2024. január 10. /
FARSANGi őrület Caragialétól BOTOS BÁLINT rendezésében
A bohózati elemekben bővelkedő darab Bukarest egyik külvárosának borbélyüzletében kezdődik, ahol minden a feje tetejére áll. Féltékeny szeretők vadásznak vetélytársaikra, bár nemigen tudják, hogy ki az ellenfél. A pofonok téves címzettet találnak meg, a levelek félreérthetőek, és félre
is értik őket. Jóslatok és cetlik alapján indulnak bosszúhadjárataikra, becenevekből próbálják kikövetkeztetni, hogy ki ellen kellene irányítaniuk fékezhetetlen indulataikat. Mindezt farsangkor teszik, így végképp lehetetlenné válik, hogy megtalálják azokat, akikre vágynak, vagy azokat, akiken bosszút akarnak állni.
A fékevesztett hajsza Caragiale darabjában már-már az abszurd határait feszegeti. A szereplők összetévesztése itt nem csupán komikus elem, hanem a farsangon keresztül egy minden mást meghatározó törvénnyé válik, amely által már lassan a néző sem tudja pontosan, hogy kit lát maga előtt a színpadon.
Az emberi önzés, a fékevesztett szenvedély végletesen mulatságos poklába kalauzol minket a szerző. Vígjátékában a nyelv, a helyzetkomikum és a szereplők ábrázolása arra biztosíték, hogy nevetésünk nem olcsó szórakozás csupán, hanem azt a távolságot szüli meg szereplő és néző között, ami ahhoz szükséges, hogy olykor saját görbe tükreinkbe nézzünk.
NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL, egy klasszikus Albee-tól, GUELMINO SÁNDOR rendezésében
George és Martha, a középkorú házaspár egy protokollparti után, az éjszaka kellős közepén áthívja magukhoz a férfi új egyetemi kollégáját és annak feleségét egy kis ismerkedésre. A laza iddogálós-beszélgetős este azonban hamarosan kínossá válik az ifjú vendégek számára: házigazdáik egyre durvábban szólogatnak be egymásnak, és szép lassan kiderül, itt nem egyszerű játszmázás zajlik, ez az este az öldöklő leszámolás ideje, amit senki sem úszhat meg sértetlenül. A gyilkos humorú, tragikomikus élveboncolás szertefoszlat minden titkot, minden illúziót, de talán éppen ezzel az újrakezdés esélyét is megadja a négy ember számára.
Soha senki nem ábrázolta olyan szórakoztatóan a kegyetlen emberi játszmákat, mint Edward Albee, akinek főműve, a Nem félünk a farkastól méltán a XX. század egyik legmaradandóbb drámája. Az 1966-os filmváltozat, melyben George-ot Richard Burton, Marthát pedig Elizabeth Taylor játszotta – és annak idején az összes létező kategóriában Oscarra jelölték (ezek közül ötöt meg is kapott) –, igazi klasszikussá érett. A darab magyarországi sikertörténete is töretlen a mai napig, hiszen témája örök érvényű, jutalomjátékot kínál négy színész számára, a nézőknek pedig megrendítően, felkavaróan mulatságos estét garantál. Azoknak is, akik tudják, hogyan alakul át egy szerelem fojtogató párkapcsolattá, azoknak is, akik titkolják, hogy tudják, és azoknak is, akik eddig nem tudtak vele szembenézni, de most szívesen beleborzonganának a lehetőségbe.
McDonagh fekete komédiája, a HÓHÉROK SZIKSZAI RÉMUSZ rendezésében
A szerző talán kevésbé gyakran játszott darabja Angliában, 1965-ben játszódik. Ez az az év, mikor a ködös Albionban eltörlik a halálbüntetést. Az észak-angol kisvárosban, Oldhamben, egy kocsmában, amit Harry Wade és felesége visz, összegyűlnek a törzsvendégek, hogy szemtanúi legyenek annak, hogyan reagál a kocsmáros a rossz hírre: ugyanis Harry Wade másodállásban hóhér, méghozzá az egyik legismertebb. Pontosabban a második legismertebb, a világhírű Pierrepoint hóhér mögött. Ráadásul megjelenik egy furcsa, délről jött idegen is. Mit tesz az ember, ha nem gyakorolhatja többet a hivatását? Mit tesz, ha örök második? Mit, ha eltűnik a lánygyermeke, és mit tesz, ha arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy minden általa kivégzett halálraítélt valóban bűnös volt-e, vagy esetleg volt olyan, akit ártatlanul végzett ki?
jaszaiszinhaz.hu
A bohózati elemekben bővelkedő darab Bukarest egyik külvárosának borbélyüzletében kezdődik, ahol minden a feje tetejére áll. Féltékeny szeretők vadásznak vetélytársaikra, bár nemigen tudják, hogy ki az ellenfél. A pofonok téves címzettet találnak meg, a levelek félreérthetőek, és félre
is értik őket. Jóslatok és cetlik alapján indulnak bosszúhadjárataikra, becenevekből próbálják kikövetkeztetni, hogy ki ellen kellene irányítaniuk fékezhetetlen indulataikat. Mindezt farsangkor teszik, így végképp lehetetlenné válik, hogy megtalálják azokat, akikre vágynak, vagy azokat, akiken bosszút akarnak állni.A fékevesztett hajsza Caragiale darabjában már-már az abszurd határait feszegeti. A szereplők összetévesztése itt nem csupán komikus elem, hanem a farsangon keresztül egy minden mást meghatározó törvénnyé válik, amely által már lassan a néző sem tudja pontosan, hogy kit lát maga előtt a színpadon.
Az emberi önzés, a fékevesztett szenvedély végletesen mulatságos poklába kalauzol minket a szerző. Vígjátékában a nyelv, a helyzetkomikum és a szereplők ábrázolása arra biztosíték, hogy nevetésünk nem olcsó szórakozás csupán, hanem azt a távolságot szüli meg szereplő és néző között, ami ahhoz szükséges, hogy olykor saját görbe tükreinkbe nézzünk.
NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL, egy klasszikus Albee-tól, GUELMINO SÁNDOR rendezésében
George és Martha, a középkorú házaspár egy protokollparti után, az éjszaka kellős közepén áthívja magukhoz a férfi új egyetemi kollégáját és annak feleségét egy kis ismerkedésre. A laza iddogálós-beszélgetős este azonban hamarosan kínossá válik az ifjú vendégek számára: házigazdáik egyre durvábban szólogatnak be egymásnak, és szép lassan kiderül, itt nem egyszerű játszmázás zajlik, ez az este az öldöklő leszámolás ideje, amit senki sem úszhat meg sértetlenül. A gyilkos humorú, tragikomikus élveboncolás szertefoszlat minden titkot, minden illúziót, de talán éppen ezzel az újrakezdés esélyét is megadja a négy ember számára.Soha senki nem ábrázolta olyan szórakoztatóan a kegyetlen emberi játszmákat, mint Edward Albee, akinek főműve, a Nem félünk a farkastól méltán a XX. század egyik legmaradandóbb drámája. Az 1966-os filmváltozat, melyben George-ot Richard Burton, Marthát pedig Elizabeth Taylor játszotta – és annak idején az összes létező kategóriában Oscarra jelölték (ezek közül ötöt meg is kapott) –, igazi klasszikussá érett. A darab magyarországi sikertörténete is töretlen a mai napig, hiszen témája örök érvényű, jutalomjátékot kínál négy színész számára, a nézőknek pedig megrendítően, felkavaróan mulatságos estét garantál. Azoknak is, akik tudják, hogyan alakul át egy szerelem fojtogató párkapcsolattá, azoknak is, akik titkolják, hogy tudják, és azoknak is, akik eddig nem tudtak vele szembenézni, de most szívesen beleborzonganának a lehetőségbe.
McDonagh fekete komédiája, a HÓHÉROK SZIKSZAI RÉMUSZ rendezésében
A szerző talán kevésbé gyakran játszott darabja Angliában, 1965-ben játszódik. Ez az az év, mikor a ködös Albionban eltörlik a halálbüntetést. Az észak-angol kisvárosban, Oldhamben, egy kocsmában, amit Harry Wade és felesége visz, összegyűlnek a törzsvendégek, hogy szemtanúi legyenek annak, hogyan reagál a kocsmáros a rossz hírre: ugyanis Harry Wade másodállásban hóhér, méghozzá az egyik legismertebb. Pontosabban a második legismertebb, a világhírű Pierrepoint hóhér mögött. Ráadásul megjelenik egy furcsa, délről jött idegen is. Mit tesz az ember, ha nem gyakorolhatja többet a hivatását? Mit tesz, ha örök második? Mit, ha eltűnik a lánygyermeke, és mit tesz, ha arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy minden általa kivégzett halálraítélt valóban bűnös volt-e, vagy esetleg volt olyan, akit ártatlanul végzett ki?
jaszaiszinhaz.hu