2023. november 06. /
A Budapesti Operettszínház november 17-én, 18-án és 19-én bemutatja Pejtsik Péter – Orbán János Dénes Az Orfeum mágusa című nagyoperettjét. Homonnay Zsolttal beszélgettünk, aki a darab főszereplőjeként, Somossy Károlyként lesz látható.
Javában zajlanak a novemberi premier próbái. Melyek voltak az első gondolatok, amik eszedbe jutottak a darab kapcsán?
H. Zs.: Mások mellett az, hogy milyen érdekes: Somossy Károly életét eddig nem ismertük igazán. Pedig az Európa-hírű Somossy Orfeum itt, a Nagymező utcában, ebben az épületben működött majd’ száz esztendővel ezelőtt. Úgy alakult, hogy más, hasonlón híres, külföldi mulatókról többet tudunk, élénkebben élnek bennünk. Somossy hasonló kaliberű személyiség volt, mint nemzetközi pályatársai: egy fantasztáról beszélünk, aki megvalósította legképtelenebbnek tűnő álmait. Példamutató, hogy mindazt, amit magában hordozott gyermekkora óta, a saját korának lehetőségeit felhasználva valóra váltotta.
Említetted Somossy korát: vajon mivel foglalkozna manapság?
H. Zs.: Szerintem egyértelműen producer lenne. Olyan projekteket hozna létre, amilyeneket addig sohasem láttunk. Minden, napjainkban látható újdonságra nyitott lenne, és megújítaná a különböző műfajokat, amelyekkel éppen foglalkozna. Hadd hozzak egy példát: generációról generációra járunk cirkuszba, de a Cirque du Soleil megjelenése óta más dimenziót kapott maga a műfaj, mert gyökeresen felforgatták a cirkusz világát, és ámulatba ejtették a közönséget és a szakmát egyaránt. Korábban álmodni sem mertünk arról, hogy elénk tárulhat a cirkuszművészet úgy, mint ahogyan a montreali társulat műveli. Somossy is hasonlóképpen gondolkodna, ha élne. Szárnyalna a legújabb technikai és informatikai lehetőségektől, majdhogynem Jules Verneként létezne, aki megálmodta Nemo kapitány alakját és a fantasztikus Nautilus tengeralattjárót. Vagy hogy egy másik, időben hozzánk közelebb álló személyiséget hozzak példának: valószínűleg ő lenne a magyar Steve Jobs.
Hol tart most a próbafolyamat?
H. Zs.: A darab folyamatosan alakul, ami áldott alkotói állapot és összetett feladat mindannyiunk számára, hiszen élő szerzőkkel dolgozhatunk. Másrészt Az Orfeum mágusa ősbemutató lesz, vagyis mi játsszuk először az operett szerepeit a színpadon. Mindez jókora szabadságot ad számunkra, viszont úgy érzem, hogy a felelősségünk is nagyobb, hiszen nincsenek előttünk a korábbi színész generációk tapasztalatai és felismerései egy-egy szerepalak megformálása kapcsán.
Ezzel együtt nem is nehezedik rátok teherként a nagy elődök játékstílusa...
H. Zs.: Valóban, nem kell azzal foglalkoznunk, hogy lehántsuk az előttünk járt legendás művészek hangsúlyait, gesztusait, poénjait a karakterekről. Egyébként is azt vallom, hogy sosem reprodukáljuk, hanem mindig újrateremtjük a szerepeinket, bárki is játszotta korábban. Az ikonikus operettek esetében talán már nem is igazán tudjuk felfejteni, hogy néhány kiszólást vajon a szerző írt bele a darabba, vagy éppen Feleki Kamill, Rátonyi Róbert, Latabár Kálmán tett hozzá az előadáshoz a hosszú évek alatt. A társulatunk hasonló helyzetben találta magát, mint ők egykor, amikor először vették a kezükbe azóta híressé vált szerepüket. Most nekünk kell egy új librettót saját magunk alkatára és habitusára formálnunk.
Mi a véleményed az előadás zenei anyagáról?
H. Zs.: Nagyon szeretem Pejtsik Péter zenéjét. Sokszor dolgoztunk együtt, jól ismerjük egymást, és közel áll hozzám az ő nyitott és végtelenül kreatív zeneszerzői attitűdje. Azt gondolom, hogy képes zeneileg összefogni Somossy Károly hallatlanul gazdag, regényes életét és a Somossy Orfeum mítoszát: a lehető legjobb választás volt a Budapesti Operettszínház részéről, hogy Pejtsik Pétert kérte fel az új nagyoperett megkomponálására.
(X)
Javában zajlanak a novemberi premier próbái. Melyek voltak az első gondolatok, amik eszedbe jutottak a darab kapcsán?
H. Zs.: Mások mellett az, hogy milyen érdekes: Somossy Károly életét eddig nem ismertük igazán. Pedig az Európa-hírű Somossy Orfeum itt, a Nagymező utcában, ebben az épületben működött majd’ száz esztendővel ezelőtt. Úgy alakult, hogy más, hasonlón híres, külföldi mulatókról többet tudunk, élénkebben élnek bennünk. Somossy hasonló kaliberű személyiség volt, mint nemzetközi pályatársai: egy fantasztáról beszélünk, aki megvalósította legképtelenebbnek tűnő álmait. Példamutató, hogy mindazt, amit magában hordozott gyermekkora óta, a saját korának lehetőségeit felhasználva valóra váltotta.
Említetted Somossy korát: vajon mivel foglalkozna manapság?
H. Zs.: Szerintem egyértelműen producer lenne. Olyan projekteket hozna létre, amilyeneket addig sohasem láttunk. Minden, napjainkban látható újdonságra nyitott lenne, és megújítaná a különböző műfajokat, amelyekkel éppen foglalkozna. Hadd hozzak egy példát: generációról generációra járunk cirkuszba, de a Cirque du Soleil megjelenése óta más dimenziót kapott maga a műfaj, mert gyökeresen felforgatták a cirkusz világát, és ámulatba ejtették a közönséget és a szakmát egyaránt. Korábban álmodni sem mertünk arról, hogy elénk tárulhat a cirkuszművészet úgy, mint ahogyan a montreali társulat műveli. Somossy is hasonlóképpen gondolkodna, ha élne. Szárnyalna a legújabb technikai és informatikai lehetőségektől, majdhogynem Jules Verneként létezne, aki megálmodta Nemo kapitány alakját és a fantasztikus Nautilus tengeralattjárót. Vagy hogy egy másik, időben hozzánk közelebb álló személyiséget hozzak példának: valószínűleg ő lenne a magyar Steve Jobs.
Hol tart most a próbafolyamat?
H. Zs.: A darab folyamatosan alakul, ami áldott alkotói állapot és összetett feladat mindannyiunk számára, hiszen élő szerzőkkel dolgozhatunk. Másrészt Az Orfeum mágusa ősbemutató lesz, vagyis mi játsszuk először az operett szerepeit a színpadon. Mindez jókora szabadságot ad számunkra, viszont úgy érzem, hogy a felelősségünk is nagyobb, hiszen nincsenek előttünk a korábbi színész generációk tapasztalatai és felismerései egy-egy szerepalak megformálása kapcsán.
Ezzel együtt nem is nehezedik rátok teherként a nagy elődök játékstílusa...
H. Zs.: Valóban, nem kell azzal foglalkoznunk, hogy lehántsuk az előttünk járt legendás művészek hangsúlyait, gesztusait, poénjait a karakterekről. Egyébként is azt vallom, hogy sosem reprodukáljuk, hanem mindig újrateremtjük a szerepeinket, bárki is játszotta korábban. Az ikonikus operettek esetében talán már nem is igazán tudjuk felfejteni, hogy néhány kiszólást vajon a szerző írt bele a darabba, vagy éppen Feleki Kamill, Rátonyi Róbert, Latabár Kálmán tett hozzá az előadáshoz a hosszú évek alatt. A társulatunk hasonló helyzetben találta magát, mint ők egykor, amikor először vették a kezükbe azóta híressé vált szerepüket. Most nekünk kell egy új librettót saját magunk alkatára és habitusára formálnunk.
Mi a véleményed az előadás zenei anyagáról?
H. Zs.: Nagyon szeretem Pejtsik Péter zenéjét. Sokszor dolgoztunk együtt, jól ismerjük egymást, és közel áll hozzám az ő nyitott és végtelenül kreatív zeneszerzői attitűdje. Azt gondolom, hogy képes zeneileg összefogni Somossy Károly hallatlanul gazdag, regényes életét és a Somossy Orfeum mítoszát: a lehető legjobb választás volt a Budapesti Operettszínház részéről, hogy Pejtsik Pétert kérte fel az új nagyoperett megkomponálására.
(X)