2024. március 13. /
Március 8-án mutatják be a Bűn és bűnhődést az Örkény Színházban Mácsai Pál és Polgár Csaba főszereplésével. Gáspár Ildikó rendező különleges átiratot készített, amiben kórusművek is megszólalnak majd. A zenét szerezte, a kórusszövegeket Gáspár Ildikó és Tóth Réka jegyzi.
Matkó Tamás visszatérő vendég az Örkényben, ő szerezte a többek közt a Két néni, ha megindul (Kákonyi Árpáddal közösen), A lélek legszebb éjszakája, a Peer Gynt vagy a Pillantás a hídról zenéjét is. A zeneszerzővel arról beszélgettünk, hogyan alakult ki a Bűn és bűnhődés rendhagyó zenei világa.
Milyen szerepet kap a zene a Bűn és bűnhődésben?
M. T.: Nagy szerepe lett, de nem így indult. Nemsokkal az olvasópróba előtt merült fel, először, hogy legyen benne egy-két kórus, aztán végül közös döntés volt, hogy szerepeljen benne végig, hogy konzekvensek maradjunk. Akkor még nem tudtam, milyen izgalmas feladatot vállalok magamra, mert műfajilag teljesen szabad kezet kaptam. Gáspár Ildikó úgy írta meg a szövegkönyv végleges verzióját, hogy tele van különböző kórusrészekkel, amik formailag narrátori szerepet kaptak, tehát mindig kívülről kommentálják az eseményeket, de nem olyan formában, mint egy görög kórus. Ez a hat-hét lány Raszkolnyikov agyának a hangja. Ebből kiindulva az összes gondolatot ezen keresztül fogalmazzuk meg, ami körülbelül 65 darab zenei részt jelent, amiből körülbelül 40 az, amit énekelve adnak elő.
A 40 kórus zeneileg és műfajilag is különbözik?
M. T.: Törekszem arra, hogy egységes legyen, mint átfogó zenei nyelv, ugyanakkor nehéz is, mert bizonyos helyzetek azt kívánják, hogy stiláris váltás legyen. Énekbeszédszerű nyelvet kellett kitalálni, az volt a kihívás, hogy ne dalok legyenek, hanem egy zenés narráció. Ez egyfajta szövegmondást vagy szövegéneklést igényel, amit most már a kórusban szereplők megtanultak. Most már, ha új darabot hozok, teljesen egyértelmű nekik, mit kell csinálni, szóval nagyot léptünk előre. Az elsőt és a másodikat talán még nehezebb volt megtanulni a szokatlansága miatt, de már nagyon biztatóan szól. Nagy volumenű dolog készül.
Mi ezeknek az alkotásoknak az inspirációs forrása?
M. T.: Ilyen anyagok esetében alapvetően mindig a szöveg és a zene viszonya érdekel, hogy abban milyen kísérleti lehetőségek vannak. Sok zeneszerző munkája inspirál, használok például Steve Reich zenéjéhez hasonló, repetitív zenei nyelvet, ami nagyon alkalmas a szöveghordozásra. Egy XX. századi utazáshoz tudnám hasonlítani, tudatos utalások lelhetők fel bennük bizonyos zeneszerzők nagyobb műveire.
Említetted, hogy a szövegkönyvben kijelölt helye volt a kórusoknak, a te zeneművedre írt szöveget Tóth Réka?
M. T.: A szöveg született meg először, én már csak a kész szövegkönyvvel kezdtem el dolgozni, a zenei stílusról csak érintőlegesen beszéltünk előtte, leginkább közben alakul bennem is.
Élőzenei kíséret lesz a színpadon?
M. T.: Életemben először egy olyan kísérletet próbálok megvalósítani – jelezve finom utalásképpen a színházi életnek –, hogyha nincs például pénz élő zenészekre, akkor élek a lehetőséggel, hogy kipróbáljam a mára már teljesen elterjedt MIDI szimfonikus zenekar lehetőségeit. Ezek már olyan valóságosan képesek szólni, hogy olykor kifejezetten nehéz feladat megmondani, hogy ez nem egy igazi felvétel. A kórus mikroportban fog énekelni, többek között azért is, hogy az elektronikus kíséret akusztikailag ne váljon le a kórusról.
Matkó Tamás visszatérő vendég az Örkényben, ő szerezte a többek közt a Két néni, ha megindul (Kákonyi Árpáddal közösen), A lélek legszebb éjszakája, a Peer Gynt vagy a Pillantás a hídról zenéjét is. A zeneszerzővel arról beszélgettünk, hogyan alakult ki a Bűn és bűnhődés rendhagyó zenei világa.
Milyen szerepet kap a zene a Bűn és bűnhődésben?
M. T.: Nagy szerepe lett, de nem így indult. Nemsokkal az olvasópróba előtt merült fel, először, hogy legyen benne egy-két kórus, aztán végül közös döntés volt, hogy szerepeljen benne végig, hogy konzekvensek maradjunk. Akkor még nem tudtam, milyen izgalmas feladatot vállalok magamra, mert műfajilag teljesen szabad kezet kaptam. Gáspár Ildikó úgy írta meg a szövegkönyv végleges verzióját, hogy tele van különböző kórusrészekkel, amik formailag narrátori szerepet kaptak, tehát mindig kívülről kommentálják az eseményeket, de nem olyan formában, mint egy görög kórus. Ez a hat-hét lány Raszkolnyikov agyának a hangja. Ebből kiindulva az összes gondolatot ezen keresztül fogalmazzuk meg, ami körülbelül 65 darab zenei részt jelent, amiből körülbelül 40 az, amit énekelve adnak elő.
A 40 kórus zeneileg és műfajilag is különbözik?
M. T.: Törekszem arra, hogy egységes legyen, mint átfogó zenei nyelv, ugyanakkor nehéz is, mert bizonyos helyzetek azt kívánják, hogy stiláris váltás legyen. Énekbeszédszerű nyelvet kellett kitalálni, az volt a kihívás, hogy ne dalok legyenek, hanem egy zenés narráció. Ez egyfajta szövegmondást vagy szövegéneklést igényel, amit most már a kórusban szereplők megtanultak. Most már, ha új darabot hozok, teljesen egyértelmű nekik, mit kell csinálni, szóval nagyot léptünk előre. Az elsőt és a másodikat talán még nehezebb volt megtanulni a szokatlansága miatt, de már nagyon biztatóan szól. Nagy volumenű dolog készül.
Mi ezeknek az alkotásoknak az inspirációs forrása?
M. T.: Ilyen anyagok esetében alapvetően mindig a szöveg és a zene viszonya érdekel, hogy abban milyen kísérleti lehetőségek vannak. Sok zeneszerző munkája inspirál, használok például Steve Reich zenéjéhez hasonló, repetitív zenei nyelvet, ami nagyon alkalmas a szöveghordozásra. Egy XX. századi utazáshoz tudnám hasonlítani, tudatos utalások lelhetők fel bennük bizonyos zeneszerzők nagyobb műveire.
Említetted, hogy a szövegkönyvben kijelölt helye volt a kórusoknak, a te zeneművedre írt szöveget Tóth Réka?
M. T.: A szöveg született meg először, én már csak a kész szövegkönyvvel kezdtem el dolgozni, a zenei stílusról csak érintőlegesen beszéltünk előtte, leginkább közben alakul bennem is.
Élőzenei kíséret lesz a színpadon?
M. T.: Életemben először egy olyan kísérletet próbálok megvalósítani – jelezve finom utalásképpen a színházi életnek –, hogyha nincs például pénz élő zenészekre, akkor élek a lehetőséggel, hogy kipróbáljam a mára már teljesen elterjedt MIDI szimfonikus zenekar lehetőségeit. Ezek már olyan valóságosan képesek szólni, hogy olykor kifejezetten nehéz feladat megmondani, hogy ez nem egy igazi felvétel. A kórus mikroportban fog énekelni, többek között azért is, hogy az elektronikus kíséret akusztikailag ne váljon le a kórusról.