2024. Április 03. / Tompos Vince
Csakúgy, mint minden évben, idén is az április 29-i Tánc Világnapja köré szervezik a Budapest Táncfesztivált, amely április 27. – május 11. között várja a tánc szerelmeseit. Az eseménynek helyet adó Nemzeti Táncszínház több világhírű külföldi együttest is meghívott a fesztiválra, mégis
a fő cél a magyar tánctársulatok bemutatása. Ertl Péterrel, a Nemzeti Táncszínház igazgatójával a Budapest Táncfesztivál előadásairól, színházi nevelésről és a színház nyújtotta pótolhatatlan élményről is beszélgettünk.
Kereken egy éve volt alkalmunk beszélgetni – akkor is szintén a Budapest Táncfesztivál apropójából. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a tavalyi fesztivál után?
E. P.: Elképesztően izgalmas volt a 2023-as fesztiválunk, hiszen egytől egyig különleges produkciókat sikerült elhívnunk. Az sem elhanyagolható, hogy a magyar tánctársulatok vezetői és a táncosok is ellátogattak a fesztiválra, hogy inspirálódjanak, és új lendületet, energiákat szerezzenek. A közönségtalálkozók is elképesztőek voltak, hiszen ezeken az alkalmakon mindig fel lehet tenni olyan kérdéseket, amelyekre csak itt kaphatunk választ. Egyébként hosszú távú tervezés jellemez bennünket, hiszen több évre előre gondolkodunk azon, hogy melyik évben melyik társulatokat szeretnénk meghívni. Aztán az, hogy a terveink mikor valósulnak meg, több tényezőn is múlik, de leginkább a társulatok programnaptárja alakítja azt, hogy végül kik fogadják el a meghívásunkat.
Ebben az évben milyen külföldi előadásokat láthat a közönség?
E. P.: Három külföldi társulatot hívtunk meg az idén. A fesztivált a Nuovo Balletto Di Toscana társulata nyitja április 27-én, akik egyébként klasszikus alapokon nyugvó, kortárs táncstílust képviselnek. Egy kifejezetten friss táncelőadást, a Bayadére – the Kingdom of Shadows című darabot hozzák el a budapesti közönségnek. Május 4-én és 5-én a fesztivál egyik legizgalmasabb fellépője, a kubai Acosta Danza társulata lép a Nemzeti Táncszínház színpadára. Vezetőjük, Carlos Acosta tizenhét évig volt a The Royal Ballet szólistája, ma pedig a Birmingham Royal Ballet művészeti vezetőjeként járja társulatával a világot. Már régóta szerettük volna újra meghívni a finn Susanna Leinonen Companyt is, akik a Nasty című kamara előadásukkal érkeznek a Budapest Táncfesztiválra. Legutóbb 2011-ben voltak a vendégeink – idén pedig egy
progresszív kortárs produkcióval térnek vissza hozzánk. Ebben az előadásban azt dolgozzák fel, hogy hogyan befolyásolja korunk számos kihívása a táncművészek életét. Susanna Leinonen saját társulata mellett egyébként olyan jelentős balett- és kortárstánc társulatok koreográfusaként dolgozik, mint a Finn Nemzeti Balett, a Svéd Királyi Balett vagy a Dansk Danseteater.
Mit érdemes tudni a hazai társulatok előadásairól?
E. P.: A hazai társulatokat tekintve idén összesen öt nagytermes bemutatónk lesz. Az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat Az emlékek őre című darabbal érkezik, amely egy különleges sci-fi regényből született – ez egy disztópikus világot fest elénk. Már a darab alapjául szolgáló könyv is egy, a jelenleginél lényegesen embertelenebb világot tár az olvasó elé. A történet szerint egy fiatalember fejében összpontosul az egész bolygónk emlékezete – a regényfeldolgozás is ezt a disztópikus világot jeleníti meg. A Forte Társulat egy szerelmi történetet dolgoz fel a Concordia című előadásában. Ez az összművészeti produkció a barokk zenét játszó Dador Project zenekar közreműködésével jön létre, és a barokk zenetörténet olyan klasszikus szerzőinek műveire készül Horváth Csaba különleges koreográfiája, mint Francesco Cavalli, Tarquinio Merula, Claudio Monteverdi és Giovanni Battista Fontana. A hazai előadások közül igazi kuriózumnak számít Barta Dóra koreografálása, a Badora Társulat Melinda – táncdráma a Bánk bán nyomán című előadása. Talán a darab címéből is sejthető, hogy a közismert Katona József-drámát ezúttal női aspektusból, a címszereplő feleségének szemszögéből ismerhetjük meg. A Szegedi Kortárs Balet pedig az európai turnéja után a Táncfesztiválon is bemutatja a Fekete hattyú című balett-thrillert. Érdekesség, hogy a darab rendezőjével, Juronics Tamással egykor osztálytársak voltunk, csakúgy, mint Horváth Csabával, a Forte Társulat alapítójával. A fesztivált Duda Éva Bábel című előadásának premierjével zárjuk. Úgy gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez a darab a bibliai alaptörténetet járja körül, modern köntösbe öltöztetve azt. Fehér Ferenc Diszkó 142 című előadása a Kisteremben lesz; a darab szakmai konzultánsa – aki maga is fellépő művész – Lőrinc Katalin. A történet szerint a szereplők csak azért jönnek vissza a jövőből, hogy újra felidézzék a régi életüket. Szintén a Kisteremben lesz látható Henrik Ibsen Babaház című adaptációja a Kulcsár Noémi Tellabor előadásában.
[kep3]
Idén is lesznek közönségtalálkozók, ahol a nézőknek lehetőségük lesz a művészekkel, a társulatvezetőkkel személyesen is találkozni…
E. P.: Így van, és ahogyan korábban említettem, ezeknek a beszélgetéseknek pontosan az a lényege, hogy a nézők az előadásokon túl még közelebb kerülhetnek a fellépőkhöz és a társulatvezetőkhöz. Számunkra pedig mindig izgalmas látni, hogy a világ különböző országaiban dolgozó táncművészek valójában mégis mennyire hasonlóak. Ezeken az alkalmakon szembesülünk azzal, hogy pontosan ugyanazokkal a problémákkal küzdenek ők is, és ugyanaz az öröm és elhivatottság, azaz a tánc szeretete fűzi össze őket, akárcsak bennünket.
Április 30-án különleges szakmai programon vehetnek részt az érdeklődők. Mit takar pontosan a Talpuk alatt című műsoruk?
E. P.: Tíz évvel ezelőtt, 2014-ben a Nemzeti Táncszínház kezdeményezésére jött létre az első komplex táncszínházi nevelési előadás, a Horda2. A sikeres produkciót két másik táncszínházi nevelési előadás követte: Igaz történet alapján (2016), Talpuk alatt (2018). Mindhárom előadás az ún. TIE (theatre in education) alapmódszertanát felhasználva alakította ki a táncra épülő foglalkozásokat különböző korosztályok számára, ahol az osztályok aktív résztvevői, alakítói is az előadásoknak. A jubileum alkalmából a Budapest Táncfesztivál keretében játszott Talpuk alatt című interaktív előadásra rendhagyó módon felnőtt közönséget várunk. Az előadás előtt Kiss-Kozma Georginával, az MCC Ifjúságkutató Intézet kutatójával beszélgetünk arról, hogy hogyan és milyen irányba változott a kulturális helyszínek és a találkozási terek látogatottsága, illetve arról, hogy miképpen befolyásolja a digitális technológia elterjedése a fiatalok társas kapcsolatait.
A Magyar Táncművészek Szövetsége idén is a Tánc Világnapján rendezi meg a díjátadó gáláját. Hogyan alakul idén az est programja?
E. P.: Minden évben a Magyar Táncművészek Szövetségével közösen adjuk át a szövetség szakmai díjait több kategóriában. Kitüntetést vehet át április 29-én például az év legjobb pályakezdő táncművésze, az év legjobb férfi táncművésze, az év legjobb női táncművésze és az év legjobb alkotója is. Hogy kihez kerülnek a díjak, mindig az előző év szakmai teljesítménye és eredménye alapján dől el. Idén rendhagyó módon a díjátadó gála az est első részében lesz, majd ezt követően az évad legjobb alkotójának a produkcióját láthatjuk.
Mit mutatnak a nézőszámok? A pandémia lecsengése után ugyanannyian kíváncsiak a Táncszínház előadásaira, mint a covid világjárvány előtt?
E. P.: Egészen elképesztő, hogy a covid és az azt követő rezsiválság után mennyien járnak ismét aktívan színházba. Sőt, ezen túlmenően: azt gondoltuk, hogy az internetes tartalomszolgáltatók széles kínálata miatt az élő előadóművészet iránti érdeklődés elkezd háttérbe szorulni, de hál’ Istennek, ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Mérhetetlen nagy öröm számunkra az, hogy csak- úgy, mint a prózai színházaknál, nálunk is azt igazolja a tapasztalat: az előadás személyes élményét semmi nem helyettesítheti.
a fő cél a magyar tánctársulatok bemutatása. Ertl Péterrel, a Nemzeti Táncszínház igazgatójával a Budapest Táncfesztivál előadásairól, színházi nevelésről és a színház nyújtotta pótolhatatlan élményről is beszélgettünk.
Kereken egy éve volt alkalmunk beszélgetni – akkor is szintén a Budapest Táncfesztivál apropójából. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a tavalyi fesztivál után?
E. P.: Elképesztően izgalmas volt a 2023-as fesztiválunk, hiszen egytől egyig különleges produkciókat sikerült elhívnunk. Az sem elhanyagolható, hogy a magyar tánctársulatok vezetői és a táncosok is ellátogattak a fesztiválra, hogy inspirálódjanak, és új lendületet, energiákat szerezzenek. A közönségtalálkozók is elképesztőek voltak, hiszen ezeken az alkalmakon mindig fel lehet tenni olyan kérdéseket, amelyekre csak itt kaphatunk választ. Egyébként hosszú távú tervezés jellemez bennünket, hiszen több évre előre gondolkodunk azon, hogy melyik évben melyik társulatokat szeretnénk meghívni. Aztán az, hogy a terveink mikor valósulnak meg, több tényezőn is múlik, de leginkább a társulatok programnaptárja alakítja azt, hogy végül kik fogadják el a meghívásunkat.
Ebben az évben milyen külföldi előadásokat láthat a közönség?
E. P.: Három külföldi társulatot hívtunk meg az idén. A fesztivált a Nuovo Balletto Di Toscana társulata nyitja április 27-én, akik egyébként klasszikus alapokon nyugvó, kortárs táncstílust képviselnek. Egy kifejezetten friss táncelőadást, a Bayadére – the Kingdom of Shadows című darabot hozzák el a budapesti közönségnek. Május 4-én és 5-én a fesztivál egyik legizgalmasabb fellépője, a kubai Acosta Danza társulata lép a Nemzeti Táncszínház színpadára. Vezetőjük, Carlos Acosta tizenhét évig volt a The Royal Ballet szólistája, ma pedig a Birmingham Royal Ballet művészeti vezetőjeként járja társulatával a világot. Már régóta szerettük volna újra meghívni a finn Susanna Leinonen Companyt is, akik a Nasty című kamara előadásukkal érkeznek a Budapest Táncfesztiválra. Legutóbb 2011-ben voltak a vendégeink – idén pedig egy
progresszív kortárs produkcióval térnek vissza hozzánk. Ebben az előadásban azt dolgozzák fel, hogy hogyan befolyásolja korunk számos kihívása a táncművészek életét. Susanna Leinonen saját társulata mellett egyébként olyan jelentős balett- és kortárstánc társulatok koreográfusaként dolgozik, mint a Finn Nemzeti Balett, a Svéd Királyi Balett vagy a Dansk Danseteater.Mit érdemes tudni a hazai társulatok előadásairól?
E. P.: A hazai társulatokat tekintve idén összesen öt nagytermes bemutatónk lesz. Az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat Az emlékek őre című darabbal érkezik, amely egy különleges sci-fi regényből született – ez egy disztópikus világot fest elénk. Már a darab alapjául szolgáló könyv is egy, a jelenleginél lényegesen embertelenebb világot tár az olvasó elé. A történet szerint egy fiatalember fejében összpontosul az egész bolygónk emlékezete – a regényfeldolgozás is ezt a disztópikus világot jeleníti meg. A Forte Társulat egy szerelmi történetet dolgoz fel a Concordia című előadásában. Ez az összművészeti produkció a barokk zenét játszó Dador Project zenekar közreműködésével jön létre, és a barokk zenetörténet olyan klasszikus szerzőinek műveire készül Horváth Csaba különleges koreográfiája, mint Francesco Cavalli, Tarquinio Merula, Claudio Monteverdi és Giovanni Battista Fontana. A hazai előadások közül igazi kuriózumnak számít Barta Dóra koreografálása, a Badora Társulat Melinda – táncdráma a Bánk bán nyomán című előadása. Talán a darab címéből is sejthető, hogy a közismert Katona József-drámát ezúttal női aspektusból, a címszereplő feleségének szemszögéből ismerhetjük meg. A Szegedi Kortárs Balet pedig az európai turnéja után a Táncfesztiválon is bemutatja a Fekete hattyú című balett-thrillert. Érdekesség, hogy a darab rendezőjével, Juronics Tamással egykor osztálytársak voltunk, csakúgy, mint Horváth Csabával, a Forte Társulat alapítójával. A fesztivált Duda Éva Bábel című előadásának premierjével zárjuk. Úgy gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez a darab a bibliai alaptörténetet járja körül, modern köntösbe öltöztetve azt. Fehér Ferenc Diszkó 142 című előadása a Kisteremben lesz; a darab szakmai konzultánsa – aki maga is fellépő művész – Lőrinc Katalin. A történet szerint a szereplők csak azért jönnek vissza a jövőből, hogy újra felidézzék a régi életüket. Szintén a Kisteremben lesz látható Henrik Ibsen Babaház című adaptációja a Kulcsár Noémi Tellabor előadásában.
[kep3]
Idén is lesznek közönségtalálkozók, ahol a nézőknek lehetőségük lesz a művészekkel, a társulatvezetőkkel személyesen is találkozni…
E. P.: Így van, és ahogyan korábban említettem, ezeknek a beszélgetéseknek pontosan az a lényege, hogy a nézők az előadásokon túl még közelebb kerülhetnek a fellépőkhöz és a társulatvezetőkhöz. Számunkra pedig mindig izgalmas látni, hogy a világ különböző országaiban dolgozó táncművészek valójában mégis mennyire hasonlóak. Ezeken az alkalmakon szembesülünk azzal, hogy pontosan ugyanazokkal a problémákkal küzdenek ők is, és ugyanaz az öröm és elhivatottság, azaz a tánc szeretete fűzi össze őket, akárcsak bennünket.
Április 30-án különleges szakmai programon vehetnek részt az érdeklődők. Mit takar pontosan a Talpuk alatt című műsoruk?
E. P.: Tíz évvel ezelőtt, 2014-ben a Nemzeti Táncszínház kezdeményezésére jött létre az első komplex táncszínházi nevelési előadás, a Horda2. A sikeres produkciót két másik táncszínházi nevelési előadás követte: Igaz történet alapján (2016), Talpuk alatt (2018). Mindhárom előadás az ún. TIE (theatre in education) alapmódszertanát felhasználva alakította ki a táncra épülő foglalkozásokat különböző korosztályok számára, ahol az osztályok aktív résztvevői, alakítói is az előadásoknak. A jubileum alkalmából a Budapest Táncfesztivál keretében játszott Talpuk alatt című interaktív előadásra rendhagyó módon felnőtt közönséget várunk. Az előadás előtt Kiss-Kozma Georginával, az MCC Ifjúságkutató Intézet kutatójával beszélgetünk arról, hogy hogyan és milyen irányba változott a kulturális helyszínek és a találkozási terek látogatottsága, illetve arról, hogy miképpen befolyásolja a digitális technológia elterjedése a fiatalok társas kapcsolatait.
A Magyar Táncművészek Szövetsége idén is a Tánc Világnapján rendezi meg a díjátadó gáláját. Hogyan alakul idén az est programja?
E. P.: Minden évben a Magyar Táncművészek Szövetségével közösen adjuk át a szövetség szakmai díjait több kategóriában. Kitüntetést vehet át április 29-én például az év legjobb pályakezdő táncművésze, az év legjobb férfi táncművésze, az év legjobb női táncművésze és az év legjobb alkotója is. Hogy kihez kerülnek a díjak, mindig az előző év szakmai teljesítménye és eredménye alapján dől el. Idén rendhagyó módon a díjátadó gála az est első részében lesz, majd ezt követően az évad legjobb alkotójának a produkcióját láthatjuk.
Mit mutatnak a nézőszámok? A pandémia lecsengése után ugyanannyian kíváncsiak a Táncszínház előadásaira, mint a covid világjárvány előtt?
E. P.: Egészen elképesztő, hogy a covid és az azt követő rezsiválság után mennyien járnak ismét aktívan színházba. Sőt, ezen túlmenően: azt gondoltuk, hogy az internetes tartalomszolgáltatók széles kínálata miatt az élő előadóművészet iránti érdeklődés elkezd háttérbe szorulni, de hál’ Istennek, ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Mérhetetlen nagy öröm számunkra az, hogy csak- úgy, mint a prózai színházaknál, nálunk is azt igazolja a tapasztalat: az előadás személyes élményét semmi nem helyettesítheti.