2023. december 06. /
Hazánk legvirtuózabb boogie woogie zongoristája már bejárta Európát, és az Amerikai Egyesült Államokban is turnézott. Mindemellett főszervezője a Boogiefesztnek, mely az ország legnagyobb boogie woogie fesztiválja. Dániel Balázzsal beszélgettünk a stílusról és karrierjéről.
Nem hétköznapi dolog, hogy valaki fiatalon boogie woogie-t kezd el zongorázni. Te hogy találtál rá erre a stílusra?
D. B.: Középiskolás koromban egy tehetségkutatóra készültem az egyik barátommal. Az interneten keresgéltem, hogy milyen dalt játszszunk el, és véletlenül ráakadtam egy rövid demo felvételre, ami egy rendkívül pörgős és vidám zene volt. Azt sem tudtam, mi a stílus neve, de rögtön éreztem, hogy nekünk is ezt kell eljátszanunk. Hamar kiderítettem, hogy a stílust úgy hívják, hogy boogie woogie, és innentől kezdve pedig már nem volt megállás.
Mi is az a boogie woogie? Jól tudom, hogy ez volt a rock and roll őse?
D. B.: Igen, a boogie woogie zene, tánc, életérzés… Alapjait az afroamerikai közösségek, különösen a déli államokban élők alakították ki. Kezdetben a boogie woogie-t egy szál zongorán játszották, mely megteremtette a műfaj jellegzetes és karakteres hangzását. A stílus igazán népszerűvé az 1930-as és 1940-es években vált, nagy hatással volt olyan későbbi zenei irányzatokra, mint például a rock and roll vagy a rhythm and blues.
A művészneved Mr. Firehand. Mire utal ez pontosan? Milyen formációkban szoktál zenélni?
D. B.: A művésznevem arra utal, hogy szeretem a gyors és virtuóz boogie woogie-kat. Elsősorban zenekarommal, a Dániel Balázs Trióval szoktam fellépni, mely zongora-dob-bőgő felállásban játszik. Gyakran csatlakoznak hozzánk vendégelőadók: énekesek, szájharmonikások és táncosok. Év közben sok különböző rendezvényen játszunk országszerte, és azt tapasztaljuk, hogy aki meghallja a zenénket, annak utána „Benne van a boogie a lábában!”.
Bejártad már egész Európát, és többször turnéztál az Amerikai Egyesült Államokban. Milyen volt odakint játszani, hogy fogadott a közönség?
D. B.: Életem legnagyobb élménye volt, amikor először játszottam Amerikában. Egy San Francisco-i fesztiválra hívtak el. Mondanom sem kell, nagyon izgultam a fellépés előtt, hiszen odamegy hozzájuk egy magyar srác, aki az ő saját zenéjüket fogja előadni. Szerencsére az első pár leütött hang után elszállt minden izgalmam, és jól sikerült a fellépés. A koncert után odajött egy néző és azt mondta: „tudom, hogy nagyon messziről jöttél, de elgondolkozhatnál azon, hogy végleg ideköltözz hozzánk, mert tetszett a játékod”. Nagyon jólesett nekem ez a bók. Azóta már többször visszahívtak ide játszani, felléptem Cincinnatiban és Iowa államban is.
Szervezője vagy hazánk legnagyobb és jelenleg egyedüli boogie fesztiváljának, a Boogiefeszt – Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztiválnak. Mit érdemes tudni erről a rendezvényről?
D. B.: A fesztivált 2008 óta szervezem. Minden év decemberében vadonatúj programmal várom a műfaj rajongóit. Fő eseménye a Boogie Show elnevezésű kétrészes koncert, melyen a műfaj legnevesebb külföldi előadói, kiváló hazai zenészek, profi táncosok és meglepetésvendégek lépnek fel. Igazi örömzenélés van a színpadon, egy rendkívül pörgős, sok zenei bravúrt és virtuozitást felvonultató koncert közben.
Kik léptek már fel már a fesztiválon? Kivel volt a legemlékezetesebb együtt zenélni?
D.B.: A külföldi előadók közül kiemelném Axel Zwingenberger, Christoph Steinbach, Nico Brina vagy Mike Sanchez zongoristákat. Utóbbi együtt koncertezett például Eric Claptonnal és Paul McCartneyval. Példaképem, Christoph Steinbach is többször fellépett már, ő Európa egyik legvirtuózabb boogie woogie zongoristája. A fesztivál 10. jubileumi évfordulója különösen emlékezetes volt számomra, hiszen Mungo Jerryvel zenéltünk együtt, aki az In the Summertime című világsláger szerzője. Úgy tudtam elhívni a fesztiválra, hogy nem a saját zenekarával jött, hanem közösen játszottunk vele. Mondanom sem kell, hogy hatalmas élmény volt. Már izgatottam várom az idei 15. Jubileumi Boogiefesztet december 8-9-én.
Nem hétköznapi dolog, hogy valaki fiatalon boogie woogie-t kezd el zongorázni. Te hogy találtál rá erre a stílusra?
D. B.: Középiskolás koromban egy tehetségkutatóra készültem az egyik barátommal. Az interneten keresgéltem, hogy milyen dalt játszszunk el, és véletlenül ráakadtam egy rövid demo felvételre, ami egy rendkívül pörgős és vidám zene volt. Azt sem tudtam, mi a stílus neve, de rögtön éreztem, hogy nekünk is ezt kell eljátszanunk. Hamar kiderítettem, hogy a stílust úgy hívják, hogy boogie woogie, és innentől kezdve pedig már nem volt megállás.
Mi is az a boogie woogie? Jól tudom, hogy ez volt a rock and roll őse?
D. B.: Igen, a boogie woogie zene, tánc, életérzés… Alapjait az afroamerikai közösségek, különösen a déli államokban élők alakították ki. Kezdetben a boogie woogie-t egy szál zongorán játszották, mely megteremtette a műfaj jellegzetes és karakteres hangzását. A stílus igazán népszerűvé az 1930-as és 1940-es években vált, nagy hatással volt olyan későbbi zenei irányzatokra, mint például a rock and roll vagy a rhythm and blues.
A művészneved Mr. Firehand. Mire utal ez pontosan? Milyen formációkban szoktál zenélni?
D. B.: A művésznevem arra utal, hogy szeretem a gyors és virtuóz boogie woogie-kat. Elsősorban zenekarommal, a Dániel Balázs Trióval szoktam fellépni, mely zongora-dob-bőgő felállásban játszik. Gyakran csatlakoznak hozzánk vendégelőadók: énekesek, szájharmonikások és táncosok. Év közben sok különböző rendezvényen játszunk országszerte, és azt tapasztaljuk, hogy aki meghallja a zenénket, annak utána „Benne van a boogie a lábában!”.
Bejártad már egész Európát, és többször turnéztál az Amerikai Egyesült Államokban. Milyen volt odakint játszani, hogy fogadott a közönség?
D. B.: Életem legnagyobb élménye volt, amikor először játszottam Amerikában. Egy San Francisco-i fesztiválra hívtak el. Mondanom sem kell, nagyon izgultam a fellépés előtt, hiszen odamegy hozzájuk egy magyar srác, aki az ő saját zenéjüket fogja előadni. Szerencsére az első pár leütött hang után elszállt minden izgalmam, és jól sikerült a fellépés. A koncert után odajött egy néző és azt mondta: „tudom, hogy nagyon messziről jöttél, de elgondolkozhatnál azon, hogy végleg ideköltözz hozzánk, mert tetszett a játékod”. Nagyon jólesett nekem ez a bók. Azóta már többször visszahívtak ide játszani, felléptem Cincinnatiban és Iowa államban is.
Szervezője vagy hazánk legnagyobb és jelenleg egyedüli boogie fesztiváljának, a Boogiefeszt – Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztiválnak. Mit érdemes tudni erről a rendezvényről?
D. B.: A fesztivált 2008 óta szervezem. Minden év decemberében vadonatúj programmal várom a műfaj rajongóit. Fő eseménye a Boogie Show elnevezésű kétrészes koncert, melyen a műfaj legnevesebb külföldi előadói, kiváló hazai zenészek, profi táncosok és meglepetésvendégek lépnek fel. Igazi örömzenélés van a színpadon, egy rendkívül pörgős, sok zenei bravúrt és virtuozitást felvonultató koncert közben.
Kik léptek már fel már a fesztiválon? Kivel volt a legemlékezetesebb együtt zenélni?
D.B.: A külföldi előadók közül kiemelném Axel Zwingenberger, Christoph Steinbach, Nico Brina vagy Mike Sanchez zongoristákat. Utóbbi együtt koncertezett például Eric Claptonnal és Paul McCartneyval. Példaképem, Christoph Steinbach is többször fellépett már, ő Európa egyik legvirtuózabb boogie woogie zongoristája. A fesztivál 10. jubileumi évfordulója különösen emlékezetes volt számomra, hiszen Mungo Jerryvel zenéltünk együtt, aki az In the Summertime című világsláger szerzője. Úgy tudtam elhívni a fesztiválra, hogy nem a saját zenekarával jött, hanem közösen játszottunk vele. Mondanom sem kell, hogy hatalmas élmény volt. Már izgatottam várom az idei 15. Jubileumi Boogiefesztet december 8-9-én.