2024. január 07. / K. B.
A tizedik olyan év lesz 2024, amikor az NKA Hangfoglaló Program támogatásának köszönhetően szervezett keretek között folyhat a magyar könnyűzenei múlt feltárása és bemutatása. A Beatkorszak Projekt óévének eredményei kapcsán a 2024-es tervekről is kérdeztük Bajnai Zsoltot, a projekt vezetőjét.
Poptörténeti Pont avatás Miskolcon, rocktörténeti konferencia a Magyar Zene Házában, Kolozsvárról Budapestre visszaérkező fotókiállítás, aminek már a januári helyszíne is megvan. Sűrű a Beatkorszak Projekt decembere. A 2023 is ilyen volt?
B. Zs.: Annak ellenére, hogy sokakhoz hasonlóan mi is csak májusban kaptuk meg az NKA-tól a 2022-ben megítélt idei támogatásunkat, a Hangőr Egyesület segítségének köszönhetően egyetlen tervezett programot sem kellett lemondania a Beatkorszak Projektnek.
Februárban új helyszínen, a Lumen kávézóban elindult a Beatkorszak Szabadegyetem, a Szalay Zoltán fotóriporter képeiből összeállított fotókiállításunkat is el tudtuk vinni még két helyszínre az év elején, és nem szakadt meg az oral history interjúk sorozata sem, illetve a beatkorszak.blog is tovább gyarapította a cikkei és az olvasói számát. Az év első felének a legnagyobb sikere mégis talán az, hogy a sikerült megszervezni „A szó veszélyes fegyver volt” című, az erdélyi magyar könnyűzenéről szóló marosvásárhelyi konferenciánkat, illetve június 9-én, a Diósgyőri Popfesztivál fél évszázados jubileumán rendezett miskolci tanácskozásunkat.
Mennyire épülnek egymásra a Beatkorszak Projekt különböző programjai?
B. Zs.: .: A Beatkorszak Szabadegyetem és a konferenciáink előadói, valamint a rocktörténeti oral history interjúk szerzői között meglehetősen nagy az átfedés, ami azt jelenti, hogy egy-egy kutató a témáját több módon is feldolgozhatja és bemutathatja. De ide sorolhatjuk az idén már több mint 15 ezer Facebook-követővel rendelkező Volt egyszer egy beatkorszak blogunkat is, ahol nemcsak a lassan egy évtizede velünk dolgozó szerzők publikálhatnak, de nagyon sok új, rocktörténet iránt érdeklődő is itt kerül a látóterünkbe. Az online és az élő fórumainkban az a legjobb, hogy miközben a rocktörténet iránt érdeklődőket inspirálják a saját kutatásaik folytatására, újabb témák is előkerülnek, amiket előbb-utóbb, valamilyen módon a magyar könnyűzenei örökség iránt érdeklődők elé tárhatunk.
A lapzártánk után rendezendő Korszakok a beatkorszakban konferencia is ilyennek tűnik az előzetes sajtóanyagok alapján.
B. Zs.: Ez a konferencia biztos, hogy nem jöhetett volna létre, ha nincs a nyár elejei, miskolci tanácskozás. Ott vetődött fel ugyanis, hogy a magyar könnyűzene múltjáról zenekari, előadói oldalról talán már nagyon sokat tudunk, ugyanakkor a hazai popzene rendszerváltás előtti társadalmi, gazdasági, politikai vagy éppen technikai mozgatóiról jóval kevesebbet. Nem véletlen, hogy a Korszakok a beatkorszakban tanácskozás előadói között olyanok is felbukkannak, akik most először szólalnak fel rendezvényünkön. A magam részéről azt remélem, hogy ez a tanácskozás nagyon sok új, kutatásra, feltárásra érdemes témát fog a felszínre hozni, és talán új irányokat is kijelöl a magyar könnyűzene múltjának a megismeréséhez.
Ilyen munkát jelenleg szinte kizárólag a Beatkorszak Projekt, az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának megvalósítója végez. Végezheti jövőre is?
B. Zs.: Az NKA honlapján november elején közzétették a Hangfoglaló Program kollégiumának hatályos döntését, ami azt jelenti, hogy a 2015-ben elindult magyar könnyűzenei kutatómunka immár tizedik évébe léphet. Ennek a döntésnek köszönhető, hogy a december 6-ai tanácskozásunk előadásainak anyagait valamikor 2024 tavaszán kötetben is megjelentethetjük, illetve az idén összeállított Minden az enyém című, a rendszerváltás előtti könnyűzenei fesztiválokról szóló fotókiállításunk is járhatja még az országot. És természetesen újabb oral history interjúk is készülhetnek, miként a beatkorszak blogra is íródik majd legalább 150 újabb cikk, és reményeink szerint a Poptörténeti Pontok hálózata is bővülhet jövőre.
A 2023-as év kiemelt témája volt a már említett 50 éves Diósgyőri Popfesztivál. Az új évnek lesz hasonló fókusza?
B. Zs.: Mivel jövőre lesz tíz éve, hogy elindult a Cseh Tamás Program, ami 2017-ben vette fel a Hangfoglaló nevet, a magyar könnyűzene múltjával foglalkozó szervezetként erről érdemes lesz beszélnünk. Azt gondolom, ennek a tíz évnek a számbavétele jó apropó lehet arra is, hogy a mai zenészeket rávegyük vagy megtanítsuk, hogy a jelenüket miként őrizzék meg a jövőnek, amikor az már rocktörténelem lehet. Sajnos ma még kevesen gondolnak bele, hogy bár látszólag sok információ keletkezik jelen időben, ezek többsége csak a pillanatnak szól, így nagyon nagy bajban lesznek a húsz-negyven évvel utánunk jövő rocktörténészek. Szóval 2024-ben nem magunkat akarjuk ünnepelni, hanem a jövőért szeretnénk egy kicsit felelősséget vállalni.
Poptörténeti Pont avatás Miskolcon, rocktörténeti konferencia a Magyar Zene Házában, Kolozsvárról Budapestre visszaérkező fotókiállítás, aminek már a januári helyszíne is megvan. Sűrű a Beatkorszak Projekt decembere. A 2023 is ilyen volt?
B. Zs.: Annak ellenére, hogy sokakhoz hasonlóan mi is csak májusban kaptuk meg az NKA-tól a 2022-ben megítélt idei támogatásunkat, a Hangőr Egyesület segítségének köszönhetően egyetlen tervezett programot sem kellett lemondania a Beatkorszak Projektnek.
Februárban új helyszínen, a Lumen kávézóban elindult a Beatkorszak Szabadegyetem, a Szalay Zoltán fotóriporter képeiből összeállított fotókiállításunkat is el tudtuk vinni még két helyszínre az év elején, és nem szakadt meg az oral history interjúk sorozata sem, illetve a beatkorszak.blog is tovább gyarapította a cikkei és az olvasói számát. Az év első felének a legnagyobb sikere mégis talán az, hogy a sikerült megszervezni „A szó veszélyes fegyver volt” című, az erdélyi magyar könnyűzenéről szóló marosvásárhelyi konferenciánkat, illetve június 9-én, a Diósgyőri Popfesztivál fél évszázados jubileumán rendezett miskolci tanácskozásunkat.
Mennyire épülnek egymásra a Beatkorszak Projekt különböző programjai?
B. Zs.: .: A Beatkorszak Szabadegyetem és a konferenciáink előadói, valamint a rocktörténeti oral history interjúk szerzői között meglehetősen nagy az átfedés, ami azt jelenti, hogy egy-egy kutató a témáját több módon is feldolgozhatja és bemutathatja. De ide sorolhatjuk az idén már több mint 15 ezer Facebook-követővel rendelkező Volt egyszer egy beatkorszak blogunkat is, ahol nemcsak a lassan egy évtizede velünk dolgozó szerzők publikálhatnak, de nagyon sok új, rocktörténet iránt érdeklődő is itt kerül a látóterünkbe. Az online és az élő fórumainkban az a legjobb, hogy miközben a rocktörténet iránt érdeklődőket inspirálják a saját kutatásaik folytatására, újabb témák is előkerülnek, amiket előbb-utóbb, valamilyen módon a magyar könnyűzenei örökség iránt érdeklődők elé tárhatunk.
A lapzártánk után rendezendő Korszakok a beatkorszakban konferencia is ilyennek tűnik az előzetes sajtóanyagok alapján.
B. Zs.: Ez a konferencia biztos, hogy nem jöhetett volna létre, ha nincs a nyár elejei, miskolci tanácskozás. Ott vetődött fel ugyanis, hogy a magyar könnyűzene múltjáról zenekari, előadói oldalról talán már nagyon sokat tudunk, ugyanakkor a hazai popzene rendszerváltás előtti társadalmi, gazdasági, politikai vagy éppen technikai mozgatóiról jóval kevesebbet. Nem véletlen, hogy a Korszakok a beatkorszakban tanácskozás előadói között olyanok is felbukkannak, akik most először szólalnak fel rendezvényünkön. A magam részéről azt remélem, hogy ez a tanácskozás nagyon sok új, kutatásra, feltárásra érdemes témát fog a felszínre hozni, és talán új irányokat is kijelöl a magyar könnyűzene múltjának a megismeréséhez.
Ilyen munkát jelenleg szinte kizárólag a Beatkorszak Projekt, az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának megvalósítója végez. Végezheti jövőre is?
B. Zs.: Az NKA honlapján november elején közzétették a Hangfoglaló Program kollégiumának hatályos döntését, ami azt jelenti, hogy a 2015-ben elindult magyar könnyűzenei kutatómunka immár tizedik évébe léphet. Ennek a döntésnek köszönhető, hogy a december 6-ai tanácskozásunk előadásainak anyagait valamikor 2024 tavaszán kötetben is megjelentethetjük, illetve az idén összeállított Minden az enyém című, a rendszerváltás előtti könnyűzenei fesztiválokról szóló fotókiállításunk is járhatja még az országot. És természetesen újabb oral history interjúk is készülhetnek, miként a beatkorszak blogra is íródik majd legalább 150 újabb cikk, és reményeink szerint a Poptörténeti Pontok hálózata is bővülhet jövőre.
A 2023-as év kiemelt témája volt a már említett 50 éves Diósgyőri Popfesztivál. Az új évnek lesz hasonló fókusza?
B. Zs.: Mivel jövőre lesz tíz éve, hogy elindult a Cseh Tamás Program, ami 2017-ben vette fel a Hangfoglaló nevet, a magyar könnyűzene múltjával foglalkozó szervezetként erről érdemes lesz beszélnünk. Azt gondolom, ennek a tíz évnek a számbavétele jó apropó lehet arra is, hogy a mai zenészeket rávegyük vagy megtanítsuk, hogy a jelenüket miként őrizzék meg a jövőnek, amikor az már rocktörténelem lehet. Sajnos ma még kevesen gondolnak bele, hogy bár látszólag sok információ keletkezik jelen időben, ezek többsége csak a pillanatnak szól, így nagyon nagy bajban lesznek a húsz-negyven évvel utánunk jövő rocktörténészek. Szóval 2024-ben nem magunkat akarjuk ünnepelni, hanem a jövőért szeretnénk egy kicsit felelősséget vállalni.