2024. május 09. / Tompos Vince
Önálló alkotói esttel várja a közönséget Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth-díjas koreográfus, jelmeztervező. A Táncról álmodom című életmű-összegző előadás május 17-én a Nemzeti Táncszínházban várja a tánc szerelmeseit. A Táncszínház előterében a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai
vezetője által tervezett jelmezekből kiállítás nyílik, sőt aznap este a művésznő a 2021-ben megjelent Tánc-szín-játék című könyvét is dedikálja.
A magyar folklór és az eredeti néptánc a formanyelve a több évtizedes alkotómunkájának, amely állandó inspirációt jelent Önnek. Hogyan, milyen elemekből áll össze a Táncról álmodom című alkotói estje?
Zs. V. Zs.: Hadd kezdjem egy kicsivel korábbról! Pályám legelején koreográfusi munkáim mellett mesedarabok forgatókönyveit írtam – az első munkám, a Csipkerózsika is egy mesedarab volt. Később aztán történelmi és tematikus táncjátékokat készítettem, amelyeket általában a férjem, Zsuráfszky Zoltán rendezett. Vele együtt dolgoztam ki a tánc-szín-játék műfaját. Ezekben az előadásokban a színházművészet eszközeit is felhasználtuk, tehát itt már a táncosok megszólalnak, azaz prózai szöveget is mondanak. A Táncról álmodom című alkotói estem pedig egyfajta életmű-összefoglalás lesz – ebben az előadásban helyet kapnak azok a kisebb tematikus koreográfiák, amelyeket annak idején magyar költők és írók műveinek ihletésére készítettem. Emellett ez az előadás a munkáimra jellemző vidám, humoros jeleneteket is felvonultat. Így a tiszazugi méregkeverő asszonyok drámája mellett ugyanúgy feltűnnek a kikarikírozott huszárok, mint az általam írt táncjátékok egyéb vidám részleteinek szereplői. Bízom benne, hogy az est során a közönség a táncosainkkal együtt utazik majd a korokon és hangulatokon átívelő előadáson.
Életmű-összefoglaló műsorában neves zenészek is részt vesznek, köztük Lajkó Félix, Kiss Ferenc és Rossa László.
Zs. V. Zs.: Kiss Ferenc nagyon kedves zeneszerző barátom, aki sok koreográfiámhoz írt gyönyörű zenéket. Amikor tematikus koreográfiákat készítek, általában vele dolgozom. Rossa Lászlóval is hosszú múltra tekint vissza a munkakapcsolatunk – ő írta például a legelső mesedarabom, a Csipkerózsika zenéjét. Lajkó Félix egy kedves népdalfeldolgozására készítettem el évekkel ezelőtt a Betyár című koreográfiámat, amely szinten látható lesz az alkotói estemen.
Jellemző Önre az állandó tenni akarás, a hivatása iránti szűnni nem akaró lelkesedés. Hogy sikerült megőriznie azt a tüzet, ami a táncházmozgalom kezdete óta hajtja?
Zs. V. Zs.: Csodálatos érzés, hogy fiatalokkal vagyok körülvéve. Amikor férjemmel fiatalokkal dolgozunk, önkéntelenül is átvesszük a lelkesedésüket. Hála Istennek, fizikailag is jól bírom, pedig a tánc kemény fizikai munka. Az az igazság, hogy mi a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben mindig az eredetiségre törekedtünk – a tánc a küldetésünk, ezért élünk. Csoóri Sándor annak idején azt mondta, hogy a táncházmozgalommal a néptánc „lejött a színpadról”. Mi pedig, akik a kezdetek óta részesei vagyunk ennek a mozgalomnak, úgy érezzük, hogy – talán a munkánk által is – a néptánc visszakerült a színpadra. Büszkeséggel tölt el, hogy sokan amiatt kezdtek el táncolni, mert alkalmuk volt egy-egy előadásunkat megnézni – legalábbis több ilyen esetről van tudomásunk.
Idén márciusban, a nemzeti ünnepünk alkalmából a több évtizedes koreográfusi és jelmeztervezői munkája elismeréseként a legmagasabb állami kitüntetést vehette át. Mit érzett a Kossuth-díj átvételekor?
Zs. V. Zs.: Nagyon nagy örömöt éreztem. Hálás vagyok mindenkinek, aki segített ezen az úton. Bármilyen furcsa, nekem elsősorban a férjemnek kell köszönetet mondanom, aki mindig is bizalommal fordult felém. Nagyra értékelem a tehetségét, és azt, hogy a kezdetektől bizalommal fordult az én alkotásaim felé is. Természetesen köszönet illeti azokat is, akik ezt a kultúrát számunkra megőrizték. Sokrétű munkát végzek a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben mint az együttes szakmai vezetője, és boldog vagyok, hogy ezt mások is észrevették. Megannyi tervem van, amelyek remélem, hogy a jövőben meg is valósulhatnak majd, de addig is együttesemmel, a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel készülünk az alkotói estemre, május 17-ére.
vezetője által tervezett jelmezekből kiállítás nyílik, sőt aznap este a művésznő a 2021-ben megjelent Tánc-szín-játék című könyvét is dedikálja.
A magyar folklór és az eredeti néptánc a formanyelve a több évtizedes alkotómunkájának, amely állandó inspirációt jelent Önnek. Hogyan, milyen elemekből áll össze a Táncról álmodom című alkotói estje?
Zs. V. Zs.: Hadd kezdjem egy kicsivel korábbról! Pályám legelején koreográfusi munkáim mellett mesedarabok forgatókönyveit írtam – az első munkám, a Csipkerózsika is egy mesedarab volt. Később aztán történelmi és tematikus táncjátékokat készítettem, amelyeket általában a férjem, Zsuráfszky Zoltán rendezett. Vele együtt dolgoztam ki a tánc-szín-játék műfaját. Ezekben az előadásokban a színházművészet eszközeit is felhasználtuk, tehát itt már a táncosok megszólalnak, azaz prózai szöveget is mondanak. A Táncról álmodom című alkotói estem pedig egyfajta életmű-összefoglalás lesz – ebben az előadásban helyet kapnak azok a kisebb tematikus koreográfiák, amelyeket annak idején magyar költők és írók műveinek ihletésére készítettem. Emellett ez az előadás a munkáimra jellemző vidám, humoros jeleneteket is felvonultat. Így a tiszazugi méregkeverő asszonyok drámája mellett ugyanúgy feltűnnek a kikarikírozott huszárok, mint az általam írt táncjátékok egyéb vidám részleteinek szereplői. Bízom benne, hogy az est során a közönség a táncosainkkal együtt utazik majd a korokon és hangulatokon átívelő előadáson.
Életmű-összefoglaló műsorában neves zenészek is részt vesznek, köztük Lajkó Félix, Kiss Ferenc és Rossa László.
Zs. V. Zs.: Kiss Ferenc nagyon kedves zeneszerző barátom, aki sok koreográfiámhoz írt gyönyörű zenéket. Amikor tematikus koreográfiákat készítek, általában vele dolgozom. Rossa Lászlóval is hosszú múltra tekint vissza a munkakapcsolatunk – ő írta például a legelső mesedarabom, a Csipkerózsika zenéjét. Lajkó Félix egy kedves népdalfeldolgozására készítettem el évekkel ezelőtt a Betyár című koreográfiámat, amely szinten látható lesz az alkotói estemen.
Jellemző Önre az állandó tenni akarás, a hivatása iránti szűnni nem akaró lelkesedés. Hogy sikerült megőriznie azt a tüzet, ami a táncházmozgalom kezdete óta hajtja?
Zs. V. Zs.: Csodálatos érzés, hogy fiatalokkal vagyok körülvéve. Amikor férjemmel fiatalokkal dolgozunk, önkéntelenül is átvesszük a lelkesedésüket. Hála Istennek, fizikailag is jól bírom, pedig a tánc kemény fizikai munka. Az az igazság, hogy mi a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben mindig az eredetiségre törekedtünk – a tánc a küldetésünk, ezért élünk. Csoóri Sándor annak idején azt mondta, hogy a táncházmozgalommal a néptánc „lejött a színpadról”. Mi pedig, akik a kezdetek óta részesei vagyunk ennek a mozgalomnak, úgy érezzük, hogy – talán a munkánk által is – a néptánc visszakerült a színpadra. Büszkeséggel tölt el, hogy sokan amiatt kezdtek el táncolni, mert alkalmuk volt egy-egy előadásunkat megnézni – legalábbis több ilyen esetről van tudomásunk.
Idén márciusban, a nemzeti ünnepünk alkalmából a több évtizedes koreográfusi és jelmeztervezői munkája elismeréseként a legmagasabb állami kitüntetést vehette át. Mit érzett a Kossuth-díj átvételekor?
Zs. V. Zs.: Nagyon nagy örömöt éreztem. Hálás vagyok mindenkinek, aki segített ezen az úton. Bármilyen furcsa, nekem elsősorban a férjemnek kell köszönetet mondanom, aki mindig is bizalommal fordult felém. Nagyra értékelem a tehetségét, és azt, hogy a kezdetektől bizalommal fordult az én alkotásaim felé is. Természetesen köszönet illeti azokat is, akik ezt a kultúrát számunkra megőrizték. Sokrétű munkát végzek a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben mint az együttes szakmai vezetője, és boldog vagyok, hogy ezt mások is észrevették. Megannyi tervem van, amelyek remélem, hogy a jövőben meg is valósulhatnak majd, de addig is együttesemmel, a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel készülünk az alkotói estemre, május 17-ére.