2024. február 09. /
A Karinthy Színház 2023 júniusában jelentette be, hogy önálló társulatot alapít. Az alapító tagok: Balázs Andrea, Dobra Mara, Karácsony Gergely, Kovács Vecei Fanni, Lux Ádám, Mikecz Estilla, Mohácsi Norbert és Németh Gábor. Ez alkalommal Dobra Marával beszélgettünk a Karinthy Színház társulatáról, az évad előadásairól, jövőbeli tervekről.
Milyen érzés egy társulat alapító tagjának lenni?
D. M.: Szuper érzés. Mostanában picit nehezebb pontosan fogalmaznom, úgy tűnik, épp egy elég érzelmes időszakomat élem. Bár ugye mikor nem... Lehet, hogy ez az egyre gyakrabban felbukkanó szentimentalizmus egyszerűen csak a korral jár. Sokfelé dolgoztam az elmúlt években, ilyen-olyan időszakok váltották egymást fontos és kevésbé meghatározó állomásokkal. Most határozottan azt érzem, hogy megérkeztem. Mint amikor végre megpillantja az ember a tengert a hosszú út után. Érkezés és valami izgalmas kezdete egyszerre.
Mit jelent Önnek a ,,Játsszunk komolyan!” szlogen?
D. M.: A mai napig elképedve figyelem, hogy a kislányom bár lassan igazi nagylánnyá cseperedik, még mindig igazán komolyan veszi a játékot, a játék meg tudott maradni számára mindennél fontosabbnak. Nem nyerni akar, de annál inkább végig jelen lenni, minden pillanatát kiélvezni, szabadon, tisztán, csak magáért a játékért játszani. Ha egyéb kötelességeire figyelmeztetem, rendszerint annyi a válasza, hogy anya, gyerek vagyok, az a dolgom, hogy játsszak. Örök gyerekként a játék persze nekem is alapvetés. Nem megúszni, túlélni, hanem belemerülni úgy igazán, elmenni a falig, ha kell, le a mélyére, kockázatot vállalni. És merni emelni a tétet, ha attól lesz még igazibb.
Milyen a közös munka a társulat művészeivel, a vezetőséggel és a háttérszakmák képviselőivel?
D. M.: Ez egy elképesztően jó csapat, egy igazi második család. És már megint a szentimentalizmus, de nem gondoltam, hogy találok egy ilyen erős közösséget, talán már egy ideje nem is hittem ilyesmi létezésében. Sokszor éreztem azt az életem során, hogy vissza kell fognom magam, hogy le kell halkulnom, ha bele akarok simulni az adott környezetbe. Itt most azt érzem, hogy lehetek én magam, ráadásul ez az önmagam nagyon is kompatibilis a többiekkel.
Hogyan határozható meg a Karinthy Színház repertoárja? Milyen előadásokat láthatunk 2024-ben a színházban? Melyik az Ön személyes kedvence?
D. M.: A színház repertoárja igazán színes és kifejezetten izgalmas, bár még én sem láttam minden előadást. Ha egy előadást kell kiemelnem, akkor személyes kedvencemként még mindig az Ilja Bocsarnikovsz rendezte HAMLET-ről szeretnék beszélni. Ez az első találkozás, az igazi, a nagybetűs szerelem. Még keresi a közönségét, de előadásról előadásra kristályosodik a karaktere, nagyon fontos minden egyes találkozásunk a szöveggel, a szerepekkel, és nagyon remélem, hogy még hosszú út áll előttünk. Folyamatosan dolgozik bennünk az anyag, szenvedélyesen szeretjük játszani az előadást. Mérföldkő szerintem mindannyiunk életében.
Hogyan járult hozzá a Karinthy Színház kulturális és művészeti életéhez, és milyen jövőbeli tervei és ambíciói vannak a színházban való részvétellel kapcsolatban?
D. M.: A napokban valaki megkérdezett, hogy mit csináltam a szabadúszó éveim alatt, hogy hány előadásban játszottam hozzávetőlegesen. Elkezdtem számolni, és én magam is meglepődtem. Elég nagy meló van mögöttem. Saját előadások létrehozása, folyamatos kísérletezés, műfaji határok tologatása, sok írás, anyaggyűjtés, improvizációs színházi munkák, mindenféle speciális képzések, légtorna, hangszerek, zenekarok, börtönszínház, verses előadások, pályázatok, performanszok, koncertek, rengeteg utazás, érkezés és a fejlődés fontossága mindig szem előtt. Tehát hogy hogyan járulok hozzá a színház művészeti életéhez? Remélem, a jól mozgósítható energiámmal, a sokféle tapasztalatommal, a teherbírásommal és a pozitív életszemléletemmel mindenképp. Így elsőre. Az ambícióm pedig... Szeretnék ennek a csapatnak a tagjaként csodás színházat csinálni. Hiszek benne, bennünk. Legyen így.
Milyen érzés egy társulat alapító tagjának lenni?
D. M.: Szuper érzés. Mostanában picit nehezebb pontosan fogalmaznom, úgy tűnik, épp egy elég érzelmes időszakomat élem. Bár ugye mikor nem... Lehet, hogy ez az egyre gyakrabban felbukkanó szentimentalizmus egyszerűen csak a korral jár. Sokfelé dolgoztam az elmúlt években, ilyen-olyan időszakok váltották egymást fontos és kevésbé meghatározó állomásokkal. Most határozottan azt érzem, hogy megérkeztem. Mint amikor végre megpillantja az ember a tengert a hosszú út után. Érkezés és valami izgalmas kezdete egyszerre.
Mit jelent Önnek a ,,Játsszunk komolyan!” szlogen?
D. M.: A mai napig elképedve figyelem, hogy a kislányom bár lassan igazi nagylánnyá cseperedik, még mindig igazán komolyan veszi a játékot, a játék meg tudott maradni számára mindennél fontosabbnak. Nem nyerni akar, de annál inkább végig jelen lenni, minden pillanatát kiélvezni, szabadon, tisztán, csak magáért a játékért játszani. Ha egyéb kötelességeire figyelmeztetem, rendszerint annyi a válasza, hogy anya, gyerek vagyok, az a dolgom, hogy játsszak. Örök gyerekként a játék persze nekem is alapvetés. Nem megúszni, túlélni, hanem belemerülni úgy igazán, elmenni a falig, ha kell, le a mélyére, kockázatot vállalni. És merni emelni a tétet, ha attól lesz még igazibb.
Milyen a közös munka a társulat művészeivel, a vezetőséggel és a háttérszakmák képviselőivel?
D. M.: Ez egy elképesztően jó csapat, egy igazi második család. És már megint a szentimentalizmus, de nem gondoltam, hogy találok egy ilyen erős közösséget, talán már egy ideje nem is hittem ilyesmi létezésében. Sokszor éreztem azt az életem során, hogy vissza kell fognom magam, hogy le kell halkulnom, ha bele akarok simulni az adott környezetbe. Itt most azt érzem, hogy lehetek én magam, ráadásul ez az önmagam nagyon is kompatibilis a többiekkel.
Hogyan határozható meg a Karinthy Színház repertoárja? Milyen előadásokat láthatunk 2024-ben a színházban? Melyik az Ön személyes kedvence?
D. M.: A színház repertoárja igazán színes és kifejezetten izgalmas, bár még én sem láttam minden előadást. Ha egy előadást kell kiemelnem, akkor személyes kedvencemként még mindig az Ilja Bocsarnikovsz rendezte HAMLET-ről szeretnék beszélni. Ez az első találkozás, az igazi, a nagybetűs szerelem. Még keresi a közönségét, de előadásról előadásra kristályosodik a karaktere, nagyon fontos minden egyes találkozásunk a szöveggel, a szerepekkel, és nagyon remélem, hogy még hosszú út áll előttünk. Folyamatosan dolgozik bennünk az anyag, szenvedélyesen szeretjük játszani az előadást. Mérföldkő szerintem mindannyiunk életében.
Hogyan járult hozzá a Karinthy Színház kulturális és művészeti életéhez, és milyen jövőbeli tervei és ambíciói vannak a színházban való részvétellel kapcsolatban?
D. M.: A napokban valaki megkérdezett, hogy mit csináltam a szabadúszó éveim alatt, hogy hány előadásban játszottam hozzávetőlegesen. Elkezdtem számolni, és én magam is meglepődtem. Elég nagy meló van mögöttem. Saját előadások létrehozása, folyamatos kísérletezés, műfaji határok tologatása, sok írás, anyaggyűjtés, improvizációs színházi munkák, mindenféle speciális képzések, légtorna, hangszerek, zenekarok, börtönszínház, verses előadások, pályázatok, performanszok, koncertek, rengeteg utazás, érkezés és a fejlődés fontossága mindig szem előtt. Tehát hogy hogyan járulok hozzá a színház művészeti életéhez? Remélem, a jól mozgósítható energiámmal, a sokféle tapasztalatommal, a teherbírásommal és a pozitív életszemléletemmel mindenképp. Így elsőre. Az ambícióm pedig... Szeretnék ennek a csapatnak a tagjaként csodás színházat csinálni. Hiszek benne, bennünk. Legyen így.