti Egyetem, hazai társulatok, hazai és külföldi főszerepek.
N. L.: Igen, és időközben megszereztem második diplomámat a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudományi szakán; s pillanatnyilag a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa vagyok, melynek keretében egy tanulmányt, ha úgy tetszik, könyvet írok a zenés színház jövőben betöltendő szerepéről. Szeptembertől pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színházrendező szakán kezdem meg tanulmányaimat.
Sokan megelégednének egy színművész diplomával.
N. L.: Valóban, de én fontosnak tartom, hogy minél többet tudjak arról, amit hivatásomul választottam. A színpadon sokkal élénkebben tapasztalom meg az életet, s ezt mára már nem pusztán érezni akarom, hanem megérteni, hogy komolyabb elemző, alkotó folyamatokat is végigvezethessek magamban, s azt követően egy társulattal egy színházban. Nem elég tudni, ismerni a világot, amelyben élünk, ha valaki emberek elé áll, véleményem szerint tudatában kell lennie, hogy mit közvetít, s milyen hatások, érzetek felé tereli a nézőt. Manapság túl sokan prédikálnak megoldás nélkül. Én mást szeretnék.
Ezek szerint, ha valaki megnézi Kisvárdán A vörös malmot, akkor….
N. L.: …akkor egy elgondolkodtató, de szórakoztató estét fog átélni. Ennek a produkciónak az előképe a 2002-ben általam rendezett előadás. Akkor vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, s a társulaton belül is egy olyan szimbiózis uralkodott, hogy tudatosan vagy tudattalanul egy nagyon találó koncepcióba tenyereltünk bele. Erre a nyárra újra ezt a koncepciót rántjuk össze. Egyszeri örömjáték ugyanannak a szereposztásnak, csak 20 évvel később. Leporolva, picit pocakkal s több ősz hajszállal, de annál nagyobb lelkesedéssel és örömmel. S mi lenne más a színház lényege, mint az öröm. Csodás három előadást tartunk, s nemcsak mi, hanem a város is nagyon várja már.