2023. október 14. / Ungvári Judit
Éppen egy évtizede segíti a Magyar Nemzeti Táncegyüttes munkáját művészeti tanácsadóként Török Jolán. A Harangozó Gyula- és Bánffy Miklós-díjas táncművészt, táncpedagógust, színházigazgatót arról kérdeztük, hogyan segíti az együttest, és mit tart kiemelkedőnek az elmúlt időszakból.
T. J.: Azt gondolom, hogy így nehéz lenne bármit kiemelni. Az biztos, hogy az én korábbi tapasztalataim alapján jól tudom figyelni, úgymond, a „piacot”, és ennek köszönhetően össze tudjuk egyeztetni az alkotók elképzeléseit a közönség igényével. Hál’ istennek ez az elmúlt időszakban nagyon jól sikerült, hiszen csodálatos bemutatói voltak a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek, és nemcsak Budapesten, hanem például a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Nagyszabású művek születtek. Elmondhatom, hogy ez a Nemzeti Színházzal közös produkciókra is igaz. Az is fantasztikus eredménye a munkánknak, hogy most, a 2023/24-es színházi évadban a Müpa az évad együttesének választotta a Magyar Nemzeti Táncegyüttest, ami rendkívüli elismerés, hiszen az intézmény műsorai, programjai hosszú évek óta igen magas színvonalon valósulnak meg minden korosztály számára. Ez azonban számunkra nemcsak a rangot jelenti, hanem azt a nagyszerű lehetőséget is, hogy ebben a színházi évadban három új produkciót valósíthat meg az együttes a Müpában. Úgy gondolom, ez egy igazi fénypontja az együttes életének, és annak a hatalmas munkának is jól látható eredménye, amit az együttes művészeti igazgatója, Zsuráfszky Zoltán és alkotótársa, Zs. Vincze Zsuzsa szakmai vezető valósított meg.
Milyen programot terveznek a Müpába?
T. J.: Hamarosan jön is az első premier, hiszen október közepén mutatjuk be a Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényének ihletésére készült Végvárak, vitézek című táncszínjátékot. Zs. Vincze Zsuzsa a dramaturgja, és Zsuráfszky Zoltán rendezésében látható majd. Zsuzsa ugyanakkor nemcsak a forgatókönyvet jegyzi, hanem társalkotóként koreográfus is, aminek én nagyon örülök, mert sajnálatos módon kevés női alkotónk van. Arról nem is beszélve, hogy milyen kimagasló minőségben dolgozik. Izgalmas produkció lesz, fordulatos és tanulságokkal teli, múltat idéző, de a mának szóló, Eredics Benjamin és Rossa László kitűnő zenéjére.
Művészeti tanácsadóként milyen koncepciót igyekezett megvalósítani, történtek-e lényeges változások az elmúlt időszakban?
T. J.: Az együttes már korábban is három korosztályra koncentrált, a gyermek, az ifjúsági és a felnőtt előadásokra. Ezen a stratégián nem is érdemes változtatni, mert folytonosságot jelent, és benne van annak a művészeti nevelésnek a lehetősége, amelyet jómagam nagyon fontosnak tartok, az együttes vezetőivel együtt. A néptánc hagyományának továbbéltetése és annak színpadi feldolgozása a mai időknek megfelelően szintén egy biztos pillér, és éppen olyan jelentőségű, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Szerencsére az alkotóknak megvan a saját egyedi jellegzetességük abban, ahogyan színpadra ültetik a hagyományos anyagot, hiszen másképpen alkotnak, mint a néptáncegyüttesek vezetői, Zsuráfszkyék egyedi stílusjegyei kellő változatosságot teremtenek ebben a műfajban. A tánc szerencsére összetett művészeti ág, a mozgás mellett ott a zene, a sok szép, eredeti kosztüm, rengeteg lehetőség van benne, és nagyon változatos tematikát lehet közvetíteni a tánc segítségével.
Hogy érzi, mi az a szellemi érték, amivel hozzá tudott járulni a táncegyüttes munkájához?
T. J.: Talán az a sok-sok évtizedes tapasztalat, amit megélhettem, nagyon sokat segít abban, hogy beszélgetéseink során inspirálni tudjam az alkotóinkat. 15 évig voltam profi táncos, amit szerintem éppen jókor hagytam abba, aztán jött egy nagyszerű időszak, a Magyar Táncművészek Szövetségének, a Táncpedagógusok Országos Szövetségének vezetői pozíciója, és még számtalan más esemény a szakmai életemben. Elsősorban azt gondolom nagyon nagy eredménynek, hogy a Nemzeti Táncszínház alapító igazgatójaként sikerült a táncművészetnek egy saját otthont teremteni. A másik fontos tényező, hogy a tánc jelen lehetett, illetve jelen van most is a Müpában, ahol egy sokkal nagyobb színpadon, korszerű technikával dolgozhatnak az alkotók. Felvállaltam és követem mindmáig azt a stratégiát is, hogy a felnőtt darabok mellett szülessen minden társulat repertoárjában gyermek és ifjúsági előadás is, amivel felnevelhetjük a jövő közönségét. A cél: „művészeti nevelés művészettel!” – ezt a következetes nevelést igyekszem erősíteni.
T. J.: Azt gondolom, hogy így nehéz lenne bármit kiemelni. Az biztos, hogy az én korábbi tapasztalataim alapján jól tudom figyelni, úgymond, a „piacot”, és ennek köszönhetően össze tudjuk egyeztetni az alkotók elképzeléseit a közönség igényével. Hál’ istennek ez az elmúlt időszakban nagyon jól sikerült, hiszen csodálatos bemutatói voltak a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek, és nemcsak Budapesten, hanem például a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Nagyszabású művek születtek. Elmondhatom, hogy ez a Nemzeti Színházzal közös produkciókra is igaz. Az is fantasztikus eredménye a munkánknak, hogy most, a 2023/24-es színházi évadban a Müpa az évad együttesének választotta a Magyar Nemzeti Táncegyüttest, ami rendkívüli elismerés, hiszen az intézmény műsorai, programjai hosszú évek óta igen magas színvonalon valósulnak meg minden korosztály számára. Ez azonban számunkra nemcsak a rangot jelenti, hanem azt a nagyszerű lehetőséget is, hogy ebben a színházi évadban három új produkciót valósíthat meg az együttes a Müpában. Úgy gondolom, ez egy igazi fénypontja az együttes életének, és annak a hatalmas munkának is jól látható eredménye, amit az együttes művészeti igazgatója, Zsuráfszky Zoltán és alkotótársa, Zs. Vincze Zsuzsa szakmai vezető valósított meg.Milyen programot terveznek a Müpába?
T. J.: Hamarosan jön is az első premier, hiszen október közepén mutatjuk be a Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényének ihletésére készült Végvárak, vitézek című táncszínjátékot. Zs. Vincze Zsuzsa a dramaturgja, és Zsuráfszky Zoltán rendezésében látható majd. Zsuzsa ugyanakkor nemcsak a forgatókönyvet jegyzi, hanem társalkotóként koreográfus is, aminek én nagyon örülök, mert sajnálatos módon kevés női alkotónk van. Arról nem is beszélve, hogy milyen kimagasló minőségben dolgozik. Izgalmas produkció lesz, fordulatos és tanulságokkal teli, múltat idéző, de a mának szóló, Eredics Benjamin és Rossa László kitűnő zenéjére.
Művészeti tanácsadóként milyen koncepciót igyekezett megvalósítani, történtek-e lényeges változások az elmúlt időszakban?
T. J.: Az együttes már korábban is három korosztályra koncentrált, a gyermek, az ifjúsági és a felnőtt előadásokra. Ezen a stratégián nem is érdemes változtatni, mert folytonosságot jelent, és benne van annak a művészeti nevelésnek a lehetősége, amelyet jómagam nagyon fontosnak tartok, az együttes vezetőivel együtt. A néptánc hagyományának továbbéltetése és annak színpadi feldolgozása a mai időknek megfelelően szintén egy biztos pillér, és éppen olyan jelentőségű, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Szerencsére az alkotóknak megvan a saját egyedi jellegzetességük abban, ahogyan színpadra ültetik a hagyományos anyagot, hiszen másképpen alkotnak, mint a néptáncegyüttesek vezetői, Zsuráfszkyék egyedi stílusjegyei kellő változatosságot teremtenek ebben a műfajban. A tánc szerencsére összetett művészeti ág, a mozgás mellett ott a zene, a sok szép, eredeti kosztüm, rengeteg lehetőség van benne, és nagyon változatos tematikát lehet közvetíteni a tánc segítségével.
Hogy érzi, mi az a szellemi érték, amivel hozzá tudott járulni a táncegyüttes munkájához?
T. J.: Talán az a sok-sok évtizedes tapasztalat, amit megélhettem, nagyon sokat segít abban, hogy beszélgetéseink során inspirálni tudjam az alkotóinkat. 15 évig voltam profi táncos, amit szerintem éppen jókor hagytam abba, aztán jött egy nagyszerű időszak, a Magyar Táncművészek Szövetségének, a Táncpedagógusok Országos Szövetségének vezetői pozíciója, és még számtalan más esemény a szakmai életemben. Elsősorban azt gondolom nagyon nagy eredménynek, hogy a Nemzeti Táncszínház alapító igazgatójaként sikerült a táncművészetnek egy saját otthont teremteni. A másik fontos tényező, hogy a tánc jelen lehetett, illetve jelen van most is a Müpában, ahol egy sokkal nagyobb színpadon, korszerű technikával dolgozhatnak az alkotók. Felvállaltam és követem mindmáig azt a stratégiát is, hogy a felnőtt darabok mellett szülessen minden társulat repertoárjában gyermek és ifjúsági előadás is, amivel felnevelhetjük a jövő közönségét. A cél: „művészeti nevelés művészettel!” – ezt a következetes nevelést igyekszem erősíteni.