2023. december 09. /
Nemes Zsófia 20 éve vezeti a nemzetközileg elismert kortárs táncegyüttest, a PR-Evolution Dance Companyt. A kiváló szakember és kiemelkedő tehetségű táncosokból álló társulata ettől az évből kezdve a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen égisze alatt, önálló tánctagozatként folytatja a
munkát. Az eddigi tapasztalatokról és a következő bemutatóról beszélgettünk az alkotóval.
Az év júliusában érkeztél Debrecenbe, hogy a Csokonai Nemzeti Színházban megkezd a munkát, mint az újonnan létrejött tánctagozat, a PR-Evolution Kortárs Táncegyüttes vezetője. Hogyan érzed magad a városban, az eddigi tapasztalataid alapján hogyan fogadja a kortárs táncelőadásokat a debreceni közönség?
N. Zs.: Nagyon jól érzem magam Debrecenben. Elindult az évad, októberben, a MagdaFeszten volt alkalmunk először bemutatkozni a közönségnek a Blue men – …és fehér című előadásunkkal. Nagyon pozitív volt a fogadtatása, nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Ugyanakkor ez a kezdeti időszak nehéz, mert most kell letennünk az alapokat a tánctagozat további működéséhez, a közönséggel való kommunikációhoz, hogy újra behozzuk őket a tánccal a színházba. Hosszú évek óta nem volt tánctagozata Debrecennek, így most újra meg kell találnunk az embereket, hogy megismerjenek minket. Sok munkával jár ez, így a városban magánemberként még nem sokat tudtam időzni, de majd ennek is eljön az ideje.
A következő előadásotok valódi premier lesz, hiszen itt a Csokonai Nemzeti Színházban lesz először látható A teljesség felé című táncelőadás december 8-án, amely – ahogyan a darab ajánlójában fogalmazol – „Weöres Sándor ihletésében az ember, mint a világba vetett porszem egzisztenciális nyugtalanságát tárja elénk”. Hogyan esett erre a Weöres-műre a választásod?
N. Zs.: Weöres szellemisége irányadó számomra, egyfajta használati útmutatás az életemhez. A táncelőadás révén azt igyekszem továbbítani a közönségnek, amit ez a mű fogalmaz meg arról, mi az emberség, mi az, ami az életben valójában fontos, ami egy szeretetalapú világ megteremtése. A könyvben nincsen történés, érzeteket kell átadnunk, amik hozzá kapcsolódnak, ezen a feladaton dolgozunk most. Egyelőre keressük a formanyelvet, fokozatosan alakulnak ki a képek. Azért fogott meg ez a mű, mert nagyon aktuális a mondanivalója, nagyon fontos, hogy felfedezzük azt az oldalunkat, ami nem materiális, ami a lelkünk. Bele vagyunk ragadva ebbe a világba, nagyon anyagi szinten gondolkodunk. Viszont a szeretet megfoghatatlan, nem anyagiasítható és mégis létező dolog, a legfontosabb a világon. Ezért nagyon fontos és aktuális a mű üzenete, hiszen arról beszél, hogy van más út, van választás, vegyük észre azokat a tulajdonságainkat és azokat a részeinket, amik nem megfoghatóak, mégis ott vannak a mindennapi életünkben. Ezeket az érzeteket próbáljuk átadni a tánc szintjén, párhuzamba állítva az élet két oldalát: amit már elhagyhatunk, és ami még vár ránk, amit keresünk, amire vágyunk.
Hogyan kell elképzelnünk a próbafolyamatot? Zenére próbáltok? Hogyan instruálod a táncosaidat?
N. Zs.: Egyelőre még a zeneválasztás is alakul, így nem a zene a meghatározó a próbák során. A táncosokat szeretem tudattalanul belevinni a folyamatba, nem kell, hogy előre tudják, hová megyünk. Természetesen elmondom nekik, hogy milyen gondolatok járnak a fejemben, de a mozdulatok aztán a közös munka során nyerik el a formáikat. Ők javarészt külföldiek, de ez nem akadálya annak, hogy kapcsolódjanak a Weöres-műhöz, hiszen teljes mértékben nemzetközi az üzenete, a közös világunkról szól. Hogy ez a kapcsolódás mennyire megy könnyen a számukra, egyénileg változó, függően attól, hogy ki honnan közelít hozzá a maga élete, érzelmei alapján. Hiszen mindannyian más és más színeit képviseljük az életnek és a megértésnek.
munkát. Az eddigi tapasztalatokról és a következő bemutatóról beszélgettünk az alkotóval.
Az év júliusában érkeztél Debrecenbe, hogy a Csokonai Nemzeti Színházban megkezd a munkát, mint az újonnan létrejött tánctagozat, a PR-Evolution Kortárs Táncegyüttes vezetője. Hogyan érzed magad a városban, az eddigi tapasztalataid alapján hogyan fogadja a kortárs táncelőadásokat a debreceni közönség?
N. Zs.: Nagyon jól érzem magam Debrecenben. Elindult az évad, októberben, a MagdaFeszten volt alkalmunk először bemutatkozni a közönségnek a Blue men – …és fehér című előadásunkkal. Nagyon pozitív volt a fogadtatása, nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Ugyanakkor ez a kezdeti időszak nehéz, mert most kell letennünk az alapokat a tánctagozat további működéséhez, a közönséggel való kommunikációhoz, hogy újra behozzuk őket a tánccal a színházba. Hosszú évek óta nem volt tánctagozata Debrecennek, így most újra meg kell találnunk az embereket, hogy megismerjenek minket. Sok munkával jár ez, így a városban magánemberként még nem sokat tudtam időzni, de majd ennek is eljön az ideje.
A következő előadásotok valódi premier lesz, hiszen itt a Csokonai Nemzeti Színházban lesz először látható A teljesség felé című táncelőadás december 8-án, amely – ahogyan a darab ajánlójában fogalmazol – „Weöres Sándor ihletésében az ember, mint a világba vetett porszem egzisztenciális nyugtalanságát tárja elénk”. Hogyan esett erre a Weöres-műre a választásod?
N. Zs.: Weöres szellemisége irányadó számomra, egyfajta használati útmutatás az életemhez. A táncelőadás révén azt igyekszem továbbítani a közönségnek, amit ez a mű fogalmaz meg arról, mi az emberség, mi az, ami az életben valójában fontos, ami egy szeretetalapú világ megteremtése. A könyvben nincsen történés, érzeteket kell átadnunk, amik hozzá kapcsolódnak, ezen a feladaton dolgozunk most. Egyelőre keressük a formanyelvet, fokozatosan alakulnak ki a képek. Azért fogott meg ez a mű, mert nagyon aktuális a mondanivalója, nagyon fontos, hogy felfedezzük azt az oldalunkat, ami nem materiális, ami a lelkünk. Bele vagyunk ragadva ebbe a világba, nagyon anyagi szinten gondolkodunk. Viszont a szeretet megfoghatatlan, nem anyagiasítható és mégis létező dolog, a legfontosabb a világon. Ezért nagyon fontos és aktuális a mű üzenete, hiszen arról beszél, hogy van más út, van választás, vegyük észre azokat a tulajdonságainkat és azokat a részeinket, amik nem megfoghatóak, mégis ott vannak a mindennapi életünkben. Ezeket az érzeteket próbáljuk átadni a tánc szintjén, párhuzamba állítva az élet két oldalát: amit már elhagyhatunk, és ami még vár ránk, amit keresünk, amire vágyunk.
Hogyan kell elképzelnünk a próbafolyamatot? Zenére próbáltok? Hogyan instruálod a táncosaidat?
N. Zs.: Egyelőre még a zeneválasztás is alakul, így nem a zene a meghatározó a próbák során. A táncosokat szeretem tudattalanul belevinni a folyamatba, nem kell, hogy előre tudják, hová megyünk. Természetesen elmondom nekik, hogy milyen gondolatok járnak a fejemben, de a mozdulatok aztán a közös munka során nyerik el a formáikat. Ők javarészt külföldiek, de ez nem akadálya annak, hogy kapcsolódjanak a Weöres-műhöz, hiszen teljes mértékben nemzetközi az üzenete, a közös világunkról szól. Hogy ez a kapcsolódás mennyire megy könnyen a számukra, egyénileg változó, függően attól, hogy ki honnan közelít hozzá a maga élete, érzelmei alapján. Hiszen mindannyian más és más színeit képviseljük az életnek és a megértésnek.