2024. augusztus 05. /
A Karinthy Színházban az évad első bemutatójaként Florian Zeller Az anya című drámáját viszi színre a Karinthy Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A koprodukció részeként ugyanazon előadás születik meg Budapesten és Marosvásárhelyen is.
A Karinthy Színházban a címszerepet Nagy-Kálózy Eszter játssza. Vele lép színpadra Kovács Vecei Fanni és Karácsony Gergely, valamint Bokor Barna, akit Marosvásárhelyen és Budapesten is az apa szerepében láthatnak. A magyar nyelvű fordítást Olt Tamás, a Karinthy Színház igazgatója és Váradi R. Szabolcs készítette. A koprodukció komoly kihívást jelentett, hiszen két ország kiváló színészei, öt különböző nemzetiségű alkotója dolgozott együtt egy határokon átívelő projekt keretében, melyet egyetlen rendező, Talgat Batalov irányított, távolságokat és időbeli korlátokat sikeresen legyőzve. A kelet-európai ősbemutatót a hagyományoknak megfelelően szeptember 1-jén, Karinthy Márton születésnapján tartja a fővárosi színház.
Mi az előadás különlegessége? Mennyire nehéz azonosulni a karakterrel? Mi jelentette a legnagyobb kihívást a megformálásában?
N-K. E.: Az előadásban elhangzó mondatok sokszor olyan érzéseket fogalmaznak meg, amiket az ember magában talán még sosem tett meg, de az élethelyzetek révén ismerősek lehetnek. A kihívás és egyben a könnyebbség is az, hogy ez számomra nem újdonság. Az, hogy ezek az érzések és gondolatok ennyire mélyen érintenek, egyaránt felkavaró és felszabadító. Nagyon fontos dologról beszélünk: hogyan éljük meg azokat a helyzeteket, amikor úgy érezzük, hogy egy szakasz lezárult, és valami újat kell kezdenünk. A színház és a művészet önmagában is egy terápia. Sok szerep van, amely körbejár olyan gondolatokat és érzéseket, amiket talán sosem fogalmaztunk meg teljesen. Ez egy folyamatos önfelfedezés és önismereti tanfolyam, amelyen válaszokat kapunk bizonyos helyzetekre.
Van kedvenc mondata, jelenete?
N-K. E.: Nagyon érdekes szerkezete van az egész darabnak. Nehéz választani, mivel sok kedvenc jelenetem van. Számomra talán az első jelenet a legizgalmasabb, mert a néző még nem tudja, mivel áll szemben. Ez a jelenet adja meg az alaphangulatot, és innentől folyamatosan kapcsolgatnunk kell a valóság és a képzelet, valamint az idő különböző síkjai között. A darab mozaikos szerkezete nagyon jól és érdekesen áll össze egy kerek egésszé. Sokszor még színészként is kihívást jelent a munka a sok időbeli ugrálás miatt, nagyon figyelni kell a másikra, hogy tudjuk tartani a fonalat a történetben. Az első jelenet pontosan emiatt izgalmas, mert felvázolja a darab rendszerét, és egy olyan játékba visz, amely folyamatosan fenntartja a feszültséget.
Az előadás magyar nyelvű ősbemutatóját 2024. május 3-án tartották a Marosvásárhelyi Nemzeti Színhában. Hogyan fogadta az ottani közönség?
N-K. E.: Szerintem nagyon jól. Az abszurd játék humorát és mélységeit is érzékenyen fogadták. A közönség nyitott volt, és jól reagáltak a humoros és mélyebb részekre is. Úgy éreztem, hogy teljes mértékben átérezték az anya helyzetét, és ez bevonzotta őket a történetbe. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk mindenhonnan.
Kiknek és miért ajánlja az előadást?
N-K. E.: Mindenkinek ajánlom. Különösen azoknak, akik maguk is hasonló élethelyzettel küzdenek. A fiataloknak is érdemes megnézni, hogy jobban megértsék és átérezzék, hogy mivel küzd egy szülő, amikor el kell engednie a gyermekét. Az előadás abszurditása és humora segít feldolgozni ezt a nehéz helyzetet. Ez az előadás egyaránt szól szülőknek és a gyerekeknek is.
A Karinthy Színházban a címszerepet Nagy-Kálózy Eszter játssza. Vele lép színpadra Kovács Vecei Fanni és Karácsony Gergely, valamint Bokor Barna, akit Marosvásárhelyen és Budapesten is az apa szerepében láthatnak. A magyar nyelvű fordítást Olt Tamás, a Karinthy Színház igazgatója és Váradi R. Szabolcs készítette. A koprodukció komoly kihívást jelentett, hiszen két ország kiváló színészei, öt különböző nemzetiségű alkotója dolgozott együtt egy határokon átívelő projekt keretében, melyet egyetlen rendező, Talgat Batalov irányított, távolságokat és időbeli korlátokat sikeresen legyőzve. A kelet-európai ősbemutatót a hagyományoknak megfelelően szeptember 1-jén, Karinthy Márton születésnapján tartja a fővárosi színház. Mi az előadás különlegessége? Mennyire nehéz azonosulni a karakterrel? Mi jelentette a legnagyobb kihívást a megformálásában?
N-K. E.: Az előadásban elhangzó mondatok sokszor olyan érzéseket fogalmaznak meg, amiket az ember magában talán még sosem tett meg, de az élethelyzetek révén ismerősek lehetnek. A kihívás és egyben a könnyebbség is az, hogy ez számomra nem újdonság. Az, hogy ezek az érzések és gondolatok ennyire mélyen érintenek, egyaránt felkavaró és felszabadító. Nagyon fontos dologról beszélünk: hogyan éljük meg azokat a helyzeteket, amikor úgy érezzük, hogy egy szakasz lezárult, és valami újat kell kezdenünk. A színház és a művészet önmagában is egy terápia. Sok szerep van, amely körbejár olyan gondolatokat és érzéseket, amiket talán sosem fogalmaztunk meg teljesen. Ez egy folyamatos önfelfedezés és önismereti tanfolyam, amelyen válaszokat kapunk bizonyos helyzetekre.
Van kedvenc mondata, jelenete?
N-K. E.: Nagyon érdekes szerkezete van az egész darabnak. Nehéz választani, mivel sok kedvenc jelenetem van. Számomra talán az első jelenet a legizgalmasabb, mert a néző még nem tudja, mivel áll szemben. Ez a jelenet adja meg az alaphangulatot, és innentől folyamatosan kapcsolgatnunk kell a valóság és a képzelet, valamint az idő különböző síkjai között. A darab mozaikos szerkezete nagyon jól és érdekesen áll össze egy kerek egésszé. Sokszor még színészként is kihívást jelent a munka a sok időbeli ugrálás miatt, nagyon figyelni kell a másikra, hogy tudjuk tartani a fonalat a történetben. Az első jelenet pontosan emiatt izgalmas, mert felvázolja a darab rendszerét, és egy olyan játékba visz, amely folyamatosan fenntartja a feszültséget.
Az előadás magyar nyelvű ősbemutatóját 2024. május 3-án tartották a Marosvásárhelyi Nemzeti Színhában. Hogyan fogadta az ottani közönség?
N-K. E.: Szerintem nagyon jól. Az abszurd játék humorát és mélységeit is érzékenyen fogadták. A közönség nyitott volt, és jól reagáltak a humoros és mélyebb részekre is. Úgy éreztem, hogy teljes mértékben átérezték az anya helyzetét, és ez bevonzotta őket a történetbe. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk mindenhonnan.
Kiknek és miért ajánlja az előadást?
N-K. E.: Mindenkinek ajánlom. Különösen azoknak, akik maguk is hasonló élethelyzettel küzdenek. A fiataloknak is érdemes megnézni, hogy jobban megértsék és átérezzék, hogy mivel küzd egy szülő, amikor el kell engednie a gyermekét. Az előadás abszurditása és humora segít feldolgozni ezt a nehéz helyzetet. Ez az előadás egyaránt szól szülőknek és a gyerekeknek is.