– Évindító koncert a Budapest Klezmer Banddel
2023. december 06. / Ungvári Judit
A következő év január elsején is várja a zenét szerető közönséget újévi koncertjére a Budapest Klezmer Band a Budapest Kongresszusi Központban. Az elmúlt mintegy tíz évben immár hagyományossá vált a zenekar muzikális évindítója, amely minden egyes alkalommal megtöltötte a
koncerttermeket. Az alapító-zenekarvezető Jávori Ferenc Fegyát kérdezte lapunk a sikerekről és az együttes elmúlt három évtizedéről.
Mivel várják a közönséget 2024. január elsején?
J. F.: Nagyon örülünk, hogy visszamegyünk a Budapest Kongresszusi Központba, ugyanis nagyon szerettük ennek a teremnek az akusztikáját, mindig telt házas koncertjeink voltak itt, sőt, előfordult, hogy kétszer is játszottunk egymás után. Az idei este vendégfellépője Jordán Adél lesz, aki szerepelt már velünk öt éve, és nagyon örülünk, hogy ismét vendégül láthatjuk, hiszen igazán szépen megtanult jiddisül énekelni, egy-két meglepetés is lesz majd a programban.
Ha visszatekintünk az elmúlt három évtizedre, ez idő alatt nagyon sok változás történt a világban és nyilván a zenekar életében is. Mi az, amit meg tudtak őrizni az elmúlt évtizedekben?
J. F.: Nagyon fontos tényező az életünkben, hogy mi nemcsak koncertező zenekar vagyunk, ennek köszönhetően az elmúlt harminchárom évben igazán fantasztikus időszakot éltünk át. Például a Győri Balettel közösen létrehoztuk a Purim, avagy a sorsvetés című produkciónkat, amellyel bejártuk az egész világot New Yorktól Londonig, és összesen több mint kétszáz előadást játszottunk belőle. A közönség is nagyon szereti az ebben szereplő számokat, ezért most is fogjuk játszani. Szintén elképesztő lehetőség volt, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, Rolla Jánossal együtt játszhattuk a Klezmer Szvitet, ebből is hangzanak el részletek. Megemlíthetem még a Menyasszonytáncot is, ami mondhatni műfajteremtő, hiszen az első klezmer-musicalnek számít, ezt tizenkét évig tudtuk műsoron tartani a Budapesti Operettszínházban, és óriási sikerrel vendégszerepeltünk vele négy éve Tel-Avivban is. A legújabb musicalsiker, a Lévi Story! – A farmerkirály, amelynek tavaly volt a bemutatója Siófokon, ebből is kaphat a közönség ízelítőt az újévi koncertünkön. Az az érdekes, kicsit rejtélyes is számomra, hogy mindig telt házas koncerteket adunk, bárhol is játsszunk. Ez azt is jelenti, hogy a klezmert megszerették az emberek, része lett a magyar kultúrának. Nagyon nagy erőt ad nekünk, hogy a kiváló muzsikusokból álló zenekar tagjai baráti kapcsolatban állnak egymással. Hadd említsem a nevüket is: Kohán István klarinétos, Gazda Bence hegedűs, énekes, Nagy Anna harmonikás, Barbinek Gábor harsonás, Máthé László nagybőgős és Végh Balázs dobos. Áldom a sorsomat, hogy ilyen fantasztikus muzsikusokkal, ilyen nagyszerű emberekkel játszhatok együtt a színpadon. Illetve van egy csodálatos hangmérnökünk is, Dán Péter, akivel immáron 25 éve dolgozunk együtt. Ez azt hiszem, kiemelkedően fontos a mai világban, amelyben az emberek sokszor nem is figyelnek oda egymásra. Mi minden születésnapot megünneplünk, összejárunk. Szeptemberben például, amikor Kohán István betöltötte a hatvanadik évét, remek összejövetelt tartottunk, beszélgettünk a múltról, a jelenről és a jövőről is, amivel kapcsolatban egyértelmű, hogy öt-tíz-húsz év múltán is együtt szeretnénk majd játszani.
Zenei értelemben a klezmer alapon többféle muzsikát is összeolvasztanak. Mi jellemzi igazán a zenei világukat?
J. F.: A klezmer, vagyis a zsidó hangszeres népzene a 80-as években éledt újra Amerikában, és kezdett virágozni Európában is. Ezt a zenét főleg a közép-kelet-európai kisebb városokban játszották a 18-19. században. A huszadik század elején a zenészek közül sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba, ahol más műfajokat kezdtek játszani, de nagyon sok lemezt vettek föl, nekem is vannak ilyen lemezeim. A másik nagy forrásunk Mojszej Beregovszkij ukrán zenetudós munkássága, aki a húszas-harmincas években rengeteg zenét gyűjtött, Bartókhoz, Kodályhoz hasonlóan. 1987-ben jelent meg egy hangszeres népzenei gyűjteménye Moszkvában, ebben körülbelül 250 különböző zenedarab van. Egy barátomnak köszönhetően hozzájutottam, és ebből nagyon sokat merítettem.
Veszélyben van-e ma ez a kultúra? Hogy tapasztalja?
J. F.: Nem látom veszélyben, amit az is igazol, hogy a fellépéseink hatalmas létszámú közönség előtt zajlanak. Ha azt veszem, hogy tavaly Svájcban meg tudtunk tölteni egy nyolcszáz fős koncerttermet, vagy hogy a Zsidó Kulturális Fesztiválon telt ház előtt játszottunk a Dohány utcai Zsinagógában, A farmerkirály bemutatójának 1600 fős közönségéről nem beszélve, akkor nagyon optimista vagyok, hiszen keletje van ennek a zenének, szereti a közönség.
koncerttermeket. Az alapító-zenekarvezető Jávori Ferenc Fegyát kérdezte lapunk a sikerekről és az együttes elmúlt három évtizedéről.
Mivel várják a közönséget 2024. január elsején?
J. F.: Nagyon örülünk, hogy visszamegyünk a Budapest Kongresszusi Központba, ugyanis nagyon szerettük ennek a teremnek az akusztikáját, mindig telt házas koncertjeink voltak itt, sőt, előfordult, hogy kétszer is játszottunk egymás után. Az idei este vendégfellépője Jordán Adél lesz, aki szerepelt már velünk öt éve, és nagyon örülünk, hogy ismét vendégül láthatjuk, hiszen igazán szépen megtanult jiddisül énekelni, egy-két meglepetés is lesz majd a programban.
Ha visszatekintünk az elmúlt három évtizedre, ez idő alatt nagyon sok változás történt a világban és nyilván a zenekar életében is. Mi az, amit meg tudtak őrizni az elmúlt évtizedekben?
J. F.: Nagyon fontos tényező az életünkben, hogy mi nemcsak koncertező zenekar vagyunk, ennek köszönhetően az elmúlt harminchárom évben igazán fantasztikus időszakot éltünk át. Például a Győri Balettel közösen létrehoztuk a Purim, avagy a sorsvetés című produkciónkat, amellyel bejártuk az egész világot New Yorktól Londonig, és összesen több mint kétszáz előadást játszottunk belőle. A közönség is nagyon szereti az ebben szereplő számokat, ezért most is fogjuk játszani. Szintén elképesztő lehetőség volt, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, Rolla Jánossal együtt játszhattuk a Klezmer Szvitet, ebből is hangzanak el részletek. Megemlíthetem még a Menyasszonytáncot is, ami mondhatni műfajteremtő, hiszen az első klezmer-musicalnek számít, ezt tizenkét évig tudtuk műsoron tartani a Budapesti Operettszínházban, és óriási sikerrel vendégszerepeltünk vele négy éve Tel-Avivban is. A legújabb musicalsiker, a Lévi Story! – A farmerkirály, amelynek tavaly volt a bemutatója Siófokon, ebből is kaphat a közönség ízelítőt az újévi koncertünkön. Az az érdekes, kicsit rejtélyes is számomra, hogy mindig telt házas koncerteket adunk, bárhol is játsszunk. Ez azt is jelenti, hogy a klezmert megszerették az emberek, része lett a magyar kultúrának. Nagyon nagy erőt ad nekünk, hogy a kiváló muzsikusokból álló zenekar tagjai baráti kapcsolatban állnak egymással. Hadd említsem a nevüket is: Kohán István klarinétos, Gazda Bence hegedűs, énekes, Nagy Anna harmonikás, Barbinek Gábor harsonás, Máthé László nagybőgős és Végh Balázs dobos. Áldom a sorsomat, hogy ilyen fantasztikus muzsikusokkal, ilyen nagyszerű emberekkel játszhatok együtt a színpadon. Illetve van egy csodálatos hangmérnökünk is, Dán Péter, akivel immáron 25 éve dolgozunk együtt. Ez azt hiszem, kiemelkedően fontos a mai világban, amelyben az emberek sokszor nem is figyelnek oda egymásra. Mi minden születésnapot megünneplünk, összejárunk. Szeptemberben például, amikor Kohán István betöltötte a hatvanadik évét, remek összejövetelt tartottunk, beszélgettünk a múltról, a jelenről és a jövőről is, amivel kapcsolatban egyértelmű, hogy öt-tíz-húsz év múltán is együtt szeretnénk majd játszani.
Zenei értelemben a klezmer alapon többféle muzsikát is összeolvasztanak. Mi jellemzi igazán a zenei világukat?
J. F.: A klezmer, vagyis a zsidó hangszeres népzene a 80-as években éledt újra Amerikában, és kezdett virágozni Európában is. Ezt a zenét főleg a közép-kelet-európai kisebb városokban játszották a 18-19. században. A huszadik század elején a zenészek közül sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba, ahol más műfajokat kezdtek játszani, de nagyon sok lemezt vettek föl, nekem is vannak ilyen lemezeim. A másik nagy forrásunk Mojszej Beregovszkij ukrán zenetudós munkássága, aki a húszas-harmincas években rengeteg zenét gyűjtött, Bartókhoz, Kodályhoz hasonlóan. 1987-ben jelent meg egy hangszeres népzenei gyűjteménye Moszkvában, ebben körülbelül 250 különböző zenedarab van. Egy barátomnak köszönhetően hozzájutottam, és ebből nagyon sokat merítettem.
Veszélyben van-e ma ez a kultúra? Hogy tapasztalja?
J. F.: Nem látom veszélyben, amit az is igazol, hogy a fellépéseink hatalmas létszámú közönség előtt zajlanak. Ha azt veszem, hogy tavaly Svájcban meg tudtunk tölteni egy nyolcszáz fős koncerttermet, vagy hogy a Zsidó Kulturális Fesztiválon telt ház előtt játszottunk a Dohány utcai Zsinagógában, A farmerkirály bemutatójának 1600 fős közönségéről nem beszélve, akkor nagyon optimista vagyok, hiszen keletje van ennek a zenének, szereti a közönség.