2023. november 24. /
Egy Costa Rica-i mondással köszönt el, de már a közismerten boldog országra jellemző derűvel érkezett az interjúra Váczi László, a Bethlen Téri Színház ügyvezető igazgatója. Beszélgettünk rizikóról, válságkezelésről és arról is, miért érdemes tovább csinálni akkor is, amikor mások feladják.
A Bethlen egy olyan időszakban mutat fejlődést, amikor intézmények bezárnak, alkotók távoznak. Mit csináltok?
V. L.: Egyrészt szembemegyünk az árral, és haladunk előre, mindeközben pedig folyamatosan alkalmazkodunk a változó körülményekhez. Minden energiánkat arra fordítjuk, hogy egy regionális tehetséggondozó és nemzetközileg is elismert előadóművészeti befogadóhellyé váljunk. Motivációnk az előadóművészetekbe, az összefogásba és a közösségek erejébe vetett hitünk, az, hogy saját eszközeinkkel tegyük élhetőbbé szűkebb és tágabb környezetünket. Számunkra fontos, hogy Erzsébetváros meghatározó befogadóhelyévé váljunk, ahol a kerületi művészeti kezdeményezések mellett helyet biztosítsunk külhoni magyar nyelvű és nemzetközi – így többek között koreai – társulatoknak, produkcióknak is, stúdiószínházi körülmények között. A koreaiakat azért is érdemes kiemelni, mert nagyon messziről jönnek hozzánk évről évre, és van olyan produkciójuk, amit Európában csak Párizsban és Budapesten mutattak be.
A Bethlennek minden évben van egy eszméje, amelynek az adott évadot szenteli.
V. L.: Idén a fesztiválok, valamint a rezidens társulataink köré rendeződnek az eseményeink. Állandó rezidens társulatunk az évadban 35 éves Közép-Európa Táncszínház, új rezidensként pedig az Imposztor Színházi Társulatot fogadtuk be. Így nemcsak a kortárs tánc, hanem a prózai műfaj is képviselteti magát ebben a minőségben.
Miért vállalja fel egy ifjú alkotógárda rizikóját egy kisebb, de presztízzsel bíró intézmény?
V. L.: Szögi Csaba művészeti vezetőnk egyik kiemelt célja a tehetséggondozás, így nem volt kérdés, hogy befogadjuk az Imposztor Színházi Társulat produkcióját. Az együttműködés folyamán kiderült, hogy a minőségi próbálkozásoknak érdemes teret és lehetőséget adni, hiszen a shakespeare-i alaphelyzeteket összekuszáló történet megtalálta a célközönségét nálunk, folyamatos telt házzal megy. Az Imposztor Színházi Társulatnak rezidens társulatként további együttműködésekre, projektek megvalósítására nyílik lehetősége, melyből mindkét fél profitálhat.
Mi az, amin biztosan nem szabad spórolni még manapság sem egy kulturális intézményben?
V. L.: Röviden: a humán erőforráson. Bővebben: mivel anyagi erőforrásaink erősen korlátozottak, így olyan utakat kell keresnünk, amelyek által a szakmai és a belső fejlődés területén tudunk nyújtani többletet. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy csapatunk minden tagja elkötelezett a Bethlen szellemisége mellett. Unikális, kreatív és csapatban gondolkodó közösséggé alakultunk. Célunk, hogy akik hozzánk betérnek – legyenek a színházban dolgozók, nézők vagy maguk a művészek –, tudják, hogy hová jönnek, mire számíthatnak. Szeretettel fogadjuk őket, biztosítjuk az emberi és szakmai feltételeket, legyenek ők az idelátogató nézők közössége vagy alkotóművészek a világ bármely részéről.
Ügyvezető igazgatóként szociális értelemben is gondoznod kell a rád bízott intézmény dolgozóit. Hogyan látod ma a kulturális szférában dolgozók helyzetét?
V. L.: A jelenkor kihívásainak kezelésére a válságmenedzselés, változásmenedzsment a kulcs. A fejlődés másik útja a megismerés. Ennek részeként elengedhetetlen az úgynevezett jó gyakorlatok ismerete, melyek segítségével alapvetően saját megoldásokat, megoldási terveket kell kidolgoznunk, hisz minden szervezet hasonló, ugyanakkor egyedi is. Olyan korban élünk, amikor állandó
változások történnek körülöttünk, így a túlélés elengedhetetlen módja a hullámok meglovagolása. Ahogy azt egy Costa Rica-i szólás mondja: „A hullámokat nem állíthatod meg, de megtanulhatsz lovagolni rajtuk.”
A Bethlen egy olyan időszakban mutat fejlődést, amikor intézmények bezárnak, alkotók távoznak. Mit csináltok?
V. L.: Egyrészt szembemegyünk az árral, és haladunk előre, mindeközben pedig folyamatosan alkalmazkodunk a változó körülményekhez. Minden energiánkat arra fordítjuk, hogy egy regionális tehetséggondozó és nemzetközileg is elismert előadóművészeti befogadóhellyé váljunk. Motivációnk az előadóművészetekbe, az összefogásba és a közösségek erejébe vetett hitünk, az, hogy saját eszközeinkkel tegyük élhetőbbé szűkebb és tágabb környezetünket. Számunkra fontos, hogy Erzsébetváros meghatározó befogadóhelyévé váljunk, ahol a kerületi művészeti kezdeményezések mellett helyet biztosítsunk külhoni magyar nyelvű és nemzetközi – így többek között koreai – társulatoknak, produkcióknak is, stúdiószínházi körülmények között. A koreaiakat azért is érdemes kiemelni, mert nagyon messziről jönnek hozzánk évről évre, és van olyan produkciójuk, amit Európában csak Párizsban és Budapesten mutattak be.
A Bethlennek minden évben van egy eszméje, amelynek az adott évadot szenteli.
V. L.: Idén a fesztiválok, valamint a rezidens társulataink köré rendeződnek az eseményeink. Állandó rezidens társulatunk az évadban 35 éves Közép-Európa Táncszínház, új rezidensként pedig az Imposztor Színházi Társulatot fogadtuk be. Így nemcsak a kortárs tánc, hanem a prózai műfaj is képviselteti magát ebben a minőségben.
Miért vállalja fel egy ifjú alkotógárda rizikóját egy kisebb, de presztízzsel bíró intézmény?
V. L.: Szögi Csaba művészeti vezetőnk egyik kiemelt célja a tehetséggondozás, így nem volt kérdés, hogy befogadjuk az Imposztor Színházi Társulat produkcióját. Az együttműködés folyamán kiderült, hogy a minőségi próbálkozásoknak érdemes teret és lehetőséget adni, hiszen a shakespeare-i alaphelyzeteket összekuszáló történet megtalálta a célközönségét nálunk, folyamatos telt házzal megy. Az Imposztor Színházi Társulatnak rezidens társulatként további együttműködésekre, projektek megvalósítására nyílik lehetősége, melyből mindkét fél profitálhat.
Mi az, amin biztosan nem szabad spórolni még manapság sem egy kulturális intézményben?
V. L.: Röviden: a humán erőforráson. Bővebben: mivel anyagi erőforrásaink erősen korlátozottak, így olyan utakat kell keresnünk, amelyek által a szakmai és a belső fejlődés területén tudunk nyújtani többletet. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy csapatunk minden tagja elkötelezett a Bethlen szellemisége mellett. Unikális, kreatív és csapatban gondolkodó közösséggé alakultunk. Célunk, hogy akik hozzánk betérnek – legyenek a színházban dolgozók, nézők vagy maguk a művészek –, tudják, hogy hová jönnek, mire számíthatnak. Szeretettel fogadjuk őket, biztosítjuk az emberi és szakmai feltételeket, legyenek ők az idelátogató nézők közössége vagy alkotóművészek a világ bármely részéről.
Ügyvezető igazgatóként szociális értelemben is gondoznod kell a rád bízott intézmény dolgozóit. Hogyan látod ma a kulturális szférában dolgozók helyzetét?
V. L.: A jelenkor kihívásainak kezelésére a válságmenedzselés, változásmenedzsment a kulcs. A fejlődés másik útja a megismerés. Ennek részeként elengedhetetlen az úgynevezett jó gyakorlatok ismerete, melyek segítségével alapvetően saját megoldásokat, megoldási terveket kell kidolgoznunk, hisz minden szervezet hasonló, ugyanakkor egyedi is. Olyan korban élünk, amikor állandó
változások történnek körülöttünk, így a túlélés elengedhetetlen módja a hullámok meglovagolása. Ahogy azt egy Costa Rica-i szólás mondja: „A hullámokat nem állíthatod meg, de megtanulhatsz lovagolni rajtuk.”