2024. január 08. / Gáspár Kinga
Borítékolható volt, hogy a Cotton Club Singers január 28-ra meghirdetett Sinatra-koncertjéből nem lesz elég egy a hazai közönség számára. A 2002-ben született, azóta többször is műsorra tűzött produkció népszerűsége huszonévek távlatából is dupla koncertet kíván. László Boldizsár
opera- és jazzénekessel, a Cotton Club Singers alapítójával a koncertről és a két műfaj viszonyáról beszélgettünk.
A Cotton Club Singers tizenöt éve nem állandó formáció már. Hogy mennyire hiányzik a magyar közönségnek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az azóta szervezett alkalmi koncertek utáni szűnni nem akaró visszatapsolás. Rendkívül széles repertoárból választhattak volna: miért éppen a Sinatrát tűzték műsorra ismét?
L. B.: Mindannyian külön utakon járunk már, de nagyon jólesik évről évre összejönni újra, hogy a közös szerelemgyerekünk ismét megmutathassa magát. Két évvel ezelőtt kezdtük el tematikus estjeinket, az ABBA Jazzel, aminek hatalmas sikere volt, majd idén nyáron a Sinatrát adtuk elő a Margitszigeten. Egy hónappal a koncert előtt már nem lehetett jegyet kapni, utána sok leveleket kaptunk, hogy mikor lesz még látható a produkció. Ennek apropóján gondoltuk úgy, hogy januárban a Kongresszusi Központba is elvisszük, ezúttal viszont már eleve dupla koncertben gondolkodtunk, így délutáni előadással is várjuk a közönséget.
Hogy született meg az eredeti Sinatra ötlete?
L. B.: Az első tematikus lemezünk az Ó, Budapest! volt 2000-ben, majd utána szerettünk volna egy nagyobb lélegzetvételű produkciót. Ekkor jelent meg 2001-ben Robbie Williams Live at the Albert című DVD-je a Royal Albert Hallban adott koncertjéről, ahol gyakorlatilag egy Sinatra-válogatást énekelt Jon Lovitz, Jane Horrocks és Nicole Kidman részvételével. Ez nagyon megtetszett nekünk, és megkerestük Malek Miklóst, aki azt mondta, hogy a rendszerváltás óta várta az alkalmat egy igazi, amerikai típusú show színpadra állítására, tehát azonnal elvállalta. A helyzetet árnyalta, hogy akkor halt meg Hofi Géza, akivel ő gyakorlatilag addigi szakmai életét élte, és azt hiszem, ez a feladat megfelelő kihívás és segítség is volt a gyász elviseléséhez.
Hogy emlékszik, milyen volt az első koncert?
L. B.: Érdekes pillanatban debütált a Sinatra: a 2002-es kormányváltást megelőző kampány kampánycsendjében énekeltünk, és érzékelhető volt az emberekben a feszült várakozás. Az utolsó számot, a Bad, Bad Leroy Brownt énekeltük éppen, amikor lángolni kezdett a háttérfüggöny, és miközben szólt a dal, poroltóval oltották, amitől az egész hangulat szürreális árnyalatokat kapott. A koncert végén csak annyit mondtam: Legyen a lehető legjobb vasárnapjuk! – mindenki azt gondolhatott a mondat mögé, amit akart. Erősen él bennem ez az élmény.
A klasszikus csapat – Zsédenyi Adrienn, Kozma Orsolya, Szűcs Gabriella, Fehér Gábor és László Boldizsár – mellett Máté Gábor színművész is szerepel a produkcióban, Sinatra szerepében. Ez is újdonság az eredeti felálláshoz képest.
L. B.: Igen, az eredetiben Gálvölgyi János színművész játszott, de a betegsége miatt kénytelenek voltunk váltani, így már a nyári koncerten is, amit Aczél András rendezésében állítottunk színpadra, Máté Gábor játszotta Sinatrát. Nagyon érdekes volt mindannyiunk számára a jelenléte, hiszen teljesen más energiákat vitt a figurába, ahogy számunkra is más volt a Sinatrát énekelni, mint 2002-ben. Nagyon jól működött ez a váltás, és ezt a közönség reakciói is megerősítették, így az idei koncertre is őt kértük fel. A Kongresszusi Központban, klasszikus színházi keretek között még jobban érvényesül az ő egyénisége, jelenléte – ez már a próbákon is kiderült.
Jazzénekesként, együttesalapítóként és -menedzserként indult, egy produkciót tehát teljes vertikumában lát. Mára viszont a közönség is megszokta, hogy operaénekesként is jegyzett helye van a magyar művészeti életben. Hogy viszonyul egymáshoz ez a két markánsan különböző zenei tapasztalat?
L. B.: Amikor a Cotton Club Singers működött, a szervezési munka felét is magam végeztem, most viszont egy profi csapat foglalkozik ezzel, az Encore Production. Az együttes produkcióinkon rendszerint mi, négyen-öten voltunk színpadon, a színház azonban hatalmas társasjáték, itt sokfelé kell figyelni és igazodni. A munkában az egyik műfajban szerzett tapasztalat segíti a másik műfajban való működést: ha szcenikai vagy marketing szempontból javítandót veszek észre, biztos, hogy szóvá teszem, hogy mihamarabb megoldhassuk. Ahogy vannak felkérések, amelyek a Cotton Club Singers-es múltam miatt találnak meg, például ezért is bízta rám Ókovács Szilveszter főigazgató az Operaház karácsonyi klipjének a zenei rendezését. A kétféle tudás ma már mindkét szerepben nagy segítség.
Cotton Club Singers – SINATRA
Budapest Kongresszusi Központ
2024. január 28., délutáni időpont és 20:00
opera- és jazzénekessel, a Cotton Club Singers alapítójával a koncertről és a két műfaj viszonyáról beszélgettünk.
A Cotton Club Singers tizenöt éve nem állandó formáció már. Hogy mennyire hiányzik a magyar közönségnek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az azóta szervezett alkalmi koncertek utáni szűnni nem akaró visszatapsolás. Rendkívül széles repertoárból választhattak volna: miért éppen a Sinatrát tűzték műsorra ismét?
L. B.: Mindannyian külön utakon járunk már, de nagyon jólesik évről évre összejönni újra, hogy a közös szerelemgyerekünk ismét megmutathassa magát. Két évvel ezelőtt kezdtük el tematikus estjeinket, az ABBA Jazzel, aminek hatalmas sikere volt, majd idén nyáron a Sinatrát adtuk elő a Margitszigeten. Egy hónappal a koncert előtt már nem lehetett jegyet kapni, utána sok leveleket kaptunk, hogy mikor lesz még látható a produkció. Ennek apropóján gondoltuk úgy, hogy januárban a Kongresszusi Központba is elvisszük, ezúttal viszont már eleve dupla koncertben gondolkodtunk, így délutáni előadással is várjuk a közönséget.
Hogy született meg az eredeti Sinatra ötlete?
L. B.: Az első tematikus lemezünk az Ó, Budapest! volt 2000-ben, majd utána szerettünk volna egy nagyobb lélegzetvételű produkciót. Ekkor jelent meg 2001-ben Robbie Williams Live at the Albert című DVD-je a Royal Albert Hallban adott koncertjéről, ahol gyakorlatilag egy Sinatra-válogatást énekelt Jon Lovitz, Jane Horrocks és Nicole Kidman részvételével. Ez nagyon megtetszett nekünk, és megkerestük Malek Miklóst, aki azt mondta, hogy a rendszerváltás óta várta az alkalmat egy igazi, amerikai típusú show színpadra állítására, tehát azonnal elvállalta. A helyzetet árnyalta, hogy akkor halt meg Hofi Géza, akivel ő gyakorlatilag addigi szakmai életét élte, és azt hiszem, ez a feladat megfelelő kihívás és segítség is volt a gyász elviseléséhez.
Hogy emlékszik, milyen volt az első koncert?
L. B.: Érdekes pillanatban debütált a Sinatra: a 2002-es kormányváltást megelőző kampány kampánycsendjében énekeltünk, és érzékelhető volt az emberekben a feszült várakozás. Az utolsó számot, a Bad, Bad Leroy Brownt énekeltük éppen, amikor lángolni kezdett a háttérfüggöny, és miközben szólt a dal, poroltóval oltották, amitől az egész hangulat szürreális árnyalatokat kapott. A koncert végén csak annyit mondtam: Legyen a lehető legjobb vasárnapjuk! – mindenki azt gondolhatott a mondat mögé, amit akart. Erősen él bennem ez az élmény.
A klasszikus csapat – Zsédenyi Adrienn, Kozma Orsolya, Szűcs Gabriella, Fehér Gábor és László Boldizsár – mellett Máté Gábor színművész is szerepel a produkcióban, Sinatra szerepében. Ez is újdonság az eredeti felálláshoz képest.
L. B.: Igen, az eredetiben Gálvölgyi János színművész játszott, de a betegsége miatt kénytelenek voltunk váltani, így már a nyári koncerten is, amit Aczél András rendezésében állítottunk színpadra, Máté Gábor játszotta Sinatrát. Nagyon érdekes volt mindannyiunk számára a jelenléte, hiszen teljesen más energiákat vitt a figurába, ahogy számunkra is más volt a Sinatrát énekelni, mint 2002-ben. Nagyon jól működött ez a váltás, és ezt a közönség reakciói is megerősítették, így az idei koncertre is őt kértük fel. A Kongresszusi Központban, klasszikus színházi keretek között még jobban érvényesül az ő egyénisége, jelenléte – ez már a próbákon is kiderült.
Jazzénekesként, együttesalapítóként és -menedzserként indult, egy produkciót tehát teljes vertikumában lát. Mára viszont a közönség is megszokta, hogy operaénekesként is jegyzett helye van a magyar művészeti életben. Hogy viszonyul egymáshoz ez a két markánsan különböző zenei tapasztalat?
L. B.: Amikor a Cotton Club Singers működött, a szervezési munka felét is magam végeztem, most viszont egy profi csapat foglalkozik ezzel, az Encore Production. Az együttes produkcióinkon rendszerint mi, négyen-öten voltunk színpadon, a színház azonban hatalmas társasjáték, itt sokfelé kell figyelni és igazodni. A munkában az egyik műfajban szerzett tapasztalat segíti a másik műfajban való működést: ha szcenikai vagy marketing szempontból javítandót veszek észre, biztos, hogy szóvá teszem, hogy mihamarabb megoldhassuk. Ahogy vannak felkérések, amelyek a Cotton Club Singers-es múltam miatt találnak meg, például ezért is bízta rám Ókovács Szilveszter főigazgató az Operaház karácsonyi klipjének a zenei rendezését. A kétféle tudás ma már mindkét szerepben nagy segítség.
Cotton Club Singers – SINATRA
Budapest Kongresszusi Központ
2024. január 28., délutáni időpont és 20:00