2023. december 08. /
December 2-án újabb premier lesz a Nemzeti Színházban: Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című klasszikusának egyik főszerepét Herczegh Péter játssza majd. A teátrum fiatal színművészével szerepre készülésről, színészi létről, városi falmászásról és az adventről is beszélgettünk.
Az interjú készítésekor még javában tartanak a próbafolyamatok. Mire készülhet a néző, aki megnézi Gogol zseniális szatíráját?
H. P.: A próbák során még rengeteg ötlet, játék, elképzelés kerül be az előadásba, vagy éppen radírozódik ki belőle. Ennek ellenére bátran mondhatom, hogy egy nagyszabású és játékos előadásra számíthatnak a nézők, amely méltó az eredeti műhoz és a nemzet színházához. Hasonlóan a jelenleg is a repertoáron lévő A kaukázusi krétakörhöz, amelyet szintén Avtandil Varszimasvili, az egyik legismertebb grúz rendező állított színpadra. Úgy gondolom, hogy a készülő előadás azoknak is tartogat meglepetéseket, akik esetleg behatóbban ismerik a művet, mert a grúz rendező csavart még egyet a már ismert történeten, így talán olyan megvilágításban kerül színre a darab, ahogyan még nem láttuk. Az előadásban én fogom alakítani Hlesztakovot, azt a pétervári kishivatalnokot, aki minden pénz nélkül érkezik egy kisvárosba, ahol mindenki revizornak hiszi.
Hogyan építed fel a megformálandó karaktert?
H. P.: Próbálok nagyon figyelni a rendezőre. Elkapni azokat a tulajdonságokat, amiket ő fontosnak gondol, amiket ő szeretne láttatni rajtam keresztül. Ezekre megpróbálok alappillérekként gondolni, és ezek mentén, saját képességeim, jellemem és elképzeléseim szerint rögtönözni, reagálni a környezetemre.
Másodjára dolgozol együtt Avtandil Varszimasvilivel. Hogyan jellemeznéd a közös munkát?
H. P.: Eddig mindig nagyon határozott elképzelésekkel érkezett, szinte kész volt a fejében az előadás, amihez nagy vonalakban ragaszkodni is szokott. Ugyanakkor nagyon szívesen fogadja az ötleteinket, meglátásainkat, sőt, úgy vélem, el is várja, hogy mindig újabb és újabb színekkel tarkítsuk az elképzeléseit.
Mit adott neked a próbafolyamat vele akár most, akár A kaukázusi krétakörnél?
H. P.: A kaukázusi krétakörben több kisebb szerepet játszom. Izgalmas kihívás volt ezeket a karaktereket elválasztani egymástól. Abban az előadásban az volt a feladat, hogy minél szélsőségesebb, elrajzoltabb figurákat hozzunk, így nagyon nagy szabadságot kaptunk. A jelmezeket is mi válogathattuk össze. A mostani előadásban nem váltogatjuk a szerepeket, így ez pontosabb munkát igényel, habár itt is erőteljesen jelen lesz a játékosság.
Jelenleg is számos darabban játszol a Nemzeti Színházban. Mit adott számodra eddig az idei évad?
H. P.: Túl vagyok egy szeptemberi Bánk bán-bemutatón, jelenleg pedig úgy alakult, hogy párhuzamosan próbálok két előadást a Nemzeti Színházban, a Kurázsi mama és gyermekeit és A revizort. A Kurázsi mamát a nagy görög mester, Theodórosz Terzopulosz rendezi, akinek szintén van már egy futó előadása a Nemzeti Színházban, a Bakkhánsnők. Az új előadásának is egészen különleges színházi nyelve, megszólalási módja lesz. Bízom benne, hogy mindkét előadás a nézők számára is izgalmas, különleges élmény lesz.
Egy korábbi interjúban úgy fogalmaztál ,,mindig is kalandos életre vágytam”. A színház hogyan teljesíti ki az életedet és ezt a vágyadat?
H. P.: Ez egy jó kérdés. Nyilván adja magát a válasz, hogy minden este más és más emberek bőrébe bújhatok, más és más élethelyzetekkel találkozhatok. Ugyanakkor ez persze nem igaz. Legalábbis a valóságban nem. Hiszen ugyanabba az intézménybe megyek be nap mint nap, és ugyanazokkal az emberekkel találkozom nap mint nap. És mégis, aki már állt színpadon, tudja, hogy milyen magával ragadó élmény egy jól sikerült előadás. Mennyi öröm és bánat van ebben a játékban. És micsoda izgalom. Minden estének óriási tétje van. Minden este kihozni magadból a legtöbbet úgy, hogy közben te is örömet találj a játékban – és persze ami a legfontosabb: a nézők is. Mindez valóban roppant kalandos.
A szabadidődben hogyan kapcsolódsz ki?
H. P.: Szeretek kirándulni, olvasni. Elkezdtem falat mászni. Ez egyre népszerűbb sport, és engem is teljesen beszippantott. Viszont sajnos városi gyerek vagyok, úgyhogy csak falmászótermekbe járok. Amikor megismerkedtem ezzel a sporttal, akkor nagyon vonzott, hogy a szabadban is, igazi sziklán is másszak. Ez is volt a terv, de még mindig nem jutottam ki igazi falakra. Közben pedig rájöttem, hogy elég nekem ez is. Jobb, mint a konditerem.
Karácsonyhoz közeledünk. Hogyan készülsz, hogyan éled meg az ünnepet?
H. P.: Ha teljesen őszinte vagyok, akkor kicsit furán. A karácsonynak az adventi időszakban van egy hosszú felvezetése, és aztán, ha nem sikerül a kellő ráhangolódás, olyan gyorsan vége van a tényleges ünnepnek, az ember fel sem tudja igazán fogni. Remélem, hogy idén nekem is sikerül az ünnepre való készülés, és jobban „meg tudok érkezni”.
Az interjú készítésekor még javában tartanak a próbafolyamatok. Mire készülhet a néző, aki megnézi Gogol zseniális szatíráját?
H. P.: A próbák során még rengeteg ötlet, játék, elképzelés kerül be az előadásba, vagy éppen radírozódik ki belőle. Ennek ellenére bátran mondhatom, hogy egy nagyszabású és játékos előadásra számíthatnak a nézők, amely méltó az eredeti műhoz és a nemzet színházához. Hasonlóan a jelenleg is a repertoáron lévő A kaukázusi krétakörhöz, amelyet szintén Avtandil Varszimasvili, az egyik legismertebb grúz rendező állított színpadra. Úgy gondolom, hogy a készülő előadás azoknak is tartogat meglepetéseket, akik esetleg behatóbban ismerik a művet, mert a grúz rendező csavart még egyet a már ismert történeten, így talán olyan megvilágításban kerül színre a darab, ahogyan még nem láttuk. Az előadásban én fogom alakítani Hlesztakovot, azt a pétervári kishivatalnokot, aki minden pénz nélkül érkezik egy kisvárosba, ahol mindenki revizornak hiszi.
Hogyan építed fel a megformálandó karaktert?
H. P.: Próbálok nagyon figyelni a rendezőre. Elkapni azokat a tulajdonságokat, amiket ő fontosnak gondol, amiket ő szeretne láttatni rajtam keresztül. Ezekre megpróbálok alappillérekként gondolni, és ezek mentén, saját képességeim, jellemem és elképzeléseim szerint rögtönözni, reagálni a környezetemre.
Másodjára dolgozol együtt Avtandil Varszimasvilivel. Hogyan jellemeznéd a közös munkát?
H. P.: Eddig mindig nagyon határozott elképzelésekkel érkezett, szinte kész volt a fejében az előadás, amihez nagy vonalakban ragaszkodni is szokott. Ugyanakkor nagyon szívesen fogadja az ötleteinket, meglátásainkat, sőt, úgy vélem, el is várja, hogy mindig újabb és újabb színekkel tarkítsuk az elképzeléseit.
Mit adott neked a próbafolyamat vele akár most, akár A kaukázusi krétakörnél?
H. P.: A kaukázusi krétakörben több kisebb szerepet játszom. Izgalmas kihívás volt ezeket a karaktereket elválasztani egymástól. Abban az előadásban az volt a feladat, hogy minél szélsőségesebb, elrajzoltabb figurákat hozzunk, így nagyon nagy szabadságot kaptunk. A jelmezeket is mi válogathattuk össze. A mostani előadásban nem váltogatjuk a szerepeket, így ez pontosabb munkát igényel, habár itt is erőteljesen jelen lesz a játékosság.
Jelenleg is számos darabban játszol a Nemzeti Színházban. Mit adott számodra eddig az idei évad?
H. P.: Túl vagyok egy szeptemberi Bánk bán-bemutatón, jelenleg pedig úgy alakult, hogy párhuzamosan próbálok két előadást a Nemzeti Színházban, a Kurázsi mama és gyermekeit és A revizort. A Kurázsi mamát a nagy görög mester, Theodórosz Terzopulosz rendezi, akinek szintén van már egy futó előadása a Nemzeti Színházban, a Bakkhánsnők. Az új előadásának is egészen különleges színházi nyelve, megszólalási módja lesz. Bízom benne, hogy mindkét előadás a nézők számára is izgalmas, különleges élmény lesz.
Egy korábbi interjúban úgy fogalmaztál ,,mindig is kalandos életre vágytam”. A színház hogyan teljesíti ki az életedet és ezt a vágyadat?
H. P.: Ez egy jó kérdés. Nyilván adja magát a válasz, hogy minden este más és más emberek bőrébe bújhatok, más és más élethelyzetekkel találkozhatok. Ugyanakkor ez persze nem igaz. Legalábbis a valóságban nem. Hiszen ugyanabba az intézménybe megyek be nap mint nap, és ugyanazokkal az emberekkel találkozom nap mint nap. És mégis, aki már állt színpadon, tudja, hogy milyen magával ragadó élmény egy jól sikerült előadás. Mennyi öröm és bánat van ebben a játékban. És micsoda izgalom. Minden estének óriási tétje van. Minden este kihozni magadból a legtöbbet úgy, hogy közben te is örömet találj a játékban – és persze ami a legfontosabb: a nézők is. Mindez valóban roppant kalandos.
A szabadidődben hogyan kapcsolódsz ki?
H. P.: Szeretek kirándulni, olvasni. Elkezdtem falat mászni. Ez egyre népszerűbb sport, és engem is teljesen beszippantott. Viszont sajnos városi gyerek vagyok, úgyhogy csak falmászótermekbe járok. Amikor megismerkedtem ezzel a sporttal, akkor nagyon vonzott, hogy a szabadban is, igazi sziklán is másszak. Ez is volt a terv, de még mindig nem jutottam ki igazi falakra. Közben pedig rájöttem, hogy elég nekem ez is. Jobb, mint a konditerem.
Karácsonyhoz közeledünk. Hogyan készülsz, hogyan éled meg az ünnepet?
H. P.: Ha teljesen őszinte vagyok, akkor kicsit furán. A karácsonynak az adventi időszakban van egy hosszú felvezetése, és aztán, ha nem sikerül a kellő ráhangolódás, olyan gyorsan vége van a tényleges ünnepnek, az ember fel sem tudja igazán fogni. Remélem, hogy idén nekem is sikerül az ünnepre való készülés, és jobban „meg tudok érkezni”.