2024. március 13. /
Velekei László 2020 nyarán vette át a „stafétabotot” a Győri Balett 29 éve regnáló igazgatójától és alapító tagjától, Kiss Jánostól. Az azóta eltelt évek sok akadályt gördítettek a kulturális intézmények elé, így Magyarország egyik legnagyobb vidéki balett-társulata elé is, azonban visszate-
kintve belföldi és nemzetközi jelenlétükre, megújuló programjaikra és bemutatóikra, mintha elszántságuk és elhivatottságok mindenen túlrepítette volna a csapatot. Most, 2024 elején már túl egy második dél-amerikai turnén és bemutatóhegyek előtt, erről az elszántságról és a további tervekről beszélgettünk a Harangozó-díjas, Érdemes művész igazgatóval.
A Győri Balett a 2024-es évet bogotai fellépéssel indította. Nem ez az első alkalom, hogy a társulat a kolumbiai főváros színpadára lép. Milyen élménnyel tértek vissza a tengerentúlról?
V. L.: Hihetetlen, hiszen még egy év sem telt el az első kolumbiai fellépésünk óta, s egyszer csak ismét Bogotában találtuk magunkat. Az Anna Karenina nagy produkció, így most az egész társulat Bogotába utazott, a gyermekszereplőket viszont – édesapaként – nem mertem volna ilyen messzire elengedni. Úgy döntöttünk, hogy kapcsolatba lépünk egy helyi tánciskolával, így végül profi növendékek helyettesítették a győri gyerekszereplőket a négy előadás erejéig: aranyos, lelkes kis csapattal dolgozhattunk együtt. Most is fantasztikus élményekkel gazdagodtunk: ebben az évben Teatro Mayorban mutattuk be az Anna Kareninát négy előadás keretében, több mint 5200 ember előtt. Mind a négy alkalommal éljenző közönség és álló taps kísérte előadásunkat, ami minden művész számára felemelő és megismételhetetlen pillanat marad. Ehhez hozzájárult az is, hogy Ramiro Osorio vezérigazgató úr – Dél-Amerika legmeghatározóbb kulturális alakja – úgy köszöntötte az előadás után az együttest, hogy ide csak a legjobbak jöhetnek. Elnézve a dicsőségfalat – ott van az angol Royal Ballet, a Béjart Ballet és a holland NDT, ahová a Győri Balett plakátja is kikerült –, én is hiszek ebben. Mellékesen vezérigazgató úr mind a négy előadást megnézve, állva tapsolt a társulatnak. Külön megtiszteltetés volt, hogy az említett színház velünk nyitotta meg az évet, és nem titok, hogy már egyeztetünk a folytatásról.
Lendületes évindítás után mi várható még a 2023/24-es évadban?
V. L.: Igazán izgalmasra sikerült a januárunk, azonban a februárunkat már az új premierünk, az Abigél bemutatónk aranyozza be, amelyet Szőllősi Krisztina, egy igazán figyelemre méltó, innovatív szemléletű, fiatal koreográfusnő elképzelésében láthatunk. Szabó Magda nagyszerű, „örökklasszikus” regényét a Fiatalok a Fiatalokért program keretében adaptáljuk táncszínpadra ifjúsági és felnőtt korosztálynak. Az érdeklődés mértékét mutatja, hogy a meghirdetett 8 előadásra a jegyek pár nap alatt elkeltek. Emellett rengeteg felkérésünk van, két és fél hónap alatt majdnem 60 előadás játszunk országszerte a repertoárunkból, ami így 12 különböző koreográfia egyidejű szinten tartását jelenti. Ez rendkívül megterhelő, de a jelen körülmények és a szakmánk is megköveteli ezt a fajta rugalmasságot és profizmust a művészeinktől. Remek csapat a társulat, így mindig sikerrel veszik és sikerre viszik ezeket az előadásokkal telített időszakokat. Áprilisban újult erővel vágunk bele a Müpával és a Magyar Állami Népi Együttessel közös, Tiszta forrás című előadás újragondolásába. A Dubai Expóra készített, bartóki eszményre épülő előadás török zenei gyűjtéssel egészül most ki. Majd mindezek után elkezdjük betanulni két táncművészünk, Sebestyén Bálint Metro és Daichi Uematsu Next to You című koreográfiáit, melyeket a Győri Balett által szervezett 19. Magyar Táncfesztiválon mutatunk be. Akárcsak a TánciTánci programunk legújabb darabját, A kockásfülű nyulat.
A rengeteg előadás és új bemutató mellett marad energia és ötlet a következő évadokra is?
V. L.: Mottónk – „tradíció és innováció” – arra kötelez minket, hogy jelenünkben mindig találjunk valamit, ami inspirál minket. Művészetünk az egyik leggyorsabban fejlődő művészeti ág, ami arra predesztinál minket, hogy folyamatosan úton legyünk, másrészt az idén 45 éves társulat múltja is arra kötelez bennünket, hogy állandó minőségben, színes repertoárral szólítsuk meg a közönségünket.
kintve belföldi és nemzetközi jelenlétükre, megújuló programjaikra és bemutatóikra, mintha elszántságuk és elhivatottságok mindenen túlrepítette volna a csapatot. Most, 2024 elején már túl egy második dél-amerikai turnén és bemutatóhegyek előtt, erről az elszántságról és a további tervekről beszélgettünk a Harangozó-díjas, Érdemes művész igazgatóval.
A Győri Balett a 2024-es évet bogotai fellépéssel indította. Nem ez az első alkalom, hogy a társulat a kolumbiai főváros színpadára lép. Milyen élménnyel tértek vissza a tengerentúlról?
V. L.: Hihetetlen, hiszen még egy év sem telt el az első kolumbiai fellépésünk óta, s egyszer csak ismét Bogotában találtuk magunkat. Az Anna Karenina nagy produkció, így most az egész társulat Bogotába utazott, a gyermekszereplőket viszont – édesapaként – nem mertem volna ilyen messzire elengedni. Úgy döntöttünk, hogy kapcsolatba lépünk egy helyi tánciskolával, így végül profi növendékek helyettesítették a győri gyerekszereplőket a négy előadás erejéig: aranyos, lelkes kis csapattal dolgozhattunk együtt. Most is fantasztikus élményekkel gazdagodtunk: ebben az évben Teatro Mayorban mutattuk be az Anna Kareninát négy előadás keretében, több mint 5200 ember előtt. Mind a négy alkalommal éljenző közönség és álló taps kísérte előadásunkat, ami minden művész számára felemelő és megismételhetetlen pillanat marad. Ehhez hozzájárult az is, hogy Ramiro Osorio vezérigazgató úr – Dél-Amerika legmeghatározóbb kulturális alakja – úgy köszöntötte az előadás után az együttest, hogy ide csak a legjobbak jöhetnek. Elnézve a dicsőségfalat – ott van az angol Royal Ballet, a Béjart Ballet és a holland NDT, ahová a Győri Balett plakátja is kikerült –, én is hiszek ebben. Mellékesen vezérigazgató úr mind a négy előadást megnézve, állva tapsolt a társulatnak. Külön megtiszteltetés volt, hogy az említett színház velünk nyitotta meg az évet, és nem titok, hogy már egyeztetünk a folytatásról.
Lendületes évindítás után mi várható még a 2023/24-es évadban?
V. L.: Igazán izgalmasra sikerült a januárunk, azonban a februárunkat már az új premierünk, az Abigél bemutatónk aranyozza be, amelyet Szőllősi Krisztina, egy igazán figyelemre méltó, innovatív szemléletű, fiatal koreográfusnő elképzelésében láthatunk. Szabó Magda nagyszerű, „örökklasszikus” regényét a Fiatalok a Fiatalokért program keretében adaptáljuk táncszínpadra ifjúsági és felnőtt korosztálynak. Az érdeklődés mértékét mutatja, hogy a meghirdetett 8 előadásra a jegyek pár nap alatt elkeltek. Emellett rengeteg felkérésünk van, két és fél hónap alatt majdnem 60 előadás játszunk országszerte a repertoárunkból, ami így 12 különböző koreográfia egyidejű szinten tartását jelenti. Ez rendkívül megterhelő, de a jelen körülmények és a szakmánk is megköveteli ezt a fajta rugalmasságot és profizmust a művészeinktől. Remek csapat a társulat, így mindig sikerrel veszik és sikerre viszik ezeket az előadásokkal telített időszakokat. Áprilisban újult erővel vágunk bele a Müpával és a Magyar Állami Népi Együttessel közös, Tiszta forrás című előadás újragondolásába. A Dubai Expóra készített, bartóki eszményre épülő előadás török zenei gyűjtéssel egészül most ki. Majd mindezek után elkezdjük betanulni két táncművészünk, Sebestyén Bálint Metro és Daichi Uematsu Next to You című koreográfiáit, melyeket a Győri Balett által szervezett 19. Magyar Táncfesztiválon mutatunk be. Akárcsak a TánciTánci programunk legújabb darabját, A kockásfülű nyulat.
A rengeteg előadás és új bemutató mellett marad energia és ötlet a következő évadokra is?
V. L.: Mottónk – „tradíció és innováció” – arra kötelez minket, hogy jelenünkben mindig találjunk valamit, ami inspirál minket. Művészetünk az egyik leggyorsabban fejlődő művészeti ág, ami arra predesztinál minket, hogy folyamatosan úton legyünk, másrészt az idén 45 éves társulat múltja is arra kötelez bennünket, hogy állandó minőségben, színes repertoárral szólítsuk meg a közönségünket.