2023. október 13. /
Ősszel is érdemes ellátogatni az Ybl-palotába: a Magyar Állami Operaház Verdi Nabuccójával, a Seregi-féle Spartacusszal és Michael Messerer Don Quijotéjával is várja a közönséget. Ezek az opera- és balettslágerek sosem okoznak csalódást!
Giuseppe Verdi huszonhét esztendősen elhatározta, hogy soha többé nem ír operát. Szakmai és magánéleti mélyponton volt: A pünkösdi királyság című vígoperája megbukott, közben eltemette két kisgyermekét, végül feleségét is. Csak ügynöke rábeszélésére olvasta el Temistocle Solera librettóját, a Nabuccót. Az opera elkészült, 1842 tavaszán pedig már egész Milánó a „Va, pensiero…” kezdetű Szabadságkórust dúdolta.
A bibliai történetet Kesselyák Gergely rendezése kiemeli annak eredeti korából, és kozmikusabb térbe és időbe helyezi. A rendező- karmester így nyilatkozik: „A Nabucco leginkább a hitről szól, de nemcsak az istenhitről, hanem az egymásba vetett hitről is. Ha energiáinkat nem arra pazaroljuk, hogy egymással harcoljunk, és az Istennel küzdjünk, akkor rájövünk, hogy csodákra vagyunk képesek. »Istent imádva királyok királya leszel « – ez az opera utolsó és egyben legfontosabb mondata.”
Az október 7. és 21. között hét alkalommal látható előadás főbb szerepeit Kálmándy Mihály (Nabucco), Horváth István (Izmael), Gál Erika (Fenéna) és az Abigél szerepében az Operaházban most debütáló Sümegi Eszter éneklik. Az Opera zenekarát és énekkarát Dénes István vezényli.
[kep3]
A Magyar Nemzeti Balett októberben két repertoárelőadást is műsoron tart. Ezek közül a Don Quijotét a legendás koreográfus, Marius Petipa 1869-ben mutatta be a moszkvai Bolsoj Színházban. Ismerve a közönség ízlését, az előadásba számos vígjátéki elemet illesztett, illetve hangsúlyt fektetett a karaktertáncokra. Alekszandr Gorszkij 1900-ban saját változatot koreografált a Bolsojnak, amely sokkal realisztikusabb volt a korábbi verziónál. Erősen hatott rá ugyanis a Moszkvai Művész Színház és Konsztantyin Sztanyiszlavszkij munkamódszere és színészvezetése A lovagregényeket lelkes gyönyörködéssel olvasó Don Quijote szükségesnek látja, hogy saját dicsőségére és a közjó érdekében beálljon kalandokat kereső kóbor lovagnak. A balett nemcsak a lovag legfontosabb kalandjait idézi fel, de egy humoros szerelmi történetet is elmesél, amely Don Quijote közbelépése révén végül boldog véget ér. A Don Quijote volt Petipa és a zeneszerző Ludwig Minkus együttműködésének első darabja, amelyet aztán még számos közös balett követett. A Magyar Nemzeti Balett produkcióját a világhírű orosz koreográfus, Michael Messerer készítette, aki a Bolsoj a nagy elődöket ötvöző, klasszikus produkcióját frissítette fel, néhány bravúros karaktertáncot Kaszjan Golejzovszkij 1940-es felújításából is átemelve. A népszerű előadás október 4. és 10. között hat alkalommal lesz látható.
Ezt követően október 14. és 22. között a balettegyüttes nyolc alkalommal tűzi műsorára Seregi László első igazi nagybalettjét, a Spartacust. A Római Birodalom leghíresebb rabszolgafelkelését feldolgozó történet egy csapásra mérföldkő lett a magyar táncéletben. Generációk sora élvezte 1968 óta a történelmi témájú koreográfiát, amelynek igazi mondanivalója nem a forradalom, hanem az emberi érzelmek, döntések az elnyomás ideje alatt. „A téma örök, amíg embereket nyúznak, ölnek, igazságtalanul bántanak, és vannak, akik kitörni vágynak” – foglalta össze Seregi a Hacsaturján zenéjére készült koreográfiát máig érvényessé tevő problémát. A darab közel az operaházi felújítás okozta öt év szünet után foglalja vissza méltó helyét a repertoárban. Mindkét táncprodukciót a nemzetközileg elismert amerikai balettkarmester, Paul Connelly dirigálja. A részletes szereposztást a társulat lapzárta után hozza nyilvánosságra.
Giuseppe Verdi huszonhét esztendősen elhatározta, hogy soha többé nem ír operát. Szakmai és magánéleti mélyponton volt: A pünkösdi királyság című vígoperája megbukott, közben eltemette két kisgyermekét, végül feleségét is. Csak ügynöke rábeszélésére olvasta el Temistocle Solera librettóját, a Nabuccót. Az opera elkészült, 1842 tavaszán pedig már egész Milánó a „Va, pensiero…” kezdetű Szabadságkórust dúdolta.
A bibliai történetet Kesselyák Gergely rendezése kiemeli annak eredeti korából, és kozmikusabb térbe és időbe helyezi. A rendező- karmester így nyilatkozik: „A Nabucco leginkább a hitről szól, de nemcsak az istenhitről, hanem az egymásba vetett hitről is. Ha energiáinkat nem arra pazaroljuk, hogy egymással harcoljunk, és az Istennel küzdjünk, akkor rájövünk, hogy csodákra vagyunk képesek. »Istent imádva királyok királya leszel « – ez az opera utolsó és egyben legfontosabb mondata.”
Az október 7. és 21. között hét alkalommal látható előadás főbb szerepeit Kálmándy Mihály (Nabucco), Horváth István (Izmael), Gál Erika (Fenéna) és az Abigél szerepében az Operaházban most debütáló Sümegi Eszter éneklik. Az Opera zenekarát és énekkarát Dénes István vezényli.
[kep3]
A Magyar Nemzeti Balett októberben két repertoárelőadást is műsoron tart. Ezek közül a Don Quijotét a legendás koreográfus, Marius Petipa 1869-ben mutatta be a moszkvai Bolsoj Színházban. Ismerve a közönség ízlését, az előadásba számos vígjátéki elemet illesztett, illetve hangsúlyt fektetett a karaktertáncokra. Alekszandr Gorszkij 1900-ban saját változatot koreografált a Bolsojnak, amely sokkal realisztikusabb volt a korábbi verziónál. Erősen hatott rá ugyanis a Moszkvai Művész Színház és Konsztantyin Sztanyiszlavszkij munkamódszere és színészvezetése A lovagregényeket lelkes gyönyörködéssel olvasó Don Quijote szükségesnek látja, hogy saját dicsőségére és a közjó érdekében beálljon kalandokat kereső kóbor lovagnak. A balett nemcsak a lovag legfontosabb kalandjait idézi fel, de egy humoros szerelmi történetet is elmesél, amely Don Quijote közbelépése révén végül boldog véget ér. A Don Quijote volt Petipa és a zeneszerző Ludwig Minkus együttműködésének első darabja, amelyet aztán még számos közös balett követett. A Magyar Nemzeti Balett produkcióját a világhírű orosz koreográfus, Michael Messerer készítette, aki a Bolsoj a nagy elődöket ötvöző, klasszikus produkcióját frissítette fel, néhány bravúros karaktertáncot Kaszjan Golejzovszkij 1940-es felújításából is átemelve. A népszerű előadás október 4. és 10. között hat alkalommal lesz látható.
Ezt követően október 14. és 22. között a balettegyüttes nyolc alkalommal tűzi műsorára Seregi László első igazi nagybalettjét, a Spartacust. A Római Birodalom leghíresebb rabszolgafelkelését feldolgozó történet egy csapásra mérföldkő lett a magyar táncéletben. Generációk sora élvezte 1968 óta a történelmi témájú koreográfiát, amelynek igazi mondanivalója nem a forradalom, hanem az emberi érzelmek, döntések az elnyomás ideje alatt. „A téma örök, amíg embereket nyúznak, ölnek, igazságtalanul bántanak, és vannak, akik kitörni vágynak” – foglalta össze Seregi a Hacsaturján zenéjére készült koreográfiát máig érvényessé tevő problémát. A darab közel az operaházi felújítás okozta öt év szünet után foglalja vissza méltó helyét a repertoárban. Mindkét táncprodukciót a nemzetközileg elismert amerikai balettkarmester, Paul Connelly dirigálja. A részletes szereposztást a társulat lapzárta után hozza nyilvánosságra.