2024. március 13. / Gáspár Kinga
Tükröt tart, felráz és nem középiskolás fokon tanítja a történelmet – ezt szokhatta meg a nagyérdemű az Udvari Kamaraszínháztól, ahol nem könnyed szórakoztatással, hanem a hiteles történetmeséléssel szögezik a témára a nézők figyelmét. Telt házas sikereik legnagyobb nyertesei
kétségtelenül azok a fiatalok, akik még időben találkoznak a múlt feldolgozásának e különleges módjával, majd hazatérve folytatják a témakutatást. Görög László, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium történelem szakos tanára rendszeresen látogatja diákjaival az Udvari Kamaraszínházat.
Az a hiedelem járja, hogy a fiatalokat nehéz megszólítani a komoly, elmélyülést igénylő történelmi témákkal. Igaz ez?
G. L.: Én egészen mást tapasztalok. Azok a középiskolások, akikkel eddig együtt néztük meg az Udvari Kamaraszínház darabjait, mind nagyon élvezték az előadásokat. Tizedik osztályban tanítok, és amikor a Megmaradni című Csurka István-darabot néztük az osztályommal, voltak kérdéseik a szimbólumhasználat kapcsán, de ez természetes és nagyon jó, hiszen nemcsak újat tanulnak, de a téma továbbgondolására is készteti őket. A magyar történelmet hitelesen feldolgozó, jó színvonalú történelmi filmekből sajnos elég rosszul állunk, pedig a fiatalok igénylik az ilyen tartalmakat – többek között ezért is olyan értékes, amit Andrási Attila rendező létrehozott.
Milyen visszajelzéseket tapasztalt az előadások kapcsán?
G. L.: Először is minden színházlátogatás előtt megbeszéltük, hogy mit fognak látni, milyen témát és korszakot dogoz fel a darab, majd az előadások után már nem is én kezdeményeztem a darabról való beszélgetést, hanem a gyerekek. Nemcsak azt kérdezték meg, amit nem értettek, olvasmányokat is kértek, az egyes szereplők szemszögéből is megvitatták a látottakat. Persze, a diákok sem egyformák, nem is várható el, hogy minden gyereket egyformán érdekeljen minden téma, de éppen ebben zseniális az Udvari Kamaraszínház, hogy még a legnehezebb témákat is képes érdekfeszítően színpadra vinni.
Történelemtanárként mit tart a legfontosabbnak abból, amit az Udvari Kamaraszínház darabjai nyújthatnak a középiskolás korosztály számára?
G. L.: Nem minden történelmi eseménnyel és korszakkal lehet eléggé elmélyülten foglalkozni az iskolai tanórák keretében, és nagy szükség volna arra, hogy minél több kiváló színpadi alkotás segítsen feldolgozni egy-egy korszakot. Aki egyszer találkozik Nápolyi Johannával, Durazzói Károllyal, András herceggel vagy Nagy Lajos királlyal az Anjou című darabban, azt mindjárt elkezdik foglalkoztatni olyan kérdések, hogy ilyen fiatalon hogyan voltak képesek uralkodói teendőiket ellátni abban az időben, hogy működött a pápaság, milyen motivációi lehettek Johannának, hogy így viselkedjen András herceggel, és annak a diáknak örökre megragad az emlékezetében ennek a korszaknak a képe. Pazar jelmezekben megjelenő valós figurákkal könnyebben el tudják képzelni, milyenek voltak azok a korszakalkotó figurák, akikről a történelemkönyvek lapjairól olvasnak.
Melyik korszakot a legnehezebb tanítani?
G. L.: A XX. századot, mert abban vannak a legellentmondásosabb témák, ugyanakkor a gyerekek éppen a XX. század iránt érdeklődnek a leginkább. A Tizennyolc című darab kapcsán például a végzős fiúk azt firtatták, milyen szerepe lehetett Szabó Ervinnek a Tisza-féle merénylet megtervezésében, és vajon az utókor hogyan értékeli az ő tetteit. Ezek a gyerekek eddig Szabó Ervin nevét elsősorban a róla elnevezett könyvtár kapcsán ismerték, a darabot látva pedig már a múltfeldolgozás erkölcsi dilemmáit feszegetik. Nem úszhatjuk meg ezeket a kényes kérdéseket sem, beszélni kell róluk, hiszen a felnövekvő nemzedék hiteles válaszokat vár. Ebben nagy segítség nekünk, tanároknak az Udvari Kamaraszínház.
Márciusi műsor:
– 15. – 19:00, Pozsony – A világ és a vége
– 19. – 19:00, Topolya – Anjou – A liliom útvesztői
– 22. – 19:00, Budapest (Altemplom) – A rajongók – PREMIER
– 23. – 19:00, Budapest (Altemplom) – A rajongók
– 27. – 19:00, Budapest (Altemplom) – Megmaradni
kétségtelenül azok a fiatalok, akik még időben találkoznak a múlt feldolgozásának e különleges módjával, majd hazatérve folytatják a témakutatást. Görög László, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium történelem szakos tanára rendszeresen látogatja diákjaival az Udvari Kamaraszínházat.
Az a hiedelem járja, hogy a fiatalokat nehéz megszólítani a komoly, elmélyülést igénylő történelmi témákkal. Igaz ez?
G. L.: Én egészen mást tapasztalok. Azok a középiskolások, akikkel eddig együtt néztük meg az Udvari Kamaraszínház darabjait, mind nagyon élvezték az előadásokat. Tizedik osztályban tanítok, és amikor a Megmaradni című Csurka István-darabot néztük az osztályommal, voltak kérdéseik a szimbólumhasználat kapcsán, de ez természetes és nagyon jó, hiszen nemcsak újat tanulnak, de a téma továbbgondolására is készteti őket. A magyar történelmet hitelesen feldolgozó, jó színvonalú történelmi filmekből sajnos elég rosszul állunk, pedig a fiatalok igénylik az ilyen tartalmakat – többek között ezért is olyan értékes, amit Andrási Attila rendező létrehozott.
Milyen visszajelzéseket tapasztalt az előadások kapcsán?
G. L.: Először is minden színházlátogatás előtt megbeszéltük, hogy mit fognak látni, milyen témát és korszakot dogoz fel a darab, majd az előadások után már nem is én kezdeményeztem a darabról való beszélgetést, hanem a gyerekek. Nemcsak azt kérdezték meg, amit nem értettek, olvasmányokat is kértek, az egyes szereplők szemszögéből is megvitatták a látottakat. Persze, a diákok sem egyformák, nem is várható el, hogy minden gyereket egyformán érdekeljen minden téma, de éppen ebben zseniális az Udvari Kamaraszínház, hogy még a legnehezebb témákat is képes érdekfeszítően színpadra vinni.
Történelemtanárként mit tart a legfontosabbnak abból, amit az Udvari Kamaraszínház darabjai nyújthatnak a középiskolás korosztály számára?
G. L.: Nem minden történelmi eseménnyel és korszakkal lehet eléggé elmélyülten foglalkozni az iskolai tanórák keretében, és nagy szükség volna arra, hogy minél több kiváló színpadi alkotás segítsen feldolgozni egy-egy korszakot. Aki egyszer találkozik Nápolyi Johannával, Durazzói Károllyal, András herceggel vagy Nagy Lajos királlyal az Anjou című darabban, azt mindjárt elkezdik foglalkoztatni olyan kérdések, hogy ilyen fiatalon hogyan voltak képesek uralkodói teendőiket ellátni abban az időben, hogy működött a pápaság, milyen motivációi lehettek Johannának, hogy így viselkedjen András herceggel, és annak a diáknak örökre megragad az emlékezetében ennek a korszaknak a képe. Pazar jelmezekben megjelenő valós figurákkal könnyebben el tudják képzelni, milyenek voltak azok a korszakalkotó figurák, akikről a történelemkönyvek lapjairól olvasnak.
Melyik korszakot a legnehezebb tanítani?
G. L.: A XX. századot, mert abban vannak a legellentmondásosabb témák, ugyanakkor a gyerekek éppen a XX. század iránt érdeklődnek a leginkább. A Tizennyolc című darab kapcsán például a végzős fiúk azt firtatták, milyen szerepe lehetett Szabó Ervinnek a Tisza-féle merénylet megtervezésében, és vajon az utókor hogyan értékeli az ő tetteit. Ezek a gyerekek eddig Szabó Ervin nevét elsősorban a róla elnevezett könyvtár kapcsán ismerték, a darabot látva pedig már a múltfeldolgozás erkölcsi dilemmáit feszegetik. Nem úszhatjuk meg ezeket a kényes kérdéseket sem, beszélni kell róluk, hiszen a felnövekvő nemzedék hiteles válaszokat vár. Ebben nagy segítség nekünk, tanároknak az Udvari Kamaraszínház.
Márciusi műsor:
– 15. – 19:00, Pozsony – A világ és a vége
– 19. – 19:00, Topolya – Anjou – A liliom útvesztői
– 22. – 19:00, Budapest (Altemplom) – A rajongók – PREMIER
– 23. – 19:00, Budapest (Altemplom) – A rajongók
– 27. – 19:00, Budapest (Altemplom) – Megmaradni