2024. február 09. /
Lábán Katalin az RS9 Színház társalapítója és igazgatója. A színház immár több mint 30 éves múltra tekint vissza.
A 2023/2024-es évadban 4 előadást is rendez. Melyek ezek?
L. K.: Októberben mutattuk be a Mariella Mehr élete című drámát. Balogh Rodrigótól kaptam a szövegkönyvet, amikor ő épp a Roma Hősök Fesztivált szervezte, és akkor eszembe jutott Rácz Magdi, hogy milyen nagyszerű szerep lenni neki, amelyet ő nagy örömmel vállalt el. Az előadás a svájci jenis cigányok szenvedéseit ábrázolja, Mariella Mehr a saját életét írta meg, s adott ezáltal hangot és figyelmet azoknak a szörnyű történéseknek, amik évtizedekig folytak Svácjban. Ez számomra nagyon fontos téma, hogyan lehet a szenvedést a színházban ábrázolni, hogy az befogadható legyen, eljusson a közönség szívéhez. Másfelől mindig is nagyon fontosnak tartottam a roma kultúra megismertetését, korábban roma népmeséket állítottunk színpadra gyerekeknek és felnőtteknek, Legszebb cigány népmesék címmel, nagyon sok helyre hívtak minket előadni ezt a darabot.
A második bemutató Kemény Zsigmond Zord idők című történelmi drámája, amely a török kori Magyarországra, 1541-be visz vissza minket.
A harmadik bemutató január 25-én volt, Edith Piaf naplója címmel. Kóródy Ildikó, a darab szerzője keresett meg, hogy mutassuk be. Azért vállaltam el, mert rajongok Piaf dalaiért, szinte egyből tudtam, hogy Kárász Esztert fogom felkérni a címszerepre, akit gyerekkora óta ismerek, és fantasztikus énekes és színész. A nézők láthatják és hallhatják is ezt a tehetséget, hiszen a próza mellett Eszter Piaf-dalokat is énekel franciául. Piaf barátját, Cocteau-t Miklós Marcell alakítja. Az élő zenei kíséretet Wagner-Puskás Péter adja. Számomra nagyon fontos, hogy érzelmileg kötődjek, kapcsolódjak ahhoz a darabhoz, amelyet megrendezek. A darab témája is személyesen érint, hogy egy nő mennyi mindent megtesz egy férfiért, aki csak saját, önös érdekeivel törődik, és ezáltal rengeteg szenvedést okoz a nőnek; milyen kapcsolati dinamika mentén létezik egymás mellett két ember.
A negyedik bemutató február 29-én lesz, Samuel Beckett-től Az utolsó tekercs. Az 1980-as években Beckett az egyik kedvenc szerzőm volt, számos darabját megrendeztem. Ezt még nem. Nagyon érdekel engem a demencia. Mire emlékszik vissza az ember öregkorában? A darab főhőse, az öregúr visszahallgat egy tekercset, amelyet még fiatalkorában rögzített, és megdöbben, mert nem emlékszik semmire az elhangzottakból, elgondolkozik, hogy vajon igaz-e, ami rajta van… Vajon az ember mennyiben képes a saját életét összegezni? Milyen benyomások, emlékképek, illatok, hangok maradnak meg vagy épp tűnnek el. Széles László lesz a darab főszereplője, akivel már dolgoztunk együtt a Kean, a színész című előadásban.
Van olyan rendezése, amely igazán közel áll a szívéhez, és van lehetőség megtekinteni a színházban?
L. K.: Igen, a Füst Milán A mester én vagyok című regényéből írt Egy doktorkisasszony naplójegyzetei, amely egy női sorsot mutat be, milyen nehézségekkel, viszontagságokkal kell megküzdenie nőként a férfiak világában, hogyan tudja megőrizni méltóságát, nőiességét.
A rendezésen kívül marad még ideje másra is?
L. K.: Nagyon szeretek játszani, és szerencsére Sebő Ferenc felkért, hogy legújabb darabjában, az Anonim szerelmesekben játsszak el egy pici szerepet, amit örömmel vállaltam. Ezenkívül a Nap-Kör Alapítványnál színjátszó művészetterápiás csoportokat vezetek borderline klienseknek, idén indult el a 10. csoportom. Részt veszek egy Erasmus+ projektben, amely az Ode to Joy (joy-experience.eu) nevet viseli. A lényege, hogy a 20-30 év közötti fiatalok, akik se nem tanulnak, se nem dolgoznak, a művészetek segítségével az életük célját megtalálják, esélyt kapjanak, hogy visszatérjenek az élet körforgásába. Sajnos ez a jelenség nagyon sok fiatalt érint egész Európában. A négy ország részvételével folyó munka során megszületik egy kézikönyv, amelyet pedagógusok, szociális munkások tudnak majd használni. Szabadidőmben, amikor csak tehetem, színházba, operába járok. Nagyon szeretem és fontosnak tartom, hogy lássam, mennyi jó dolog van még.
A saját előadásokon túl az RS9 Színház már hosszú évtizedek óta ad lehetőséget más társulatoknak, hogy megmutathassák magukat, tehát befogadó színház is.
L. K.: Számomra mindig is nagyon fontos volt, hogy fiatal tehetségeknek lehetőséget adjak, hogy megmutatkozhassanak és bekerülhessenek a színházi világ vérkeringésébe innovatív ötleteikkel. Nyitottak vagyunk a fiatalok kezdeményezéseire, szárnypróbálgatásaira. A teljesség igénye nélkül nálunk játszik a Másik Produkció – akik hét év nálunk töltött év után hamarosan saját helyet nyitnak Dante néven –, az E-Mancik Színházi Manufaktúra, Paizs Miklós, a Komp Kollektíva, a Budapesti Anarchista Színház, az Anyaszínház.
A 2023/2024-es évadban 4 előadást is rendez. Melyek ezek?
L. K.: Októberben mutattuk be a Mariella Mehr élete című drámát. Balogh Rodrigótól kaptam a szövegkönyvet, amikor ő épp a Roma Hősök Fesztivált szervezte, és akkor eszembe jutott Rácz Magdi, hogy milyen nagyszerű szerep lenni neki, amelyet ő nagy örömmel vállalt el. Az előadás a svájci jenis cigányok szenvedéseit ábrázolja, Mariella Mehr a saját életét írta meg, s adott ezáltal hangot és figyelmet azoknak a szörnyű történéseknek, amik évtizedekig folytak Svácjban. Ez számomra nagyon fontos téma, hogyan lehet a szenvedést a színházban ábrázolni, hogy az befogadható legyen, eljusson a közönség szívéhez. Másfelől mindig is nagyon fontosnak tartottam a roma kultúra megismertetését, korábban roma népmeséket állítottunk színpadra gyerekeknek és felnőtteknek, Legszebb cigány népmesék címmel, nagyon sok helyre hívtak minket előadni ezt a darabot.
A második bemutató Kemény Zsigmond Zord idők című történelmi drámája, amely a török kori Magyarországra, 1541-be visz vissza minket.
A harmadik bemutató január 25-én volt, Edith Piaf naplója címmel. Kóródy Ildikó, a darab szerzője keresett meg, hogy mutassuk be. Azért vállaltam el, mert rajongok Piaf dalaiért, szinte egyből tudtam, hogy Kárász Esztert fogom felkérni a címszerepre, akit gyerekkora óta ismerek, és fantasztikus énekes és színész. A nézők láthatják és hallhatják is ezt a tehetséget, hiszen a próza mellett Eszter Piaf-dalokat is énekel franciául. Piaf barátját, Cocteau-t Miklós Marcell alakítja. Az élő zenei kíséretet Wagner-Puskás Péter adja. Számomra nagyon fontos, hogy érzelmileg kötődjek, kapcsolódjak ahhoz a darabhoz, amelyet megrendezek. A darab témája is személyesen érint, hogy egy nő mennyi mindent megtesz egy férfiért, aki csak saját, önös érdekeivel törődik, és ezáltal rengeteg szenvedést okoz a nőnek; milyen kapcsolati dinamika mentén létezik egymás mellett két ember.
A negyedik bemutató február 29-én lesz, Samuel Beckett-től Az utolsó tekercs. Az 1980-as években Beckett az egyik kedvenc szerzőm volt, számos darabját megrendeztem. Ezt még nem. Nagyon érdekel engem a demencia. Mire emlékszik vissza az ember öregkorában? A darab főhőse, az öregúr visszahallgat egy tekercset, amelyet még fiatalkorában rögzített, és megdöbben, mert nem emlékszik semmire az elhangzottakból, elgondolkozik, hogy vajon igaz-e, ami rajta van… Vajon az ember mennyiben képes a saját életét összegezni? Milyen benyomások, emlékképek, illatok, hangok maradnak meg vagy épp tűnnek el. Széles László lesz a darab főszereplője, akivel már dolgoztunk együtt a Kean, a színész című előadásban.
Van olyan rendezése, amely igazán közel áll a szívéhez, és van lehetőség megtekinteni a színházban?
L. K.: Igen, a Füst Milán A mester én vagyok című regényéből írt Egy doktorkisasszony naplójegyzetei, amely egy női sorsot mutat be, milyen nehézségekkel, viszontagságokkal kell megküzdenie nőként a férfiak világában, hogyan tudja megőrizni méltóságát, nőiességét.
A rendezésen kívül marad még ideje másra is?
L. K.: Nagyon szeretek játszani, és szerencsére Sebő Ferenc felkért, hogy legújabb darabjában, az Anonim szerelmesekben játsszak el egy pici szerepet, amit örömmel vállaltam. Ezenkívül a Nap-Kör Alapítványnál színjátszó művészetterápiás csoportokat vezetek borderline klienseknek, idén indult el a 10. csoportom. Részt veszek egy Erasmus+ projektben, amely az Ode to Joy (joy-experience.eu) nevet viseli. A lényege, hogy a 20-30 év közötti fiatalok, akik se nem tanulnak, se nem dolgoznak, a művészetek segítségével az életük célját megtalálják, esélyt kapjanak, hogy visszatérjenek az élet körforgásába. Sajnos ez a jelenség nagyon sok fiatalt érint egész Európában. A négy ország részvételével folyó munka során megszületik egy kézikönyv, amelyet pedagógusok, szociális munkások tudnak majd használni. Szabadidőmben, amikor csak tehetem, színházba, operába járok. Nagyon szeretem és fontosnak tartom, hogy lássam, mennyi jó dolog van még.
A saját előadásokon túl az RS9 Színház már hosszú évtizedek óta ad lehetőséget más társulatoknak, hogy megmutathassák magukat, tehát befogadó színház is.
L. K.: Számomra mindig is nagyon fontos volt, hogy fiatal tehetségeknek lehetőséget adjak, hogy megmutatkozhassanak és bekerülhessenek a színházi világ vérkeringésébe innovatív ötleteikkel. Nyitottak vagyunk a fiatalok kezdeményezéseire, szárnypróbálgatásaira. A teljesség igénye nélkül nálunk játszik a Másik Produkció – akik hét év nálunk töltött év után hamarosan saját helyet nyitnak Dante néven –, az E-Mancik Színházi Manufaktúra, Paizs Miklós, a Komp Kollektíva, a Budapesti Anarchista Színház, az Anyaszínház.