2024. július 11. / Kis Szabó Gabriella
„Öt évvel ezelőtt augusztusban kaptam meg a várostól egy olyan épület használatát, ahol még a nagyapám, édesanyám és a rokonságból is sokan tanítottak. Mi meg az öcsémmel ott tanultunk írni és olvasni” – mondja Eszenyi Enikő, akivel az általa alapítót CSAK!-ról, azaz a Csengeri
Alkotóközpontról és az augusztusi fesztiválról beszélgettünk.
Régóta nem adott interjút, pedig ahogy látom, az Instagram és a Facebook oldalán is nagyon aktív.
E. E.: És a TikTokon is vagyok. A Pesti Műsort nagyon szerettem mindig. Egyszer volt egy piros svájcisapkás címlapom, azt a példányt még most is őrzöm.
Öt éve hozta létre a CSAK!-ot, a Csengeri Alkotóközpontot. Hogyan született meg önben a gondolat, hogy iskolát alapít?
E. E.: Csengerben születtem, ahonnan messzire sodort az élet, de egész pályám alatt erőt adott, hogy honnan jöttem. Öt évvel ezelőtt augusztusban kaptam meg a várostól egy olyan épület használatát, ahol még a nagyapám, édesanyám és a rokonságból is sokan tanítottak. Mi meg az öcsémmel ott tanultunk írni és olvasni. Ebben az épületben kezdtünk dolgozni határon innen és túlról érkező egyetemistákkal, leendő művészekkel. Büszke vagyok a hallgatóinkra, akik a művészi pályájukon egyre nagyobb sikereket érnek el, és évről évre visszatérnek hozzánk.
Kisvárdán láttam a Visky András művéből készült előadásukat, amelyet Szilágyi Csengével együtt rendezett.
E. E.: Olyan szerencsések vagyunk, hogy Visky András öt éve minden CSAK!-on itt volt. Vagy kurzust tartott, vagy órát adott, tavaly az új könyvéről kérdezte Juhász Anna. Idén is velünk lesz, ami számunkra nagyon fontos és megtisztelő.
Menjünk vissza az elejére. Hogyan képzeljük el az indulást?
E. E.: Elhatároztam, hogy Csehov Sirályából tartom az első kurzust. Antal Csaba díszlettervező és Kiss Beatrix jelmeztervező egy csomó ruhával érkeztek, ami egy százéves néni hagyatéka volt. Az első sirályok az ő kombinéjában repültek. Különböző helyszíneken adták elő a jeleneteket a résztvevők, a nézők pedig vándoroltak. Volt olyan is, hogy a nézők és a színésznő is buszra szálltak, és Nyina ott vallott érzéseiről. Saso Dimoski, a velesi Nemzeti Színház igazgatója három éve csatlakozott hozzánk, idén Kertész Imre Sorstalanság című művét dolgozza fel Vasil Zafirchev koreográfus segítségével.
A kurzusok mellett fesztivál is várja az érdeklődőket, a programok már augusztus elsején indulnak. Mi lesz az idei különlegesség?
E. E.: Tavaly Pogány Juditot üdvözölhettük, most Molnár Piroskát láthatja a közönség. Az idén gálaműsorral ünnepeljük az 5 éves CSAK!-ot, bemutatjuk a filmet, amit tavaly itt forgattunk, ahogy minden évben, most is koncertet ad Mester Dávid, aztán a nézők randevúzhatnak Csonka Andrással. Augusztus 10-én láthatják a kurzusok bemutatóit. Ez lesz a legizgalmasabb este!
A fesztiválon először most ön is fellép az Élet rapszódia című előadásban, a partnere Járai Máté lesz. Hogyan találtak egymásra?
E. E.: Kecskeméten rendeztem a Cirkuszhercegnőt, amiben Máté remekelt. Egy próbán azt mondta, régi vágya, hogy velem együtt állhasson színpadon. Szóval már akkor kitaláltuk. Mindketten rajongjuk a színházat, szeretünk együtt játszani, és várjuk ezeket a feledhetetlen estéket.
Hol láthatják Önöket a nézők?
E. E.: Augusztus 4-én Csengerben és 17-én Kőszegen.
Tavaly az észak-macedóniai Szkopjéban, a Preszpa-tó partján rendezett 21. Nemzetközi Színházi Fesztiválon megkapta az Európa Színésze életműdíjat. Mit érzett, amikor megtudta?
E. E.: Erőt és szabadságot adott. A kórházban feküdtem éppen, mert ripityára tört a csuklóm, ahol meglátogatott Hirtling Pista és Lelkes Botond fiatal kollégám. Hosszasan csengett a telefon, de nem akartam felvenni, végül egy pillanatra mégis belehallgattam, és azt lehetett hallani, hogy …president…, aztán letettem. Botond mosolyogva mondta, hogy szerinte hívjam vissza, ha egy president hív. Ő volt a preszpai fesztivál igazgatója, aki gratulált, hogy 2023-ban Európa Színésze lettem. A díjat huszonegy éve alapították, és óriási megtiszteltetés számomra, hogy én is megkaphattam. Megható volt az ünnepség, hiszen Robert Wilson, Tompa Gábor és Szikora János laudált. Az idén én is voksolhattam, és örömömre egy cseh színésznő veheti át a díjat.
Mivel tölti a szabadidejét? Hogyan kapcsolódik ki?
E. E.: Szeretek kertészkedni, azt hiszem, csigákat fogok üldözni, mert nagyon elszaporodtak. Élvezem a Dunát és a Szamost. Július végén indulunk Csengerbe, aztán újra Budapest.
Alkotóközpontról és az augusztusi fesztiválról beszélgettünk.
Régóta nem adott interjút, pedig ahogy látom, az Instagram és a Facebook oldalán is nagyon aktív.
E. E.: És a TikTokon is vagyok. A Pesti Műsort nagyon szerettem mindig. Egyszer volt egy piros svájcisapkás címlapom, azt a példányt még most is őrzöm.
Öt éve hozta létre a CSAK!-ot, a Csengeri Alkotóközpontot. Hogyan született meg önben a gondolat, hogy iskolát alapít?
E. E.: Csengerben születtem, ahonnan messzire sodort az élet, de egész pályám alatt erőt adott, hogy honnan jöttem. Öt évvel ezelőtt augusztusban kaptam meg a várostól egy olyan épület használatát, ahol még a nagyapám, édesanyám és a rokonságból is sokan tanítottak. Mi meg az öcsémmel ott tanultunk írni és olvasni. Ebben az épületben kezdtünk dolgozni határon innen és túlról érkező egyetemistákkal, leendő művészekkel. Büszke vagyok a hallgatóinkra, akik a művészi pályájukon egyre nagyobb sikereket érnek el, és évről évre visszatérnek hozzánk.
Kisvárdán láttam a Visky András művéből készült előadásukat, amelyet Szilágyi Csengével együtt rendezett.
E. E.: Olyan szerencsések vagyunk, hogy Visky András öt éve minden CSAK!-on itt volt. Vagy kurzust tartott, vagy órát adott, tavaly az új könyvéről kérdezte Juhász Anna. Idén is velünk lesz, ami számunkra nagyon fontos és megtisztelő.
Menjünk vissza az elejére. Hogyan képzeljük el az indulást?
E. E.: Elhatároztam, hogy Csehov Sirályából tartom az első kurzust. Antal Csaba díszlettervező és Kiss Beatrix jelmeztervező egy csomó ruhával érkeztek, ami egy százéves néni hagyatéka volt. Az első sirályok az ő kombinéjában repültek. Különböző helyszíneken adták elő a jeleneteket a résztvevők, a nézők pedig vándoroltak. Volt olyan is, hogy a nézők és a színésznő is buszra szálltak, és Nyina ott vallott érzéseiről. Saso Dimoski, a velesi Nemzeti Színház igazgatója három éve csatlakozott hozzánk, idén Kertész Imre Sorstalanság című művét dolgozza fel Vasil Zafirchev koreográfus segítségével.
A kurzusok mellett fesztivál is várja az érdeklődőket, a programok már augusztus elsején indulnak. Mi lesz az idei különlegesség?
E. E.: Tavaly Pogány Juditot üdvözölhettük, most Molnár Piroskát láthatja a közönség. Az idén gálaműsorral ünnepeljük az 5 éves CSAK!-ot, bemutatjuk a filmet, amit tavaly itt forgattunk, ahogy minden évben, most is koncertet ad Mester Dávid, aztán a nézők randevúzhatnak Csonka Andrással. Augusztus 10-én láthatják a kurzusok bemutatóit. Ez lesz a legizgalmasabb este!
A fesztiválon először most ön is fellép az Élet rapszódia című előadásban, a partnere Járai Máté lesz. Hogyan találtak egymásra?
E. E.: Kecskeméten rendeztem a Cirkuszhercegnőt, amiben Máté remekelt. Egy próbán azt mondta, régi vágya, hogy velem együtt állhasson színpadon. Szóval már akkor kitaláltuk. Mindketten rajongjuk a színházat, szeretünk együtt játszani, és várjuk ezeket a feledhetetlen estéket.
Hol láthatják Önöket a nézők?
E. E.: Augusztus 4-én Csengerben és 17-én Kőszegen.
Tavaly az észak-macedóniai Szkopjéban, a Preszpa-tó partján rendezett 21. Nemzetközi Színházi Fesztiválon megkapta az Európa Színésze életműdíjat. Mit érzett, amikor megtudta?
E. E.: Erőt és szabadságot adott. A kórházban feküdtem éppen, mert ripityára tört a csuklóm, ahol meglátogatott Hirtling Pista és Lelkes Botond fiatal kollégám. Hosszasan csengett a telefon, de nem akartam felvenni, végül egy pillanatra mégis belehallgattam, és azt lehetett hallani, hogy …president…, aztán letettem. Botond mosolyogva mondta, hogy szerinte hívjam vissza, ha egy president hív. Ő volt a preszpai fesztivál igazgatója, aki gratulált, hogy 2023-ban Európa Színésze lettem. A díjat huszonegy éve alapították, és óriási megtiszteltetés számomra, hogy én is megkaphattam. Megható volt az ünnepség, hiszen Robert Wilson, Tompa Gábor és Szikora János laudált. Az idén én is voksolhattam, és örömömre egy cseh színésznő veheti át a díjat.
Mivel tölti a szabadidejét? Hogyan kapcsolódik ki?
E. E.: Szeretek kertészkedni, azt hiszem, csigákat fogok üldözni, mert nagyon elszaporodtak. Élvezem a Dunát és a Szamost. Július végén indulunk Csengerbe, aztán újra Budapest.