2024. március 13. / Tóth Ildikó
„Szerencsés vagyok, mert csodálatos művek, alkotótársak és társulatok várnak rám a világ különböző részein, a rendezéseim szinte kivétel nélkül fesztiválkedvencek” – mondja Balázs Zoltán rendező, a Maladype Színház vezetője, aki a Maladype és a Gyulai Várszínház koproduk-
ciójában állítja színpadra Margaret Atwood Pénelopeia című művét.
Ritkán rendezel itthon mostanában. A Pénelopeiát milyen külföldi megbízatásaid közé tudtad éppen beszorítani?
B. Z.: Nemrég tértem vissza Kínából, ahol a bukaresti Odeon Színház művészeinek előadásában a Gardénia című rendezésemet láthatta a Daliangshan Nemzetközi Színházi Fesztivál közönsége, Xichangban. Előtte Bosznia-Hercegovinában állítottam színpadra Susan Sontag Alice az ágyban című abszurdját a 63. Szarajevói MESS Nemzetközi Színházi Fesztiválon. A Pénelopeia március eleji budapesti és gyulai bemutatója után Bukarestbe utazom, hogy a Stela Popescu Színházban elkezdjem a Jógyerekek képeskönyve című rémvarieté próbáit. Szerencsés vagyok, mert csodálatos művek, alkotótársak és társulatok várnak rám a világ különböző részein, a rendezéseim szinte kivétel nélkül fesztiválkedvencek. Örömömet csak fokozza, hogy sokféle műfajban tehetem próbára a tehetségemet.
Hogy találtál rá Margaret Atwood Pénelopeia című regényére mint színpadra adaptálható alkotásra?
B. Z.: Sokat olvasok, így vannak meghatározó találkozások, amelyek nyomokat hagynak bennem. Bizonyos színdarabok és regények elolvasásuk után is intenzíven foglalkoztatják rendezői képzeletemet, akárcsak a Pénelopeia. 2006-os megjelenése óta vártam, hogy valamikor színpadra fogalmazhassam ezt a ragyogóan megírt vallomást. Most jött el az idő, most adottak a körülmények.
Mi fogott meg, mi foglalkoztat Odüsszeusz hátrahagyott feleségének történetében?
B. Z.: Lenyűgöznek az erős akaratú, intelligens és kiszámíthatatlan női alakok. Számos rendezésem épült már vulkanikus természetű asszonyok mindent elsöprő történeteire. Odüsszeusz hátrahagyott feleségének, a sokat tűrt Pénelopénak a históriája éppilyen. Újra és újra megkísért, én pedig nem tudok neki ellenállni. Ezért rendeztem meg 2010-ben a Homérosz és Márai Sándor szövegeiből, valamint Claudio Monteverdi barokk operájából összeállított Odüsszeusz hazatérése című előadást a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. A temesvári produkció nemcsak felhasználta az eposzi történet homéroszi vonatkozásait, de túl is lépett azokon. A sajátos vízióban megvalósult alkotás Pénelopé és fia, Télemakhosz visszaemlékezésein keresztül rajzolta meg Odüsszeusz alakját és rombolta le a mitikussá növelt hős képét. Az Atwood által megírt különleges mítoszadaptáció a Hádész fogságában őrlődő Pénelopé történetének modernkori visszhangja és tükröződése, ugyanakkor a 12 Szolgálólány életét követelő gyilkosság miatt érzett bűntudat és fájdalom kivetülése is. Az írónő ezen aspektusokat járja körbe, kitágítva a homéroszi elbeszélés elhallgatott pillanatainak színpadi terét és idejét.
Kik az alkotótársaid, kik segítenek elképzeléseid színpadi megvalósításában?
B. Z.: Mivel az előadás magyar-macedón-lengyel koprodukcióban készül, ezért állandó munka- és alkotótársaimon kívül rendezői elképzeléseim megvalósításában fontos szerepet tölt be a bemutatónak helyet adó Harmadik Hely és a fesztiválpartnerek is, a „STOBI” Antik Drama Nemzetközi Fesztivál, a „BEZ GRANICE” Nemzetközi Színházi Fesztivál és a Gyulai Várszínház. A rendhagyó dramaturgiára épülő, sokrétű történetet három virtuóz színésznő kelti életre: Szilágyi Enikő, Orbán Nelli és Bajkó Edina. Verbális és nem verbális színpadi jelenlétük összhangját mozgásbeli, vokális és instrumentális tehetségük teszi még teljesebbé. Az összművészeti alkotás zenéjét Kovács Adrián zeneszerző jegyzi.
Tulajdonképpen nemzetközi koprodukcióban hozzátok létre az előadást, hogyan került ebbe a történetbe a Gyulai Várszínház?
B. Z.: Minden nemzetközi együttműködésben megvalósuló előadásunk számára igyekszünk egy magyarországi fesztivált is megnyerni. A Gyulai Várszínház és a Maladype Színház régi és hűséges partnerei egymásnak. Szövetségünknek több emblematikus előadás köszönheti létrejöttét. Elég, ha csak a 2017-ben nagy sikerrel bemutatott Csongor és Tündét említem. Ahogy a Gyulai Várszínház és Fesztivál korábbi igazgatójával, Gedeon Józseffel, úgy a posztot jelenleg betöltő Elek Tiborral is megértjük egymást, hasonló az értékrendünk. Nagyon inspiráló, hogy egy ilyen különleges ősbemutató kapcsán ismét együtt alkothatunk. Biztos vagyok benne, hogy a március 1-én, 2-án és 3-án Budapesten A Harmadik Helyen látható előadásunkat Gyulán is nagy érdeklődés fogja övezni március 5-én, a Kamarateremben.
ciójában állítja színpadra Margaret Atwood Pénelopeia című művét.
Ritkán rendezel itthon mostanában. A Pénelopeiát milyen külföldi megbízatásaid közé tudtad éppen beszorítani?
B. Z.: Nemrég tértem vissza Kínából, ahol a bukaresti Odeon Színház művészeinek előadásában a Gardénia című rendezésemet láthatta a Daliangshan Nemzetközi Színházi Fesztivál közönsége, Xichangban. Előtte Bosznia-Hercegovinában állítottam színpadra Susan Sontag Alice az ágyban című abszurdját a 63. Szarajevói MESS Nemzetközi Színházi Fesztiválon. A Pénelopeia március eleji budapesti és gyulai bemutatója után Bukarestbe utazom, hogy a Stela Popescu Színházban elkezdjem a Jógyerekek képeskönyve című rémvarieté próbáit. Szerencsés vagyok, mert csodálatos művek, alkotótársak és társulatok várnak rám a világ különböző részein, a rendezéseim szinte kivétel nélkül fesztiválkedvencek. Örömömet csak fokozza, hogy sokféle műfajban tehetem próbára a tehetségemet.
Hogy találtál rá Margaret Atwood Pénelopeia című regényére mint színpadra adaptálható alkotásra?
B. Z.: Sokat olvasok, így vannak meghatározó találkozások, amelyek nyomokat hagynak bennem. Bizonyos színdarabok és regények elolvasásuk után is intenzíven foglalkoztatják rendezői képzeletemet, akárcsak a Pénelopeia. 2006-os megjelenése óta vártam, hogy valamikor színpadra fogalmazhassam ezt a ragyogóan megírt vallomást. Most jött el az idő, most adottak a körülmények.
Mi fogott meg, mi foglalkoztat Odüsszeusz hátrahagyott feleségének történetében?
B. Z.: Lenyűgöznek az erős akaratú, intelligens és kiszámíthatatlan női alakok. Számos rendezésem épült már vulkanikus természetű asszonyok mindent elsöprő történeteire. Odüsszeusz hátrahagyott feleségének, a sokat tűrt Pénelopénak a históriája éppilyen. Újra és újra megkísért, én pedig nem tudok neki ellenállni. Ezért rendeztem meg 2010-ben a Homérosz és Márai Sándor szövegeiből, valamint Claudio Monteverdi barokk operájából összeállított Odüsszeusz hazatérése című előadást a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. A temesvári produkció nemcsak felhasználta az eposzi történet homéroszi vonatkozásait, de túl is lépett azokon. A sajátos vízióban megvalósult alkotás Pénelopé és fia, Télemakhosz visszaemlékezésein keresztül rajzolta meg Odüsszeusz alakját és rombolta le a mitikussá növelt hős képét. Az Atwood által megírt különleges mítoszadaptáció a Hádész fogságában őrlődő Pénelopé történetének modernkori visszhangja és tükröződése, ugyanakkor a 12 Szolgálólány életét követelő gyilkosság miatt érzett bűntudat és fájdalom kivetülése is. Az írónő ezen aspektusokat járja körbe, kitágítva a homéroszi elbeszélés elhallgatott pillanatainak színpadi terét és idejét.
Kik az alkotótársaid, kik segítenek elképzeléseid színpadi megvalósításában?
B. Z.: Mivel az előadás magyar-macedón-lengyel koprodukcióban készül, ezért állandó munka- és alkotótársaimon kívül rendezői elképzeléseim megvalósításában fontos szerepet tölt be a bemutatónak helyet adó Harmadik Hely és a fesztiválpartnerek is, a „STOBI” Antik Drama Nemzetközi Fesztivál, a „BEZ GRANICE” Nemzetközi Színházi Fesztivál és a Gyulai Várszínház. A rendhagyó dramaturgiára épülő, sokrétű történetet három virtuóz színésznő kelti életre: Szilágyi Enikő, Orbán Nelli és Bajkó Edina. Verbális és nem verbális színpadi jelenlétük összhangját mozgásbeli, vokális és instrumentális tehetségük teszi még teljesebbé. Az összművészeti alkotás zenéjét Kovács Adrián zeneszerző jegyzi.
Tulajdonképpen nemzetközi koprodukcióban hozzátok létre az előadást, hogyan került ebbe a történetbe a Gyulai Várszínház?
B. Z.: Minden nemzetközi együttműködésben megvalósuló előadásunk számára igyekszünk egy magyarországi fesztivált is megnyerni. A Gyulai Várszínház és a Maladype Színház régi és hűséges partnerei egymásnak. Szövetségünknek több emblematikus előadás köszönheti létrejöttét. Elég, ha csak a 2017-ben nagy sikerrel bemutatott Csongor és Tündét említem. Ahogy a Gyulai Várszínház és Fesztivál korábbi igazgatójával, Gedeon Józseffel, úgy a posztot jelenleg betöltő Elek Tiborral is megértjük egymást, hasonló az értékrendünk. Nagyon inspiráló, hogy egy ilyen különleges ősbemutató kapcsán ismét együtt alkothatunk. Biztos vagyok benne, hogy a március 1-én, 2-án és 3-án Budapesten A Harmadik Helyen látható előadásunkat Gyulán is nagy érdeklődés fogja övezni március 5-én, a Kamarateremben.