2024. június 07. / K. B.
A könnyűzene és a színház kapcsolata kerül fókuszba a Beatkorszak Projekt őszi programjain, amelyek a tervek szerint nemcsak Budapestet, de több vidéki várost és határon túli települést is érintenek majd. A második félév terveiről Bajnai Zsolttal beszélgettünk.
Véget ért a Beatkorszak szabadegyetem ötödik szemesztere. Lesz hatodik?
B. Zs.: Az NKA Hangfoglaló Program támogatásának köszönhetően igen. Szeptember és november között ismét a Lumen kávézóba invitáljuk a magyar könnyűzene iránt érdeklődőket. A korábbiaktól eltérően azonban a hatodik szemeszterben egyetlen nagyobb téma köré szervezzük az előadásokat, reagálva ezzel a szeptember elején Marosvásárhelyen és majd az év végén Budapesten rendezendő konferenciáinkra, amelyek a könnyűzene és a színház rendszerváltás előtti kapcsolatát járják körül.
Miért éppen a színház és a könnyűzene kapcsolata kerül fókuszba az év második felében?
B. Zs.: A korábbi rendezvényeinken vetődött fel az ötlet, hiszen amikor A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című műről volt szó, kiderült, hogy szinte azzal egy időben Nagyváradon is volt egy hasonló premier, amikor pedig az István, a királyt boncolgattuk, akkor a pár hónappal korábbi, vajdasági rockopera került szóba. Nagyon úgy tűnik, hogy bár „hivatalosan” csak 1973-ban nyíltak meg a hazai színpadok a könnyűzenészek előtt, ez nem volt előzmények nélküli, majd pedig a koncertekkel párhuzamosan olyan színházi produkciók születtek, amelyek a rockzene nélkül nem létezhettek volna.
Roppant érdekes például azt vizsgálni, hogy A képzelt riport vidéki premierjein milyen zenekarok helyettesítették az LGT-t. Nem lesz így túl egysíkú a Beatkorszak Projekt működése?
B. Zs.: Az elmúlt év azt mutatja, hogy érdemes egy témára fókuszálnunk, tavaly ugye a rendszerváltás előtti rockfesztiválok volt az. És miközben a tíz éve futó oral history sorozatunk is részben az idei fő témához kapcsolódik, mással is fogunk foglalkozni. A nagy népszerűségnek örvendő Volt egyszer egy beatkorszak blogon újraindítjuk a podcasteket, személyes emlékeket kereső pályázatot indítottunk, és a rendezvényeknek köszönhetően új szerzők új témákkal és szempontokkal is felbukkannak. Ugyanakkor szeretnénk elindítani a Beatkorszak szabadegyetem vidéki sorozatát is, talán első alkalommal majd Egerben.
És ha minden jól megy, újabb Poptörténeti pontokat is avathatunk még idén. Hol terveznek a magyar könnyűzenének emlékhelyet állítani?
B. Zs.: Július végén Miskolcon biztosan lesz táblaavatásunk, annak a háznak a falán, ahol az Edda próbálni kezdett. Reményeink szerint Poptörténeti pont kerülhet a Bergendy fivérek szolnoki szülőházára, de tárgyalunk nagyváradi és marosvásárhelyi helyszínekről is. Nem engedtük el az 1981-es Dorogi rockfesztivál helyszínének a megjelölését sem. Mindez azt is jelenti, hogy a beatkorszak.hu weboldalon – amit még idén szeretnénk felfrissíteni – újabb rocktörténeti helyszínekről kerülnek fel cikkek, dokumentumok és képanyagok.
Véget ért a Beatkorszak szabadegyetem ötödik szemesztere. Lesz hatodik?
B. Zs.: Az NKA Hangfoglaló Program támogatásának köszönhetően igen. Szeptember és november között ismét a Lumen kávézóba invitáljuk a magyar könnyűzene iránt érdeklődőket. A korábbiaktól eltérően azonban a hatodik szemeszterben egyetlen nagyobb téma köré szervezzük az előadásokat, reagálva ezzel a szeptember elején Marosvásárhelyen és majd az év végén Budapesten rendezendő konferenciáinkra, amelyek a könnyűzene és a színház rendszerváltás előtti kapcsolatát járják körül. Miért éppen a színház és a könnyűzene kapcsolata kerül fókuszba az év második felében?
B. Zs.: A korábbi rendezvényeinken vetődött fel az ötlet, hiszen amikor A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című műről volt szó, kiderült, hogy szinte azzal egy időben Nagyváradon is volt egy hasonló premier, amikor pedig az István, a királyt boncolgattuk, akkor a pár hónappal korábbi, vajdasági rockopera került szóba. Nagyon úgy tűnik, hogy bár „hivatalosan” csak 1973-ban nyíltak meg a hazai színpadok a könnyűzenészek előtt, ez nem volt előzmények nélküli, majd pedig a koncertekkel párhuzamosan olyan színházi produkciók születtek, amelyek a rockzene nélkül nem létezhettek volna.
Roppant érdekes például azt vizsgálni, hogy A képzelt riport vidéki premierjein milyen zenekarok helyettesítették az LGT-t. Nem lesz így túl egysíkú a Beatkorszak Projekt működése?
B. Zs.: Az elmúlt év azt mutatja, hogy érdemes egy témára fókuszálnunk, tavaly ugye a rendszerváltás előtti rockfesztiválok volt az. És miközben a tíz éve futó oral history sorozatunk is részben az idei fő témához kapcsolódik, mással is fogunk foglalkozni. A nagy népszerűségnek örvendő Volt egyszer egy beatkorszak blogon újraindítjuk a podcasteket, személyes emlékeket kereső pályázatot indítottunk, és a rendezvényeknek köszönhetően új szerzők új témákkal és szempontokkal is felbukkannak. Ugyanakkor szeretnénk elindítani a Beatkorszak szabadegyetem vidéki sorozatát is, talán első alkalommal majd Egerben.
És ha minden jól megy, újabb Poptörténeti pontokat is avathatunk még idén. Hol terveznek a magyar könnyűzenének emlékhelyet állítani?
B. Zs.: Július végén Miskolcon biztosan lesz táblaavatásunk, annak a háznak a falán, ahol az Edda próbálni kezdett. Reményeink szerint Poptörténeti pont kerülhet a Bergendy fivérek szolnoki szülőházára, de tárgyalunk nagyváradi és marosvásárhelyi helyszínekről is. Nem engedtük el az 1981-es Dorogi rockfesztivál helyszínének a megjelölését sem. Mindez azt is jelenti, hogy a beatkorszak.hu weboldalon – amit még idén szeretnénk felfrissíteni – újabb rocktörténeti helyszínekről kerülnek fel cikkek, dokumentumok és képanyagok.