2024. március 13. / Morva Daniella
Az élet valóságát és tapintható rétegén túli világát egyszerre idézi meg a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház balett-tagozatának idei jubileumi évében műsorra tűzött előadása, a Barta Dóra rendezésében látható Carmina Burana. A Kecskemét City Balett művészeti vezetőjével, a
darab koreográfus-rendezőjével beszélgettünk.
Ahol Carl Orff leghíresebb művének dallamai felcsendülnek, ott biztosan valami különleges kel életre. Az elsöprő erejű zenében látott fantáziát, amikor kiválasztotta az idei évad táncszínházi bemutatójának?
B. D.: Mindenképpen olyan művel szerettem volna dolgozni a Kecskemét City Balett megalapításának tizedik évfordulóján, ami nem csupán az együttesünket, de a műfajt is szimbolikusan tudja megmutatni. Ezúttal hagytam, hogy a zene vezessen, ami struktúráját és hatásait tekintve rendkívül erős, a közösségi ereje miatt pedig rendelkezik egyfajta behatárolhatatlan mélységgel és elementáris energiával.
Nem elsősorban cselekményesen, sokkal inkább jelenetekre bontva mutatják be a Fortuna köré épülő történetet.
B. D.: Elsősorban vizuális katarzisra, meghatározó képek és hangulatok megteremtésére törekedtem, miközben emellett finoman meghúzódik egy narratív szál is, egy személyes, emberi sorsot bemutató folyamatív. Az előadás fókuszában van a szerencse forgandósága, az élet változékonysága, valamint az egyszer fent, egyszer lent valószínűtlensége és váratlansága.
Rendezéseinek gyakran visszatérő motívuma a misztikum. Foglalkoztatja az emberiség által fel nem térképezett, dimenziónkon túli világ?
B. D.: Az analitikus gondolkodás, a dolgok mögé tekintés és az állandó kérdésfelvetés a művészember sajátja. Engem mindig is érdekelt az élet valóságán, tapintható rétegén túli világ, a tánc pedig önmagában is képes arra, hogy nem mindennapi kommunikációs csatornájával gondolkodásra késztesse az embert. Egy szavak nélkül kommunikáló test olyan dimenziókat is meg tud mutatni, amelyeknek köszönhetően elegendő az alapvetéseket megfogalmaznom, a többit rábízhatom a nézőre.
Ennek hiteles megjelenítését kiváló eszközként szolgálja az a páratlan vizuális világ, amelyet alkotótársaival megteremtett. Mire épült a vízió?
B. D.: Egy táncszínházi előadás alatt utazik a néző, én pedig minél gazdagabban, látványosabban, érzékenyebben igyekszem segíteni őt ebben. A hangulatot alapvetően meghatározó díszlet mellett nagy hangsúlyt helyeztünk a világításra, hogy előidézzük a történetet körülölelő misztikus, transzcendens légkört. Leginkább a fény textúrájának váltakozása által születnek különleges és új színpadképek egy nagyon erős látványvilágon keresztül, amelynek hívószavai a monumentalitás, az időtlenség és a drámaiság, ezeken belül is az ember apró volta a nagy egészhez viszonyítva.
Ezúttal nem kizárólag a jól megszokott deszkák jelentik a talajt a táncművészek lába alatt. Másfajta felkészülési folyamatot igényelt az előadás?
B. D.: Egy különleges szivacsréteget használunk, ami lehetővé teszi a táncművészek szokásosnál is magasabbról való érkezését. Az ugrások, vetődések, akrobatikus, absztrakt megoldások biztonságos tompítására kizárólag ez a speciális szőnyeg alkalmas, és ez így az előadás roppant hatásos eleme tud lenni. Időbe telt, mire mindenki megszokta, sokat dolgoztunk azért, hogy mindannyian magabiztosan állhassanak ki a színpadra.
Ezt a művészi nyitottságot, fejlődésre való törekvést keresi a táncművészeiben?
B. D.: A kihívásokat keresni, szembenézni, beleállni, megfelelni, a végén pedig azt érezni, hogy a testem képes volt erre, az egyik legjobb érzés a világon – számomra ez az egyik táncos alapkvalitás. Ennek jelenléte tíz év alatt a csillagos égig repített bennünket, a városban sokaknak változtattuk meg a műfajhoz való viszonyát. Nap mint nap kapunk visszajelzést arról, hogy a jelenlétünk megmutatta: nem nehéz szeretni a táncot. Erős szövetként és biztos nézői bázisként tekintek azokra, akik egyre többen és egyre intenzívebben jelzik, hogy fontos számukra a Kecskemét City Balett.
darab koreográfus-rendezőjével beszélgettünk.
Ahol Carl Orff leghíresebb művének dallamai felcsendülnek, ott biztosan valami különleges kel életre. Az elsöprő erejű zenében látott fantáziát, amikor kiválasztotta az idei évad táncszínházi bemutatójának?
B. D.: Mindenképpen olyan művel szerettem volna dolgozni a Kecskemét City Balett megalapításának tizedik évfordulóján, ami nem csupán az együttesünket, de a műfajt is szimbolikusan tudja megmutatni. Ezúttal hagytam, hogy a zene vezessen, ami struktúráját és hatásait tekintve rendkívül erős, a közösségi ereje miatt pedig rendelkezik egyfajta behatárolhatatlan mélységgel és elementáris energiával.
Nem elsősorban cselekményesen, sokkal inkább jelenetekre bontva mutatják be a Fortuna köré épülő történetet.
B. D.: Elsősorban vizuális katarzisra, meghatározó képek és hangulatok megteremtésére törekedtem, miközben emellett finoman meghúzódik egy narratív szál is, egy személyes, emberi sorsot bemutató folyamatív. Az előadás fókuszában van a szerencse forgandósága, az élet változékonysága, valamint az egyszer fent, egyszer lent valószínűtlensége és váratlansága.
Rendezéseinek gyakran visszatérő motívuma a misztikum. Foglalkoztatja az emberiség által fel nem térképezett, dimenziónkon túli világ?
B. D.: Az analitikus gondolkodás, a dolgok mögé tekintés és az állandó kérdésfelvetés a művészember sajátja. Engem mindig is érdekelt az élet valóságán, tapintható rétegén túli világ, a tánc pedig önmagában is képes arra, hogy nem mindennapi kommunikációs csatornájával gondolkodásra késztesse az embert. Egy szavak nélkül kommunikáló test olyan dimenziókat is meg tud mutatni, amelyeknek köszönhetően elegendő az alapvetéseket megfogalmaznom, a többit rábízhatom a nézőre.
Ennek hiteles megjelenítését kiváló eszközként szolgálja az a páratlan vizuális világ, amelyet alkotótársaival megteremtett. Mire épült a vízió?
B. D.: Egy táncszínházi előadás alatt utazik a néző, én pedig minél gazdagabban, látványosabban, érzékenyebben igyekszem segíteni őt ebben. A hangulatot alapvetően meghatározó díszlet mellett nagy hangsúlyt helyeztünk a világításra, hogy előidézzük a történetet körülölelő misztikus, transzcendens légkört. Leginkább a fény textúrájának váltakozása által születnek különleges és új színpadképek egy nagyon erős látványvilágon keresztül, amelynek hívószavai a monumentalitás, az időtlenség és a drámaiság, ezeken belül is az ember apró volta a nagy egészhez viszonyítva.
Ezúttal nem kizárólag a jól megszokott deszkák jelentik a talajt a táncművészek lába alatt. Másfajta felkészülési folyamatot igényelt az előadás?
B. D.: Egy különleges szivacsréteget használunk, ami lehetővé teszi a táncművészek szokásosnál is magasabbról való érkezését. Az ugrások, vetődések, akrobatikus, absztrakt megoldások biztonságos tompítására kizárólag ez a speciális szőnyeg alkalmas, és ez így az előadás roppant hatásos eleme tud lenni. Időbe telt, mire mindenki megszokta, sokat dolgoztunk azért, hogy mindannyian magabiztosan állhassanak ki a színpadra.
Ezt a művészi nyitottságot, fejlődésre való törekvést keresi a táncművészeiben?
B. D.: A kihívásokat keresni, szembenézni, beleállni, megfelelni, a végén pedig azt érezni, hogy a testem képes volt erre, az egyik legjobb érzés a világon – számomra ez az egyik táncos alapkvalitás. Ennek jelenléte tíz év alatt a csillagos égig repített bennünket, a városban sokaknak változtattuk meg a műfajhoz való viszonyát. Nap mint nap kapunk visszajelzést arról, hogy a jelenlétünk megmutatta: nem nehéz szeretni a táncot. Erős szövetként és biztos nézői bázisként tekintek azokra, akik egyre többen és egyre intenzívebben jelzik, hogy fontos számukra a Kecskemét City Balett.