Érdi Tamás: „Ez a fesztivál a mi közös missziónk, nemcsak közönséget, hanem úgy érzem, zeneszerető közösséget is teremt” 2024. július 09. / „A természetes megszólalás könnyedségével bánik a hanggal, ezáltal a lehető legközelebb hozza a zenét a hallgatókhoz” – írja Csabai Máté újságíró Érdi Tamás zongoraművészről, aki eddig közel harminc országban lépett fel, és többek között a Carnegie Hall és a Barbican Centre publikuma is élvezhette már játékát. 2015 óta a műfaj sztárjait hozza el a Klassz a pARTon! Fesztiválra. Több kitüntetése mellett Prima Primissima- és Liszt-díjas művész, Kocsis Zoltán szerint Chopin legavatottabb tolmácsolója, jótékonysági előadások rendszeres fellépője. Idén nyáron tizedik alkalommal szervezik meg a Cimbora Alapítvánnyal a Klassz a pARTon! Fesztivált, amelynek megálmodója és művészeti vezetője. Az ingyenes koncertsorozattal nyaranta körbemuzsikálják a Balatont, és a tatai tóparton is rendeznek koncerteket. É. T.: 2015 nyarán volt az első Klassz a pARTon! Fesztivál, amelyet azzal a céllal hoztunk létre, hogy rendhagyó módon népszerűsítse a klasszikus zenét, interaktív, játékos koncertekkel a gyerekeket is megszólítsa, és bemutatkozási lehetőséget teremtsen fiatal zenész tehetségek számára. A kezdetektől keressük az új közönséget is, azokat, akik csak azért nem járnak „komolyzenei” koncertekre, mert megriadnak már a szótól is, vagy anyagi, távolsági okokból elérhetetlen a számukra. Ezért hoztuk ki a klasszikus zenét a koncerttermekből, hogy ne csak a megszokott keretek között, ne csak a megszokott formában, hanem szabadtéren, a vízparton, parkokban, ligetekben, akár a fűbe heveredve is lehessen hallgatni a koncerteket. Az elmúlt kilenc évben 425 ingyenes programot rendeztünk 34 település 74 helyszínén, mintegy 210 szólista és 75 zenekar fellépésével. A számok mögött sok-sok munka és öröm van, köszönet érte mindenkinek, művészbarátaimnak, lelkes és fáradhatatlan munkatársainknak. Kiemelten hálásak vagyunk támogatóinknak, idén a Szerencsejáték Zrt.-nek és a MOL– Új Európa Alapítványnak, valamint a csodálatos közönségünknek, nélkülük nem lenne „klassz” a parton. Megtisztelő és szívmelengető, hogy egyre többen igazítják hozzánk a nyári szabadságukat, azért, hogy minél több koncertet meg tudjanak hallgatni. Voltak nehezebb időszakok is, mint például a világjárvány alatt, amikor mindnyájunknak újabb és újabb kihívásokkal kellett szembenéznünk, de ez a fesztivál a mi közös missziónk, nemcsak közönséget, hanem úgy érzem, zeneszerető közösséget is teremt, és ez nagyon jó érzés mindannyiunk számára. Az elmúlt évek azt mutatják, hogy „divatba hoztuk” a klasszikus zenét. Ilyen bátran először mi vittük ki tucatszám koncertjeinket a szabadba, vízpartokra, strandokra, ligetekbe, parkokba, kertekbe, hirdetjük a klasszikus zene szépségét, és ehhez nagyszerű muzsikus társakra találunk minden nyáron. Idén július 12. és 30. között főként azokkal a fiatal tehetségekkel találkozhat a közönségünk, akiket 2015-ben, az első koncertjeinken is hallhattak már, és az évek során büszkén nyomon követtük felfelé ívelő karrierjüket, nagy boldogság számunkra, hogy a jubileumi évben újra köszönthetjük őket fesztiválunkon. Sok jótékonysági koncerten lép fel minden évben, április 14-én az Óbudai Társaskörben a Segítő Kéz Alapítvány eseményén találkozhattunk Önnel, június 16-án a kalocsai Kék Madár Fesztiválon a Concerto Budapest zenekar szólistájaként hallhattuk. É. T.: A látáshiányom ellenére sikerült legyőzni a lehetetlent, ám ehhez nagyon sok segítségre volt szükség. Tanárom, Becht Erika türelme és módszere – ahogy kezdetben játékosan zenét szereztünk – szárnyakat adott, észre sem vettem, hogy nem játszunk, hanem tanulunk. A mai napig mellettem van, ő az én kottám. Az évek során voltak kudarcok is, például nem felvételizhettem a Zeneakadémiára, Bécsben viszont azonnal felvettek. Aztán jött a csodálatos lehetőség, a kanadai állam ösztöndíja. A tanulmányaimat Torontóban folytathattam a világhírű Leon Fleishernél, ahol mesébe illő volt a kanadai magyarok segítsége és szeretete. Szeretném meghálálni azt, amit másoktól kaptam. Segítek, ahogy engem is segítettek, mert tudom, milyen nehéz út vezetett idáig. |