2024. január 11. /
Az Art-Színtér december 15-én mutatta be Agnieszka Osiecka és Maciej Małecki közös művét az Ő meg Ő-t. A darabot Somogyi Szilárd rendezte. A szereplők pedig Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté és Kútvölgyi Erzsébet Kossuth-díjas színművész. Az előadás kapcsán Somogyi Szilárddal
beszélgettünk.
Az Ő meg Ő nem az első rendezésed az Art-Színtérnél. Miért szeretsz az Art-Színtérrel dolgozni?
S. Sz.: Nagyon jó a hangulat, mindig mindent meg tudunk beszélni. Olyan előadásokat is tudunk csinálni, amiket nagyobb színházak csak nagyon ritkán tűznek műsorra. Van náluk lehetőség a műhelymunkára. Minden résztvevőnek mindig egy új impulzus, egy új lehetőség, egy új típusú szakmai feltöltődés.
Az Ő meg Ő nem annyira ismert mű itthon, miért erre esett a választás?
S. Sz.: Talán pont ezért. Tudomásom szerint 1978 környékén volt belőle egy előadás a kecskeméti Katona József Színház akkori stúdiójában Soproni Ágnes és Blaskó Balázs főszereplésével Kerényi Miklós Gábor rendezésében. Előtte pár évvel az Operettszínház is játszotta Seregi László koncepciójában Lehoczky Zsuzsával és Farkas Bálinttal. Jantyik Csaba vette elő nem olyan rég, és Nagy Enikő és Szabó Győző mutatta be az Ő meg Ő történetét a Thália Színházban. Kerótól és Jantyik Csabától hallottam a darab létezéséről, és izgatta a fantáziámat, ezért ajánlottam az Art-Színtérnek, hogy esetleg készíthetnénk belőle egy 2023-as verziót. Örök érvényű kapcsolati problémákat mutat be a mű sok humorral és talán néhány elmorzsolt könnycseppel…
Az eredeti darabban csak a két szereplő van, hogyan és miért került bele még egy szereplő?
S. Sz.: Mindig is érdekelt egy több idősíkon játszódó előadás megrendezése, és ezt a darabot alkalmasnak találtam rá. De hogy mi ez az idősík kérdéskör, azt még titkolnám, jöjjenek el megnézni a produkciót!
Zenés előadásról van szó, azonban kis térben játszódik. Miért, mitől lesz ez más, mint a többi zenés darab?
S. Sz.: Itt valóban a prózából jön a dal és a dalból a próza. Nem kell hozzá semmi plusz technikai varázslat. Két szempár, két lélek és az, hogy mindannyian a színpadon akarjuk hagyni a lelkünk egy kis darabkáját, amit a nézők visznek el. Nem lesz két egyforma előadás. A tér intimitása, a nézők közelsége, a reakcióik határozottan befolyásolni fogják az előadás súlypontjait. Azt tudjuk, hogy honnan indulunk és hová kell megérkezni, és hogy vannak állomások ebben a lélekutazásban, de hogy hogyan jutunk el oda, az Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté és Kútvölgyi Erzsike fantasztikus energiáinak hullámzásától is függ.
Rendezőként mi a nehezebb, nagy színpadon, sok technikával, sok színésszel dolgozni, vagy egy kis intim térben, kevesebb művésszel létrehozni az előadást?
S. Sz.: Az egyik ezért nehezebb, a másik azért. Mindig az a nehezebb, amin éppen dolgozunk.
Mi most egy „szeretem színházat” szeretnénk, egy „szeretem előadást”, ami reményeink szerint hosszú évekig fogja a nézőket vonzani, mert ilyen történetekre is szüksége lehet az emberi léleknek, mint az Ő meg Ő, aki lehetne ön is, vagy te is meg én is, vagy bárki.
beszélgettünk.
Az Ő meg Ő nem az első rendezésed az Art-Színtérnél. Miért szeretsz az Art-Színtérrel dolgozni?S. Sz.: Nagyon jó a hangulat, mindig mindent meg tudunk beszélni. Olyan előadásokat is tudunk csinálni, amiket nagyobb színházak csak nagyon ritkán tűznek műsorra. Van náluk lehetőség a műhelymunkára. Minden résztvevőnek mindig egy új impulzus, egy új lehetőség, egy új típusú szakmai feltöltődés.
Az Ő meg Ő nem annyira ismert mű itthon, miért erre esett a választás?
S. Sz.: Talán pont ezért. Tudomásom szerint 1978 környékén volt belőle egy előadás a kecskeméti Katona József Színház akkori stúdiójában Soproni Ágnes és Blaskó Balázs főszereplésével Kerényi Miklós Gábor rendezésében. Előtte pár évvel az Operettszínház is játszotta Seregi László koncepciójában Lehoczky Zsuzsával és Farkas Bálinttal. Jantyik Csaba vette elő nem olyan rég, és Nagy Enikő és Szabó Győző mutatta be az Ő meg Ő történetét a Thália Színházban. Kerótól és Jantyik Csabától hallottam a darab létezéséről, és izgatta a fantáziámat, ezért ajánlottam az Art-Színtérnek, hogy esetleg készíthetnénk belőle egy 2023-as verziót. Örök érvényű kapcsolati problémákat mutat be a mű sok humorral és talán néhány elmorzsolt könnycseppel…
Az eredeti darabban csak a két szereplő van, hogyan és miért került bele még egy szereplő?
S. Sz.: Mindig is érdekelt egy több idősíkon játszódó előadás megrendezése, és ezt a darabot alkalmasnak találtam rá. De hogy mi ez az idősík kérdéskör, azt még titkolnám, jöjjenek el megnézni a produkciót!
Zenés előadásról van szó, azonban kis térben játszódik. Miért, mitől lesz ez más, mint a többi zenés darab?
S. Sz.: Itt valóban a prózából jön a dal és a dalból a próza. Nem kell hozzá semmi plusz technikai varázslat. Két szempár, két lélek és az, hogy mindannyian a színpadon akarjuk hagyni a lelkünk egy kis darabkáját, amit a nézők visznek el. Nem lesz két egyforma előadás. A tér intimitása, a nézők közelsége, a reakcióik határozottan befolyásolni fogják az előadás súlypontjait. Azt tudjuk, hogy honnan indulunk és hová kell megérkezni, és hogy vannak állomások ebben a lélekutazásban, de hogy hogyan jutunk el oda, az Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté és Kútvölgyi Erzsike fantasztikus energiáinak hullámzásától is függ.
Rendezőként mi a nehezebb, nagy színpadon, sok technikával, sok színésszel dolgozni, vagy egy kis intim térben, kevesebb művésszel létrehozni az előadást?
S. Sz.: Az egyik ezért nehezebb, a másik azért. Mindig az a nehezebb, amin éppen dolgozunk.
Mi most egy „szeretem színházat” szeretnénk, egy „szeretem előadást”, ami reményeink szerint hosszú évekig fogja a nézőket vonzani, mert ilyen történetekre is szüksége lehet az emberi léleknek, mint az Ő meg Ő, aki lehetne ön is, vagy te is meg én is, vagy bárki.