2024. augusztus 11. / K. B.
A magyar könnyűzene fővároson kívüli történetének bemutatása, illetve a Beatkorszak Projekt idei fókusza, a színház és a rockzene kapcsolata dominál a Beatkorszak szabadegyetem hatodik szemeszterének előadásain, amiről Bajnai Zsolttal, a program összeállítójával beszélgettünk.
Egymástól távolinak tűnik a két téma, amikkel a Beatkorszak szabadegyetem szeptembertől induló szemesztere foglalkozik. Hogyan kerültek egymás mellé?
B. Zs.: Öt szemeszter és harminc előadás után továbbra sem célunk, hogy a féléveket egy-egy tematika köré fűzzük fel, vagy az előadások szorosan kapcsolódjanak egymáshoz. Annak idején a Beatkorszak Projekt azért indította el a sorozatot, hogy lehetőséget biztosítson a magyar könnyűzene múltjával foglalkozóknak a témáik, kutatásaik bemutatására. Illetve cél volt az is, hogy egyfajta „klub”, találkozási lehetőség legyen a szabadegyetem azoknak, akiket a hangokon túl is érdekel a hazai rockzene története. Az új szemeszter két témája eddigi működésünkből következik.
Merthogy?
B. Zs.: A vidéki városok könnyűzenetörténetének bemutatására a Beatkorszak szabadegyetem indulása óta törekszünk, Miskolc, Sopron, Pécs, Szolnok már szerepelt a programban. Nagy öröm, hogy Váradi Ferencet végre rá tudtuk beszélni egy debreceni rocktörténeti előadásra, miként Sulyok Csaba Hódmezővásárhelyről szóló témája is ritka csemegének ígérkezik. Ráadásul mindketten először lesznek az előadóink.
Az ön előadását is tekinthetjük vidékről szólónak, hiszen a fővároson kívüli színházak zenés előadásait veszi majd számba.
B. Zs.: Merthogy ennek az alapötlete a vidéki városok rocktörténeti előadásaiból táplálkozik, hiszen sorra kiderült, hogy a hetvenes években mindenhol a legmenőbb helyi zenekarokat kérték fel a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadásokban való közreműködésre, ami már önmagában is megérne egy külön kutatást. Főleg, hogy az operetten túli könnyedebb és népszerűbb zenei műfajok nem feltétlenül a Presser–Adamis-dalokkal jelentek meg a vidéki színházak színpadain. De azt hiszem, erre Kovács László is utalni fog, aki a színházi könnyűzenei albumokat veszi majd sorra.
Ez a két előadás a könnyűzene és a színház kapcsolatát boncolgató sorozat felvezetőjének is tekinthető?
B. Zs.: Pontosan. A Beatkorszak Projekt 2024-es fókusza ugyanis a hazai színjátszás és a könnyűzene rendszerváltás előtti kapcsolatán van, ami érinti az oral history sorozatunkat éppúgy, mint az idei konferenciáinkat és fotókiállításunkat, és így az új könyveinket is. A Beatkorszak szabadegyetem hatodik szemeszterét tulajdonképpen két, ebben a témában szervezett konferenciánk keretezi. Az egyiket még szeptemberben Marosvásárhelyen, a másodikat pedig decemberben a Magyar Zene Házában rendezzük, miközben további két érdekes téma is hallható lesz a Lumen kávézóban: Csatári Bence az István, a király Királydomb utáni életéről beszél majd, Ring Orsolya pedig a Rockszínház történetét eleveníti fel.
Egymástól távolinak tűnik a két téma, amikkel a Beatkorszak szabadegyetem szeptembertől induló szemesztere foglalkozik. Hogyan kerültek egymás mellé?
B. Zs.: Öt szemeszter és harminc előadás után továbbra sem célunk, hogy a féléveket egy-egy tematika köré fűzzük fel, vagy az előadások szorosan kapcsolódjanak egymáshoz. Annak idején a Beatkorszak Projekt azért indította el a sorozatot, hogy lehetőséget biztosítson a magyar könnyűzene múltjával foglalkozóknak a témáik, kutatásaik bemutatására. Illetve cél volt az is, hogy egyfajta „klub”, találkozási lehetőség legyen a szabadegyetem azoknak, akiket a hangokon túl is érdekel a hazai rockzene története. Az új szemeszter két témája eddigi működésünkből következik.
Merthogy?
B. Zs.: A vidéki városok könnyűzenetörténetének bemutatására a Beatkorszak szabadegyetem indulása óta törekszünk, Miskolc, Sopron, Pécs, Szolnok már szerepelt a programban. Nagy öröm, hogy Váradi Ferencet végre rá tudtuk beszélni egy debreceni rocktörténeti előadásra, miként Sulyok Csaba Hódmezővásárhelyről szóló témája is ritka csemegének ígérkezik. Ráadásul mindketten először lesznek az előadóink.
Az ön előadását is tekinthetjük vidékről szólónak, hiszen a fővároson kívüli színházak zenés előadásait veszi majd számba.
B. Zs.: Merthogy ennek az alapötlete a vidéki városok rocktörténeti előadásaiból táplálkozik, hiszen sorra kiderült, hogy a hetvenes években mindenhol a legmenőbb helyi zenekarokat kérték fel a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadásokban való közreműködésre, ami már önmagában is megérne egy külön kutatást. Főleg, hogy az operetten túli könnyedebb és népszerűbb zenei műfajok nem feltétlenül a Presser–Adamis-dalokkal jelentek meg a vidéki színházak színpadain. De azt hiszem, erre Kovács László is utalni fog, aki a színházi könnyűzenei albumokat veszi majd sorra.
Ez a két előadás a könnyűzene és a színház kapcsolatát boncolgató sorozat felvezetőjének is tekinthető?
B. Zs.: Pontosan. A Beatkorszak Projekt 2024-es fókusza ugyanis a hazai színjátszás és a könnyűzene rendszerváltás előtti kapcsolatán van, ami érinti az oral history sorozatunkat éppúgy, mint az idei konferenciáinkat és fotókiállításunkat, és így az új könyveinket is. A Beatkorszak szabadegyetem hatodik szemeszterét tulajdonképpen két, ebben a témában szervezett konferenciánk keretezi. Az egyiket még szeptemberben Marosvásárhelyen, a másodikat pedig decemberben a Magyar Zene Házában rendezzük, miközben további két érdekes téma is hallható lesz a Lumen kávézóban: Csatári Bence az István, a király Királydomb utáni életéről beszél majd, Ring Orsolya pedig a Rockszínház történetét eleveníti fel.